A tudományos kutatás során különféle módszereket alkalmaznak. Az empirikus tanulmány külön módszercsoport, amely magában foglalja a jelenség vizsgálata során nyert adatok közvetett vagy közvetlen gyűjtését. Más módszerek közé tartoznak a szervezeti, értelmező és adatfeldolgozási módszerek. Azt is meg kell jegyezni, hogy a tudományos empirikus kutatást fontos megkülönböztetni az elméletitől.
Az empirikus és az elméleti kutatás különbségei
A szó szoros értelmében „empirikus”: „empirikusan megszerzett”, azaz az empirikus kutatás egy adott objektum tanulmányozása során kapott adatok gyűjtése. Így egy empirikus tanulmányban a kutató közvetlen kapcsolatba kerül a vizsgált objektummal. Az elméleti kutatások durván szólva mentális szinten zajlanak. Az empirikus ismeretek fő kutatási módszerként a valós objektumok kísérletét és megfigyelését (a vizsgált jelenségek közvetlen befolyása vagy megfigyelése) használják. Az empirikus tanulmány elsősorban a szubjektív komponenseknek a megismerés eredményére gyakorolt hatásának maximális kizárása. Az elméleti ismereteket e tekintetben nagyobb szubjektivitás jellemzi, ideális képekkel és tárgyakkal működve.
A megismerés empirikus módszerének felépítése
Az empirikus tudományos kutatás magában foglalja a vizsgálati módszereket (megfigyelés és kísérlet); az ezekkel a módszerekkel kapott eredmények (tényleges adatok); különféle eljárások az eredmények ("nyers adatok") törvényekbe, függőségekbe, tényekbe történő fordításához. Az empirikus kutatás tehát nem csupán kísérlet; ez egy komplex kognitív folyamat, amelynek során a tudományos hipotéziseket megerősítik vagy megcáfolják, új mintákat tárnak fel stb.
Empirikus szakaszok
Az empirikus kutatás, akárcsak a tudományos ismeretek bármely más módszere, több lépésből áll, amelyek mindegyike fontos az objektív adatok megszerzéséhez. Felsoroljuk az empirikus tanulmány főbb szakaszait. A cél kitűzése után megfogalmazzák a kutatási célokat, hipotézist fogalmaznak meg, a kutató közvetlenül megy a tények megszerzésének folyamatába. Ez az empirikus vizsgálat első szakasza, amikor a megfigyelés vagy a kísérlet adatait rögzítik a folyamatban. Ebben a szakaszban a kapott eredményeket szigorúan értékelik; a kísérletező megpróbálja az adatokat a lehető leg objektívbbá tenni, megtisztítva őket a mellékhatásoktól.
Az empirikus vizsgálat második szakaszában az első szakaszban kapott eredményeket feldolgozzuk. Ebben a szakaszban az eredmények elsődleges feldolgozáson mennek keresztül, hogy különféle mintákat és összefüggéseket találjanak. Itt az adatokat osztályozzuk, különféle típusokhoz rendezzük, és a kapott eredményeket speciális tudományos terminológiával írjuk le. Így egy jelenség vagy tárgy empirikus vizsgálata rendkívül informatív. A valóság ilyen ismerete során fontos mintákat lehet levezetni, egy bizonyos osztályozást végezni, és nyilvánvaló kapcsolatok feltárása a tárgyak között.
