A budapesti Lánchíd az egyik legrégebbi hida a Duna felett. A Duna fölött kőhíd létrehozásának gondolata Secheni gróftól származik, akit a magyarok a legnagyobb magyarnak neveztek (ő volt a 19. század számos jelentős változásának ösztönzője). Ezért a Lánchíd hivatalos neve Secheni Lunchid, rövidítve: “Lunchid” (magyarul üdvözlőhangszer).
1840 és 1849 között épült, mint Magyarország első állandó hídját. Annak ellenére, hogy egy angol építész tervezte és a skót felelõs volt az építkezésért, a híd, amelyet egy angol ember tervez egy skót irányítása alatt, a magyar nemzeti jelképnek tekinthetõ. 1987 óta az UNESCO Világörökség részét képezi.
A történet
Az 1849-es építés idején a Lánchíd (Lanchid) volt az első ilyen jellegű állandó szerkezet Buda és Pest akkori külön városai között. A két tengerparti város közötti híd megléte megkönnyítette egyesülését egyetlen városba, Budapestbe. Pontosabban: nemcsak Buda és Pesch egyesültek 1873-ban, hanem a régi észak-budai Budatól északra, az egykori római város Aquincumban (később Obuda).
Mi volt korábban
A Lánchíd felépítése előtt Pontoon összekötte Budat és Pestöt. Fa volt, és időről időre újra kellett építeni. A történeti adatok szerint 1767-ben a híd 42 pontonhajón helyezkedett el, és a híd átlépését adóztatta. Minden évben, amikor eljött a tél és a folyót jég borította, a pontonhídet lebontották. A 19. századra az átkelési probléma ilyen megoldása már nem volt elfogadható a fejlődő városokban.
leírás
A budapesti Lánchíd fémszerkezetének hossza körülbelül 380 méter, szélessége pedig 14, 5 méter.
Ez a szerkezet a Marlow-ban (Egyesült Királyság) lévő függőhíd nagyobb változata, amelyet William Tierney Clack, az egyik első függőhíd-tervező tervezte.
De hogyan történt, hogy Magyarország egyik nemzeti szimbólumát egy angol tervezte? A 19. század közepén a magyar mérnököknek nem volt tapasztalata a nagy hidak építésében. Sokan szkeptikusak voltak abban, hogy egy ilyen széles híd megépíthető anélkül, hogy a folyóba zuhanna. Az árvíz a Duna folyón nem volt ritka, és a szokásos hídszerkezetek - sok nyílással bennük, amint az az antikvitásból és a középkorból kitűnik - valóban nem voltak elég erősek a folyami árvizek erejének megtartásához. Végül még mindig frissek voltak az 1838-as budai és pesti árvíz emlékei.
Magyar Híd Bizottság és törvények
Secheni gróf az 1830-as években kezdeményezte a Magyar Híd Bizottság létrehozását, amelyet 1832-ben hoztak létre, és politikai, pénzügyi és műszaki osztályból állt. Gróf Secheni Istvan több tanulmányutakra tett szert Angliába, és látta a modern függőhidakat. Telford, az egyik 19. század közepén Angliában vezető mérnök, függőhíd használatát javasolta a Buda és Pest árvízvédelemmel történő összekapcsolására. Egy ilyen kialakítás csökkentené a folyó oszlopok számát, és a híd ellenállóbbá tenné a jégképződést a támaszokon, áradásokon stb.
1836-ban a magyar parlament új törvényt fogadott el a Buda és Pest összeköttetésére szolgáló állandó híd építéséről (XXVI. Törvény). Szecheny gróf sok magyar nemesség és budai és pesti állampolgárhoz fordult azzal a kéréssel, hogy tudásának, tapasztalatainak vagy pénzügyi forrásainak alapján támogassa a híd építését. 1837-ben felkérte George Cena-t, hogy vigyázzon az új híd építésének pénzügyi szempontjaira. - egyetértett.
A bankházak építéseket finanszíroznak
Georg Sina báró, más néven Georgios Sinas vagy Georg Simon von Sina, a bécsi nemesség, valódi kereskedő és bankár, a híd felépítéséhez szükséges pénz nagy részét biztosította. A kombinált társaság Lánchíd (Lanchid Inc.) vagy a Lánchíd alapítója volt, és sikeresen megszervezte a híd építésének finanszírozását, amelyen a bécsi Salomon Rothschield és a pesti Wodianer Bankház is részt vett. Ő maga nyújtott a legtöbb pénzt. A Sina család címere a híd lábánál található. Mondanom sem kell, hogy a báró érdekelte volt, hogy a föld tulajdonossá váljon, és egyéb pénzügyi befektetéseket hajtson végre a budapesti Secheni híd területén.
Építési biztonság
Magyarországon számos új mintát készítettek a Duna feletti új hídra, de az EGSZB nem tudta eldönteni, melyiknek kell véglegesnek lennie. A végén Sina báró két angol hídmérnököt hívott Pestbe, hogy tanulmányozza a helyi feltételeket és tervezési javaslatokat tegyen.
Az, hogy nehéz volt megbízható hídot létrehozni, nemcsak a nagy szervezeti munka, hanem a költségek miatt is elmondható. A Lunchid híd építése végül a Nemzeti Múzeum építésének költségeinek 13-szorosával megegyező időszakban történt.
A budapesti Lánchíd győztes projektjét 1838-ban a Lancid Bizottság végül elfogadta, és az építésére vonatkozó szerződést 1840-ben József főherceg, a Pálma Pálma és Sina báró, a Chain Bridge Inc. vezetője írta alá. A szerződés kimondta, hogy a híd átlépését az építési és karbantartási költségek fedezésére adóztatják.
Az építkezés kezdete
Az építési munkák 1840-ben kezdődtek, skót mérnök, Adam Clark felügyelete alatt (ez az alagút és a Lánchíd közötti tér neve). Ennek ellenére majdnem tíz évbe telt az első állandó híd felépítése Budapesten: az új épület budapesti megnyitójára 1849. november 20-án került sor.
Az építkezés balesetek nélkül nem ment végbe. 1848. júliusban maga Secheni grófot, más hídmunkásokkal együtt elmosta a Duna folyóba, amikor egy 794 tonna súlyú lánc az egyik leesett a munkapadra, betört egy faszerkezettel és leütötte a legközelebbi munkásokat. Az egyik munkás meghalt, a többit a folyóba mostuk. Clark megszokta az ilyen baleseteket Angliában (különösen a láncok bevezetésével). Szechenyi gróf, aki ebben a hídon látta a magyar nemzet szimbolikus prosperitását és sorsát, ezt rossz óványnak vette.
1849: felfedezés előtt felrobbant
1848-ban és 1849-ben az ország nagy részét a Habsburg birodalom elleni legnagyobb felkelés söpörte: Magyarország el akarta szétválasztani az Osztrák-Magyar birodalomtól. Ezért a forradalom és a csata megakadályozta a híd építésének befejezését. Sok helyiek bemutatóra indultak, hogy az angol munkásokat hazatérjék és maguk elvégezzék a munkát. Egy tipikus védőmozdulat, a készségekre és a tapasztalatokra nagy figyelmet nem fordítva. Szerencsének szerencséje sikerült megnyugtatnia a tüntetőket.
Gentzi tábornok áprilisban felkészült a magyar erõkkel való szembenézésre, és attól tartott, hogy felrobbantják a budapesti Lánchídot. A puskát a híd tábornokára helyezték, és a budai vár Pest felé irányuló lövése eltalálta az új hídot. Gentzi azonban felelősséget vállalt a híd részleges aláásásáért.
Egyszer, egy gyönyörű május reggel, amikor a Budai Vár már elvesztette a csatát, Edelstadt osztrák ezredes sétált a hídon, szeretett szivarját dohányozva, de közvetlenül a porzsákba dobta. Maga az ezredes természetesen meghalt. A híd nagy része ép maradt, csak egy 24 méter hosszú darab sérült meg.
Gergei magyar tábornok elrendelte a Lánchíd újjáépítését. Adam Clark 1849 május végén folytatta a munkát, és azzal kezdte meg a munkát, hogy megtiltotta a hídon keresztüli forgalmat (addig sok helyi ember volt szokva átkelni rajta).
Amikor a magyar forradalom kudarcot vallott, később (1849 nyarán) a magyar tábornok utasította Clarkot, hogy felrobbantja Budapest első állandó hídját. A mérnöknek azonban sikerült meggyőznie a tábornokot, hogy a szerkezet több napig használhatatlanná tehető anélkül, hogy megsemmisítené. A hidat a hajókra helyezte és két mérföldnyire mozgatta őket.
felfedezés
Furcsa módon a budapesti Lánchídot, az 1830-as és 1840-es évek legnagyobb hazai református projektjét Ausztria legszenvesedett és leggyűlölt tábornoka nyitotta meg 1849 novemberében. Julius Jacob von Gainau, akit kegyetlenségük miatt „Brescia hiéna” -nak és „Arad fellegvárnak” hívtak, kivégezte a magyar forradalom vezetõit.
Ezenkívül Szechenyi gróf, az a személy, aki nagyban hozzájárult ehhez a hídhoz, a nemzet lelke, soha nem tudott lépni a befejezett Lánchídon. Ideges megrohamot szenvedett és súlyos depresszióba esett. 1860-ban öngyilkosságot követett el.
Annak ellenére, hogy a híd már nyitva volt, valami hiányzott: az őrök. Senki sem törődött a hídgal, így 1852-ben oroszlánok jelentek meg. Ez a brit munkája is volt. A kő oroszlánszobrok úgy néznek ki, mint a Trafalgar tér híres oroszlánjai kisebb példányai. Valójában a Lánchíd oroszlánjait, melyeket Marshalko János szobrász készített, több évvel korábban hozták létre.
A második világháború és a háború utáni időszak
Budapest ostroma idején a hidat felrobbantották a nácik. Nemcsak a Lánchíd, hanem a Budai Vár is megsemmisült. A világháború okozta sok éves sokk és szegénység után a történelmi Lunchidot 1949-ben végül helyreállították, és 100. évfordulójára nyitották újra.
A kommunista korszakban Kossuth eredeti emblémáit kommunista emblémák váltották fel, de 1996-ban a Kossuth történelmi változatát helyreállították.
Az utóbbi években a Lanchid a nyári fesztivál helyszíne lett (Nyár a Lánchídon / Nyar a Lanchidon Fesztivál).
