Az aráma nyelven született szöveg ugyanazon a nyelven, amelyben a Közel-Keleten BC-től kb. e. és 1000 g-ig. e. Főniánus írásból származik. Mivel az egyik közötti fejlődés mintegy 2000 éve folyamatos folyamat, nehéz őket felosztani külön föníciai és arámi blokkokba. A tudósok azonban egyetértenek abban, hogy a köztük levő különbségek Kr. E. 8. század körül kezdődtek. A Nyugat-Európában és a Földközi-tengeren használt levelet föníciának hívják, a Közel-Keleten, Közép- és Dél-Ázsiában pedig araminak.
A Perzsa Birodalom nyelve
Az arámaiak hivatalos voltak az Achaemenid Birodalomban Kr. E. 5. és 3. század között. e. Használták a modern Irán, Afganisztán, Pakisztán, Macedónia, Irak, Szaúd-Arábia északi része, Jordánia, Palesztina, Izrael, Libanon, Szíria és Egyiptom egyes részein. Az arámi írás annyira elterjedt volt, hogy túlélte a Perzsa Birodalom összeomlását, és az AD II. Századig folytatta használatát. A 3. század vége felé az ábécéből más formák is kialakultak, amelyek képezték a szír, nabateai és pamir szkriptek alapját.
Az arámi perzsa perzsa formát, amely a legkevésbé változott, most héberül használják. A dőlt héber verzió az AD első századában alakult ki. pl., csak szűk körben használták. Ezzel szemben a dőlt dőlt betű, amelyet ugyanabban az időszakban fejlesztettek ki a nabataei ábécé alapján, hamarosan szabványsá vált, és az arab szkriptek kidolgozásához használták. Ez történt az iszlám korai terjedése során.
Arámi írás és annak írása
Az arám nyelven jobbról balra írtak, szóközökkel hagyva szóközöket. Az abjad rendszert használták: a huszonkét levél mindegyike mássalhangzót képviselt. Mivel néhány szó értelmezése kétértelmű volt, ha magánhangzót nem írtak be, az arámi írásírók a meglévő mássalhangzók némelyikét a hosszú magánhangzók jelölésére kezdték használni (először a szavak végén, aztán belül). A kettős mássalhangzó / magánhangzó funkcióval rendelkező betűket matres lectionis-nek nevezzük. A waw és az yud betűk a [w] és [j] mássalhangzókat, vagy a hosszú magánhangzók [u / o], [i / e] lehetnek. Hasonlóképpen, az „alaf” betű egy mássalhangzót [ʔ] jelent egy szó elején vagy egy hosszú magánhangzót [a / e] másutt.
Az arámi írás másik jellegzetessége, hogy egy szakaszjel jelenik meg, amely a szövegek tematikus címsorát jelzi. Az arámi helyesírás nagyon szisztematikus volt. A szavak helyesírása gyakran pontosabban tükrözi etimológiájukat, mint a kiejtés.
Fent van egy fotó az arámi írásról. Ez egy ritka kézirat, nevezetesen az ősi szíriai kézirat Rikin Al Kiddasról (szent hatalom). Ezenkívül tartalmaz egy arab forgatókönyvet és egy megjegyzés, hogy ezt a kéziratot Abraham Ben Jacob vásárolta.
Arámi betűtípusok
Az arámi írás különféle ábécé alapját képezi, amelyeket végül sok közép-keleti nép használt. Példa erre a négyzet alakú zsidó betűtípus.
Egy másik fontos arámi ág a nabateai, amely végül arab forgatókönyvévé vált, felváltva Arábia régi betűkészleteit, például a dél-arab és a tamudic.
Ezen túlmenően úgy gondolják, hogy az arámi írás befolyásolta a betűkészletek fejlődését Indiában. A karizma és a brahmi írásban szereplő számos karakter bizonyos hasonlóságot mutat az arámi ábécé betűivel. Nem világos, hogy az indiai és arámi nyelvek között milyen pontos kapcsolat van, de ez utóbbi határozottan ismert volt Indiai északnyugati részén, és bizonyos mértékben befolyásolta az írás fejlődését Dél-Ázsiában.
Az arámi írás másik fontos ága a Pahlavi betűtípus, amely viszont az Avestan és a Sogdian nyelvet fejlesztette ki. A közép-ázsiai nyelven használt szogdi szkript az ujgur, a mongol és a mandzsu ábécébeágazódott.
Mint láthatja, az arám nyelv egyfajta alapot jelentett az ázsiai írás fejlődésének történetében. Ő hozott létre olyan felvételi rendszereket, amelyeket sok ország használ, teljesen különböző földrajzi helyeken.
Modern arámi
Manapság a bibliai szövegek, köztük a Talmud, héberül vannak írva. A szír és a neo-arámi nyelvjárásokat a szír ábécé írja.
Az arámi és a klasszikus héber ábécé szinte teljes identitásának köszönhetően a tudományos irodalomban az aram nyelvű szöveget főként standard héber nyelven írják be.
