A refinanszírozási ráta az egyik leggyakoribb és leghatékonyabb eszköz, amellyel az állam szabályozza a bankszektor állapotát. Ha korábban a refinanszírozási rendszert arra tervezték, hogy figyelemmel kísérjék a pénzforgalmat, a modern világban ez egyre inkább a hitelintézeteknek nyújtott segítségre épül. És meg kell jegyezni, hogy évek óta, és elég sikeresen hajtják végre.
Tehát a refinanszírozási kamatláb az a százalékos arány, amelyen egy ország nemzeti bankja kiad kölcsönként kölcsönt a közelmúltbeli átmeneti pénzügyi nehézségekkel kapcsolatban. Így a kormány biztosítja az egyes hitelintézetek megbízhatóságát, és ennek megfelelően az egész bankrendszer stabilitását. Végül is, amint tudod, egy nagy kereskedelmi bank összeomlása a fennmaradó részek bukásához vezethet, ami elkerülhetetlenül az egész állam gazdaságának válságához vezet, esetleg globális szinten is.
A gyakorlatban a refinanszírozási kamatlábat a nemzeti bank évente határozza meg, és jóváhagyja az általa az állami szervekkel közösen kidolgozott monetáris politikában. Természetesen nem minden szervezet kaphat ilyen kölcsönt, hanem csak jó hírnévvel és jó hitelképességgel rendelkező szervezeteknél. Ezenkívül, ha a központi banknak kétségei vannak egy potenciális hitelfelvevő fizetőképességével kapcsolatban, akkor egy harmadik fél szervezetének könyvvizsgálói jelentése alapján hoz végleges döntést. A hitelfelvevő hitelképességének igazolása után egy adott időtartamra kölcsön adódik, amely után a kereskedelmi bank a kamat figyelembevételével visszatéríti a bevitt összeget.
A refinanszírozási ráta a fő módszer a forgalomban lévő pénz mennyiségének kiigazítására. A hitelintézetek tevékenységét szabályozó jelenlegi jogszabályok szerint a nemzeti bank évente jóváhagyja a monetáris politika fő szempontjait, különös tekintettel a pénzkínálatra, vagyis a maximális mennyiségek meghatározására. Ha az elemző munka során kiderült, hogy a forgalomban lévő pénz mennyisége meghaladja a korlátot, akkor a Központi Bank refinanszírozási kamatlába emelkedik. Ez természetesen a lakosságnak nyújtott kölcsönök költségeinek növekedéséhez vezet. Ezután a potenciális hitelfelvevőknek jelentősen csökkenteniük kell a költségeket a hitel kifizetéséhez szükséges források hiánya miatt. Ennek megfelelően az ellenkező helyzet fordul elő, ha a pénzkínálat észrevehető csökkenését észlelik.
A refinanszírozási ráta csökken, a hitelintézetek számára jövedelmezőbb lesz pénzeszközök kölcsönbevétele a nemzeti banktól, ami azt jelenti, hogy a lakosság számára nyújtott kölcsönök kamatai jelentősen csökkennek.
A refinanszírozási rendszernek köszönhetően az állam ellenőrzi az infláció növekedési ütemét, megakadályozva a pénz értékcsökkenésének folyamatát. Végül is, amikor a refinanszírozási kamatlábat a minimális értékre csökkentik, a forgalomban lévő pénzmennyiség aktívan növekszik, ami azt jelenti, hogy a vásárlóerő növekszik. E folyamat ellenőrizetlen előrehaladása a pénz értékcsökkenéséhez és a piaci kínálat csökkenéséhez vezet.
