Nemrég, kevesebb mint 100 évvel ezelőtt hazánkban kezdték meg ünnepelni az új évet. Előtte karácsony volt: énekekkel, énekekkel és angyalokkal a karácsonyfán. De valami változatlan maradt. Szilveszter és karácsony estéjén ugyanaz a titokzatos vendég jött a gyerekekhez - a Mikulás. Soha senki nem látja, de reggel csodálatos ajándékok várják a gyerekeket a karácsonyfa alatt. A Mikulás munkatársai ugyanezt teszik a különböző országokban.
Honnan jött a Mikulás?
Furcsa módon ez a karakter semmilyen módon nem kapcsolódik a nyaralás vallásos, keresztény motívumaihoz. Ez a téli hideg, a hideg és a fagy pogány istenségének megtestesülése. A téli levegőben egy rövid szürke hajú, báránybőr kabátban ülő idős ember, aki kopogtat a személyzettel, és fa ropogtat. A legenda szerint, ha a téli napfordulóban különösen fagyos volt, akkor a betakarításnak jónak kellett volna lennie. Ezért a Mikuláshoz tedd az ablakpárkányon tálat frissítőkkel - rituális kutya és palacsinta. Ezek azok az ételek, amelyeket a halottak emlékére szolgáltak fel, a tél mindig társult a szlávok utóéletével. Az ilyen kapcsolat a pogány hagyományokkal nem ritka. Nem olyan fontos, hogy mi a Mikulás neve a különböző országokban. Ez a karakter szinte mindenütt szürke hajú pogányosságból származik.
Akkor a Mikulás senkinek sem adott ajándékot. Kemény és félelmetes istenség volt, de tisztességes. Morozko - más néven Mikulás - volt a, aki jó karaktereket mutatott be a tündérmesékben, és megbüntette a gonoszokat. Először, ez a motívum a népi motívumoktól az irodalomig vándorolt, az írók felhívták a figyelmet a színes karakterre. A 19. századra ez már felismerhető típus volt.
Karakter születése
Aztán az országban aktívan megkíséreltek átvenni a nyugati karácsonyi hagyományokat, és megteremteni a jó téli varázsló saját analógját. Érdekelték őket, mivel a Mikulást különböző országokban hívják, különféle lehetőségeket mérlegeltek. Szent Miklósot, Miklós nagyapát és még jobban ismerős Morozko szláv fülét kínálták. A téli varázsló szerepében azonban a legsikeresebb a Mikulás. Szeretett mind a gyermekekbe, mind a felnőttekbe. Ugyanakkor kialakult a hagyományos kép is: egy idős ember, egy fényes báránybőrben, prémes, kalap és csizma díszítve. Mindenki kezében az ismerős Mikulás hosszú varázslószemélyzettel rendelkezik. Később a varázsló társa jelent meg - a Snow Maiden unokája.
De mi van más országokkal?
Ez a karakter más országok mitológiájában is jelen van. Ez nem mindig öreg, néha egyáltalán nem is ember. Mitikus lény, isten, jó varázsló. Az ilyen lények megjelenése nagyon furcsa. Valószínű, hogy egy találkozón a különböző országokból származó Santas még csak nem is ismeri fel egymást. És a hagyományok nagyon különbözőek voltak. Valahol a varázslók jó gyermekeket adtak, máshol megbüntették a csintalanokat. Vannak országok, ahol két vendég jön a gyerekekhez nyaralni - jó és rossz. Az első ajándékokat ad, a második pedig, ha a gyermek rosszul viselkedett, megijeszti vagy bünteti. Ehhez a kemény téli szellemet általában valódi rudakkal töltötték fel.
Most megvitatjuk, hogyan hívják Mikulásnak a világ különböző országaiban, és hogyan néz ki ő.
Mindenki ismeri a Mikulást
Egy pufók öreg, rövid, bolyhos fehér szakállal. Piros caftan, piros sapka prémes díszítéssel. Mikulás - ezt hívják Mikulásnak különböző országokban - Nagy-Britanniától Amerikáig, Ausztráliától Kanadáig. Minden karácsonykor mágikus szánban repül, amelyet szarvas húz, és ajándékokat hoz a gyermekeknek. Ennek a jó öreg embernek a prototípusa Szent Miklós volt. Végül is a Mikulás „szent”, és Klaus a „Nikolai” név egyik formája. Amikor az egész világ számára ismerős Mikulás még nem létezett, ő volt az, aki december 5-én édességeket és apró ajándékokat hozott a gyermekeknek, és elrejtette őket a kandallóba hagyott zokniba vagy egy párna alá. A hollandok, akik tisztelték Szent Miklósot és szerették a neki szentelt ünnepet, vitték ezt a hagyományt Amerikába. Gyökereződött, hamarosan sok gyerek karácsony este várt egy titokzatos varázslót, a Mikulást, aki mindenki ajándékokat hozna.
Finnország
A különböző országokban a Mikulás hívásának módja az oroszok számára néha elég viccesnek hangzik. Tegyük fel, hogy Finnországban egy mágikus lényt, amely teljesíti a gyermekkori áhított kívánságait, Joulupukki-nak hívják. Lefordítva, ez annyit jelent, mint a "karácsonyi kecske". Igaz, Finnországban ennek a kifejezésnek nincs sértő vagy kétértelmű konnotációja. A tény az, hogy karácsonykor szalmával töltött kecskét készítettek - akárcsak Oroszországban, télen látják a töltött palacsintahét. És ennek az akciónak ugyanaz a jelentése - pogány rituálé, amelynek jó termést kell biztosítania a következő évben. De Finnországban az ókori görög faunokhoz és szatírokhoz hasonló kecskeszerű lény viselkedik termékenységi istenségként. Innen származik a hagyomány, hogy Joulupukki-t ilyen furcsa becenévvel ruházzák fel. Időnként még kis szarvú fejjel is ábrázolják. Tehát, amikor a Mikulás névről beszélünk a különböző országokban, nem lehet mosolyogni arra a gondolatra, hogy néha nem csak jó varázslónak, hanem kicsit pattogónak is kiderül.
Korábban a finn falvakban a báránybőr kabátba öltözött srácok prémesnek voltak, és kecskemaszkot viseltek - ugyanez a hagyomány létezik a szláv karácsonyi hagyományokban is. De Oroszországban a mummerok általában csak szopogatnak, és egészségüket és jólétet kívánják a tulajdonosoknak. Finnországban ezek a pogány szellembe öltözött srácok még mindig ajándékokat adtak az engedelmes gyermekeknek, megijesztették a csintalanokat és megígérte, hogy megpördülnek.
Olaszország
Ha arról beszélünk, hogy miként hívják a Mikulást a világ különböző országaiban, lehetetlen, hogy ne említsük Olaszországot. Ott, a legtöbb hagyományos karácsonyi karakterrel ellentétben, egy nő ajándékozza meg a gyermekeket - a Befana tündér. Nem, a Mikulás is ott van. A neve Babbo Natale. És a Befan boszorkányszerű tündér nem maga a karácsony napján hozza édességeket a gyerekeknek, hanem január 6-án, Szent Epiphanius tiszteletének napján. Azoknak, akik jól viselkedtek, csokoládét és édességeket helyez a párna alá, és széndarabokkal zokni zoknit a pillbox alá. Befan tündérje elég viccesnek tűnik - mint egy igazi boszorkány. Akasztott orr, görbe fogak és fekete ruhák. A legenda szerint a Befana tündér egyszer gonosz boszorkány volt. Miután megtudta Jézus születését, úgy döntött, hogy feladja a fekete mágiát. Találkozott a mágusokkal, és velük akart menni Betlehembe. De szegény Befanát nem vitték magukkal. Ehelyett arra utasították, hogy járjon el a világon, és ajándékokat adjon az engedelmes gyermekeknek, megbüntetve a trükköket. Tehát számos lehetőség van arra, hogy mit hívnak Mikulásnak, a különböző országokban. És csak Olaszországban egy gonosz boszorkány döntött úgy, hogy jó lesz.
Japán
Minden országnak megvannak a saját hagyományai. Eleinte furcsának, szokatlannak és még viccesnek is tűnhetnek - de ugyanúgy a Mikulás és a Hókirálynő nevetségesnek tűnik valakinek. Tegyük fel, hogy Japánban két karakter társul az új évhez. A Mikulás elnevezéséről a különböző országokban nehéz rögtön kitalálni, mit kell mondani a felkelő nap földjéről. Itt van a kanonikus Segatsu-san és az újszálú Oji-san. Ez a nemzeti hagyományok és a tömegkultúra befolyásának keveréke.
