A filozófia az empirikus tudás és az azok hatókörén túli ismeretek, vagyis az episztémák kombinációjának eredménye. Így állította Arisztotelész. Az ontológia, amelyet általános megbeszélés céljából mutattak be neki, világszerte hírnevet szerzett és évszázadok óta képes volt dicsőíteni nevét. Ő a logika szülője, a dualizmus alapítója, Platón legjobb hallgatója és heves ellenzője.
ontológia
Az ontológia a filozófia tudományának egy ága, amely leírja a létezés eredetének alapelveit, felépítését, fejlődési mintáit és a végállapot változatait. Módosítható, a kor követelményeinek és az emberi ismeretek szintjének, valamint a különféle filozófiai iskolák hatására. Ez magyarázza, hogy miért minden filozófiai rendszernek megvan a saját ontológiája, amely különbözik a többitől, és ennek a rendszernek a fejlesztésével együtt változásokon megy keresztül.
Elkülönülve létezett Arisztotelész ontológiája. Lényege, értéke a megismerési rendszerben abban rejlik, hogy a szerző számos, megvitatásra nyitott kérdést vezetett be, például:
1. Van egy lény?
2. Mi az isteni elme és létezik?
3. Hol van az anyag formává alakulása?
Arisztotelész volt az, aki egyszerűen elválasztotta a tudományt a filozófiától, és két részre osztotta. Az elsőben az úgynevezett metafizikát, retorikai, elvont kérdéseket vizsgáltam, amelyek célja az volt, hogy megértsék az emberi létezés jelentését. A második nagyon konkrét gondolatokat tartalmazott az emberről, a világ és a természet szerkezetéről, a társadalom törvényeiről, és a tudás újabb eszközeként szolgált.
Forma és anyag
A tárgyilagos világ létezése szenzációk révén érzékelhető és elemezhető - ezt Arisztotelész elmélete állította elő. Filozófiájának ontológiája azzal érvelt, hogy a létezés a forma és az anyag egysége, ahol az „anyag” a formában való megtestesítés lehetõsége, a „forma” pedig az anyag valósága. A dolog a forma és az anyag megtestesülése, azonban változhat, mozoghat az egyik lehetőségről a másikra. De előbb vagy utóbb megkezdődik az átalakulás utolsó szakasza. És a lehetőség, azaz az anyag, végül a formában aktualizálódik.
A változás okai
Arisztotelész ontológiája és episztemológiája a világ variabilitásának négy okaira mutat rá:
- Az átalakítási terv betartásához szükséges formai ok.
- Anyag, vagyis maga a hordozó aktivitása.
- A működő erő az az anyag, amely átalakítja a hordozót.
- A cél oka az átalakulások végső eredménye, amelyekre a dolog igyekszik.
Ha nem konkrét tárgyról vagy tárgyról, hanem a világ egészéről beszélünk, akkor Arisztotelész, akinek ontológiája nemcsak az anyag jelenlétét, hanem a világ bizonyos olyan formáját is tagadja, amely a megértésünkhöz nem hozzáférhető, azt mondja, hogy a világ állandó mozgásban van. Nem ismeri el, hogy előbb vagy utóbb megáll, lehetetlen, mert ehhez valamilyen ellenállásra van szüksége. De hogyan lehet megjelenni a külső fellépés, ha a világ mozgása megállt? Van egy hajtóerő, egy immateriális hajtóerő, amely folyamatos mozgással biztosítja világunkat. Így Arisztotelész érvelte. A filozófia, amelynek ontológiája tartalmazza az örökmozgás gépe jelenlétének előfeltételeit, hangsúlyozza, hogy nem lényeges, tehát szellemi. Az energia legtisztább formája a forma nélkül az elme (vagy a tiszta elme). Következésképpen az elme e megértés legmagasabb fokának létezése.
ismeretelmélet
Ez a filozófia része, amely a tudás tóriáival, kritikájukkal, fejlődésükkel és bizonyítékaikkal foglalkozik. Ez a tudományág érti meg, hogy a filozófiai ismeretek alkalmazhatók-e a való világban, vagy csak következtetések maradnak-e. A tudás forrása, amint ismert, a tapasztalat. Különösen értékes az a tudás, amelyet a kutató megtapasztal magáról. A megismerés problémája abban a pillanatban közel állt a filozófusokhoz, és anélkül, hogy félre kellene hagynunk, Arisztotelész, akinek ontológiája magában foglalta a tudás megszerzésének folyamatának megértését, kidolgozta elméletét.
A tudás elmélete
Kiindulópontként úgy döntött, hogy a tényt a kutató témáján túl az akaratától független valóságnak is megmutatja. Azt állítja, hogy az érzékek által adott tudás egyenértékű azzal, amit a következtetés útján nyerünk. És hogy bármi dolog formális alkotóelemeinek tanulmányozása mellett megértjük annak individualitását is. Az empirikus tapasztalatok és a racionális következtetések ezen kombinációja teszi lehetővé az igazság teljességének megértését.
tény
A téma első és második lényegének meghatározása Arisztotelész ontológiáját is magában hordozza. Lényege: egy dolog individualitásának értéke a megismerés folyamatában rejlik. Az első lényeg az, hogy az alany megtanulja a szubjektumot az érzékelési megismerés során, és a második abból származik. A második entitás nem tükrözi az egyéni létezés összes árnyalatait, hanem inkább specifikus vagy általános jellemzők.
