A világ minden tájáról szokás, hogy jó első benyomást hagyj magadról. Ennek legbiztosabb módja az, ha tiszteletet fejez ki a beszélgetőpartner ellen szülőföldjének hagyományos üdvözletével. A világ népeinek gesztusai és szavai azonban különböznek, ezért fontos, ha valahová utazunk, hogy tudjuk, hogyan köszöntik az emberek a különböző országokban, hogy ne összetörjék arcukat és ne nyerjenek másoktól.
Mit jelent az üdvözlés?
Még akkor is, amikor az emberiség fejlődött és kibővült az egész földön, amikor a kontinensek megnyíltak, és a tengerek és óceánok különböző partjain élő emberek megismerkedtek egymással, valahogy meg kellett határozniuk, mi a legfontosabb számukra. Az üdvözlés megtestesíti a mentalitást, az életképeket, a találkozók során az emberek különféle gesztusokkal és arckifejezésekkel figyelnek egymásra, és a szavak néha mélyebb jelentéssel bírnak, mint az első pillantásra tűnhet.
Az idő múlásával a földi lakosok nemzetekbe gyülekeztek, megteremtették saját országaikat, és a hagyományok és szokások fennmaradnak a mai napig. A jó ízlés jele az a tudás, hogy miként köszöntik az embereket a különféle országokban, mivel a külföldiek szokásainak köszönése nem más, mint a legmélyebb tisztelet.
Népszerű országok és üdvözlet
A hagyományokat nem mindig őrzik meg. A modern világban, ahol mindenre bizonyos előírások vonatkoznak, egyáltalán nem szükséges feltenni a kérdéseket: "hogyan köszöntsünk különféle országokban" vagy "milyen szokásokkal jár ez, vagy hogy az embereknek". Például a legtöbb európai országban az üzleti kézfogás elegendő ahhoz, hogy tárgyaljon egy másik személlyel, és ne kerüljön konfliktusba. Az elkényeztetett németek, franciák, olaszok, spanyolok, norvégok és görögök elégedettek lesznek, még akkor is, ha az idegen nem képes anyakönyvi üdvözletét kinyomtatni, hanem saját maga által mondani valamit. Ha azonban a bolygó távolabbi lakosairól beszélünk, akkor több mint hasznos tudni, hogyan kell különféle országokban üdvözölni az embereket.
Az ülésen beszélt szavak
Más nemzetek kultúrája és logikája néha annyira elbűvölő és érdekes, hogy nehéz ellenállni annak, hogy véletlenül ne kezdjünk köszönni, mint mások. Mi az egyetlen köszöntés, amelyet az emberek mondnak egymásnak, amikor találkoznak. Néhányan csak az üzlet érdekli, mások az egészségügyben, a harmadik harmadik egyáltalán semmi, amellett, hogy a háziállatok élnek, ez egyáltalán nem érdekes. Eközben az ilyen kérdések helytelen megválaszolása óriási tiszteletlenségnek tekinthető, legalábbis tapintatlan. Még a lelkes utazókat sem érdekli, hogyan köszöntik őket a világ különböző országaiban. Ebben az esetben a szavak természetesen az egyik legfontosabb szerepet játszják. Most megtudjuk. Milyennek kellene lenniük?
Mit mondnak az európaiak, amikor találkoznak?
Ha egy eltérő nemzetiségű emberekkel tartott, rövid találkozókkal egyszerű kézfogással lehet kiszállni, akkor látogatáskor az üdvözlés mindazonáltal szokás annak az országnak a nyelvén, amelyben a turista szerencsés volt.
A francia ülésen a híres Bonjour-t mondja, majd hozzáteszi: "Hogy megy?" Annak érdekében, hogy bolondnak ne lehessen, a lehető legnevesebben és udvariasabban kell válaszolnia erre a kérdésre. Az Európában fennálló problémáik másokra történő felfüggesztése egyáltalán nem elfogadott.
A németeknek, egyébként, az is nagyon érdekel, hogy megtudja, mennyiben halad előre az életben, így a Hallo saját maga általi újratervezésén kívül azt is meg kell válaszolnia, hogy minden rendben van.
Az olaszok különböznek a többi európaitól. Sokkal jobban érdekli őket, hogy a teendője elég jó-e, ezért kérdezik: „Mennyibe kerül?”, Amelyre szintén pozitív választ kell adni. A találkozó eleje és vége hasonló, mert mindegyiknek van egy szó - „Chao!”
Angliában egyáltalán nem gondolják, hogy a dolgok az emberi beavatkozástól függetlenül zajlanak, ezért érdekli őket, hogy valójában hogyan csinálod őket: "Hogy csinálod?" De azelőtt az angol izgatottan elmosolyodik és azt kiáltja: „Hello!” vagy "Hé!" Ami lényegében hasonló ahhoz, ahogy az emberek üdvözlik a különböző országokban. Üdvözlet "Széna" - a legegyszerűbb, legérthetőbb, barátságosabb és univerzálisabb, mint például az angol.
Üdvözlet az ázsiai országokban
Az ázsiai emberek hagyományaikat leginkább tiszteletben tartják, ezért az üdvözlés fontos rituálé, amelyet be kell tartani.
Japán - a felkelő nap országa. Mivel ez a név megfelel egy helynek, a japánok gyakran örülnek az új napnak. „Konnichiva” - úgy tűnik, hogy ez egy üdvözlés szó, de valójában annak szó szerinti fordítása „Megérkezett a nap”. A japánok leginkább örülnek annak, hogy ma felkeltek a nap a földjükön. Sőt, minden üdvözlést íj kíséri. Minél alacsonyabb és lassabb az ember meghajol, annál jobban tiszteli az embert, akivel beszél.
A kínaiak, miután rövid üdvözletet halltak Nihao-tól, ugyanolyan barátságosan válaszolnak. És egyébként inkább az a kérdés, hogy vajon mit ettél ma, mint amit csinálsz. Ez egyáltalán nem meghívás, hanem egyszerű udvariasság!
Thaiföldön a köszöntési rituálé egy kicsit bonyolultabb, s szavak helyett a gesztusok jelzik a beszélgetőpartner tiszteletének fokát. A „Wai” üdvözlő szó, amelyet nagyon hosszú ideig lehet húzni, szintén része a thaiszok számára ismert rituálának.
Romániában és Spanyolországban inkább egy bizonyos napszakot dicsérnek: „Jó napot”, „Jó éjszakát”, „Jó reggelt”.
Sok ausztrál, afrikai időben ahelyett, hogy megismételnék a világot és köszönetet mondanának, ahogyan különféle országokban (szavakban) üdvözlik, inkább olyan rituális táncokat hajtanak végre, amelyeket valószínűleg nem fog megérteni a kultúrájuktól teljesen távol eső emberek.
Az indiai kirándulás valóban örömet fog nyújtani - az embereknek mindig jól van, amit megosztanak.
Üdvözlet Oroszországban
Egy hatalmas ország, amelynek a félteke csaknem fele elterjedt, inkább másképp üdvözli. Oroszországban nem szeretik a hamis mosolyokat, amikor találkoznak. Egy informális "hello" megengedhető egy közeli barátnak, de az idősebb ismerősök egészségüket kívánják: "Hello!" Oroszországban szokás volt meghajolni, de az idő múlásával ez a szokás eltűnt, így az orosz személynek csak szavakra van szüksége. Azok a férfiak, akik el akarnak tartózkodni, alkalmanként megcsókolhatják a hölgy kezét, a lányok viszont szerény kegyetlenségben ülnek le.
A történelemben sok olyan eset létezik, amikor Oroszország uralkodói megpróbálták az embereknek európai módon üdvözölni tanítani az embereket, ám az eredeti orosz hagyomány továbbra is fennmaradt: kenyérrel és sóval a küszöbön üdvözölni a vendégeket, a vendégszeretet a legmagasabb. Az orosz nép azonnal az asztalhoz helyezi a vendéget, ízletes ételeket ad neki és italokat fogyaszt.
Üdvözlő gesztusok
Néhány országban számos rituálét különleges gesztusok kísérnek. Mások, amikor az ismerkedés teljesen hallgat, inkább gesztusokkal vagy érintésekkel fejezik ki szándékaikat.
Szerető franciák könnyedén megcsókolják egymást az arcán, csókot küldnek. Az amerikainak nem kell átölelnie egy alig ismerős embert, és hátára ütögetnie.
A tibetiek, félve egy fekete nyelvű gonosz király reinkarnációját, aki nem ismeri fel a buddhizmust, még mielőtt a szóbeli kommunikáció inkább először megvédnék magukat, és … fejfedőjük eltávolításával mutatnák meg a nyelvet. Miután megbizonyosodott arról, hogy a gonosz király szelleme nem került be az emberbe, folytatják ismerőseiket.
Japánban az üdvözlést íj kíséri. Kínában és Koreában a meghajlás hagyománya továbbra is él, de mivel ezek az országok ma már a legfejlettebbek, az egyszerű kézfogás nem sérti őket. Tádzsikisztán lakosaitól eltérően, akik mindkét kezét megragadják egy találkozón. Az egyik kéz megadása súlyos hibának és tiszteletlenségnek tekinthető.
Thaiföldön a tenyérek egymáshoz hajlanak az arc előtt úgy, hogy a hüvelykujj megérintse az ajkát, a mutatóujja pedig az orrát. Ha tiszteletben tartják az embert, a kezét a homlokához még magasabbra emelik.
A mongolokkal való találkozásuk során elsősorban az állatállomány egészségét érdekli. Mondja, ha vele minden rendben, akkor a tulajdonosok nem fognak éhezni. Ez egyfajta ápolás.
Az arabokhoz érkezve láthatjuk, hogy egy ökölbe szorított kezek vannak a mellkasán. Ne félj - ez is egyfajta üdvözlés gesztusa. A legegyszerűbbek az új-zélandi maori törzs emberei voltak, akik orrukat egymás ellen dörzsölik. Egy orosz számára egy ilyen gesztus nagyon intim, de tudva, hogyan kell köszönni a világ különböző országaiban, mindenhez alkalmazkodhat.
