A szélsőjobboldali kérdésre általában a következő válasz adódik: politikai mozgalmak képviselői, akiknek véleménye teljesen ellentétes a kommunista ideológiával. Ez a magyarázat azonban kissé egyszerűsítettnek és elégtelen részletességnek tűnik. Az ultra jobboldali frakciók meglehetősen széles választéka létezik. Általános jellemzőjük a társadalmi egyenlőtlenség és a diszkrimináció megengedhető hivatalos állami politikaként történő elismerése.
meghatározás
Annak érdekében, hogy objektív elképzelést alakítsunk ki a szélsőjobboldalakról, figyelembe kell venni, hogy ideológiájuk magában foglalja az autoritarizmus, az antikommunizmus és a nativizmus néhány aspektusát, de nem korlátozódik erre. E politikai mozgalmak követői gyakran társulnak a hírhedt állításokkal, miszerint az egyik embercsoport felülmúlja a többiet.
A radikális jobboldal történelmileg támogatta azt a koncepciót, amely szerint kisszámú megválasztott személy számára kizárólagos hatalmat és kiváltságokat ruháznak fel. A társadalom ilyen struktúráját elitizmusnak nevezik. Ez az elgondolás a híres Machiavelli filozófus munkájában gyökerezik, amely a kormányzás művészetét szentelte. A középkori gondolkodó szempontjából az ország sorsa csak a politikai elit bölcsességétől függ, és az emberek csak passzív tömeg. Ez az elmélet természetesen a társadalmi diszkrimináció igazolásához és legalizálásához vezet. Machiavelli elképzeléseit a huszadik században fejlesztették tovább, a fasiszta nézetrendszer részévé válva a társadalom optimális struktúrájáról.
nativizmus
Ennek a politikai koncepciónak a magyarázata nélkül lehetetlen kimerítő választ adni arra a kérdésre, hogy kik a szélsőjobboldalak. A nativizmus bármely terület őslakos lakosainak érdekeit védő mozgalom. Ezt a politikai álláspontot gyakran a bevándorlókkal szembeni ellenségnek kell értelmezni. Ennek az ideológiának a támogatói negatívnak tekintik a "nativizmus" kifejezést, és nézeteiket inkább patriotizmusnak nevezik. A bevándorlás elleni tiltakozásuk azon a meggyőződésen alapul, hogy a bevándorlók pusztító hatással vannak a meglévő kulturális, társadalmi és vallási értékekre. A nativisták szerint más etnikai csoportok képviselői elvileg nem asszimilálhatók, mivel a társadalomban kialakult hagyományok idegen számukra.
A különbség a szélsőjobb és a nácik között
Az emberiség történetének diszkrimináció legtragikusabb példája a népirtás. A náci gondolatok az egyes népektől és társadalmi csoportoktól való megszabadulás szükségességéről súlyos fizikai pusztításukhoz vezettek. Charles Grant, a Brit Európai Reformközpont igazgatója szerint jelentős különbségek vannak az ultra jobboldali pártok és a fasizmus között. Véleménye szerint az ilyen politikai mozgalmak messze minden radikális és szélsőséges természetűek. Példa erre a Francia Nemzeti Front. A szignifikáns különbség fennállásának további bizonyítéka az a tény, hogy sok szélsőjobboldali ideológiához csatlakozó párt jelenleg a baloldali szocialistákra jellemző gazdasági koncepciókat támogatja. Támogatják a protekcionizmust, az államosítást és az anti-globalizmust.
Az úgynevezett patkóelmélet, amelyet Jean-Pierre Fay francia író készített, azt állítja, hogy a politikai mező ellentétes végei nagyon hasonlóak egymáshoz. Megpróbálva meghatározni az ultra jobb és az ultra bal oldali különbséget, a szerző arra a következtetésre jutott, hogy nem teljes antagonisták a szó teljes értelmében. A politikai központtól távozva a radikális bal és jobb oldali áramlatok közelebb kerülnek egymáshoz, mint egy patkó végén, és sok közös jellemzőt mutatnak.
A történet
Klaus von Beime német kutató különbözteti meg a jobboldali pártok Nyugat-Európában a második világháború vége utáni fejlődésének három szakaszát. A nácizmus legyőzése utáni első évtizedben politikai margóvá váltak. A Harmadik Birodalom bűncselekményei teljesen megrontották a helyes ideológiát. Ebben a történelmi időszakban e politikai nézetek híve nem volt befolyással, és fő célja a túlélés volt.
Az 50-es évek közepétől a múlt század 70-es évek végéig Nyugat-Európa országaiban élesen fokozódtak a tiltakozási hangulatok. Ennek oka a lakosság növekvő bizalmatlansága az állami hatalommal szemben. Szavazók ellenezték a jelenlegi kormányt, és készek voltak minden ellenzéki mozgalomra szavazni. Ebben az időszakban karizmatikus vezetők jelentkeztek a jobboldali pártokban, akik bizonyos mértékben képesek voltak saját érdekeikben felhasználni a társadalom tiltakozási hangulatát. A múlt század 80-as évei óta nagyszámú bevándorló beáramlása Nyugat-Európa országaiban állandó elégedetlenséget váltott ki a népesség egyes csoportjai között. Ezek a polgárok a választásokon rendszeresen leadott szavazataikkal hozzájárultak a jobboldali pártok újjáélesztéséhez.
A közösségi támogatás okai
Sok elmélet magyarázza, hogy az ilyen politikai mozgalmak miért élvezik a lakosság együttérzését. Közülük a legnépszerűbb az Adolf Hitler németországi hatalomra jutásának okainak tanulmányozása. A társadalmi hanyatlás elméletének hívják. E doktrína szerint a társadalom hagyományos struktúrájának megsemmisítése és a vallás szerepének csökkenése az emberek identitásának elvesztéséhez és alacsonyabb önértékeléshez vezet. Ilyen történelmi időszakokban sokan hajlamosak lesznek a nacionalista politikai mozgalmak retorikájára, mivel az egyszerű és agresszív etnocentrikus ötletek segítenek nekik visszanyerni egy csoporthoz való tartozásukat. Más szavakkal: az elidegenedés és az elszigeteltség növekedése a társadalomban termékeny talajvá válik a jobboldali pártok virágzására.
Érdemes megjegyezni, hogy a társadalmi hanyatlás elméletét többször kritizálták és megkérdőjelezték. Ellenfelei rámutatnak arra a tényre, hogy az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a modern szélsőjobboldal politikai programjának fõ pontjaként a bevándorlás elleni küzdelmet állította elő. Megnyerték a szavazást, és a régóta lejárt társadalmi ellentmondásokra összpontosítanak, nem pedig olyan pszichológiai problémákra, mint például az identitás elvesztése és a csoporthoz való tartozás érzése.
terrorizmus
A történelem során mind a bal, mind a jobb politikai mozgalmak erőszakos módszereket alkalmaztak. A radikális nacionalista és etnocentrikus csoportok képviselői által elkövetett terrorista cselekedetek szórványos jellegűek, és nem adnak komoly okot az ilyen típusú szélsőséges szervezetek nemzetközi együttműködésének meggyőződéséhez. Az erőszak alkalmazására kész szélsőjobboldali erők sora hagyományosan labdarúgó huligánokat és úgynevezett skinhedeket foglal magában, amelyek szubkultúrája az Egyesült Királyságból származik, és a fehér faj fölényének gondolatán alapul.
Németországban
2013-ban az Kereszténydemokrata Unióban szkeptikus frakció alakult. Ez a politikai csoport támogatást talált az intellektuális elit körében: közgazdászok, újságírók, ügyvédek és üzletemberek. Az új tétel "Alternative for Germany" elnevezést kapott. Tagjai bírálják a jelenlegi kormányt azért, mert elhanyagolták a nemzeti érdekeket az Európai Unió érdekében, és a bevándorlás korlátozását támogatják. A 2017. évi Bundestag választásain leadott szavazás eredményei szerint az „Alternatívum Németországnak” a képviselők számában harmadik helyet kapott.
Franciaországban
A "Nemzeti Front" konzervatív pártját 1972-ben alapította Jean-Marie Le Pen. Régóta ezt tartották a francia jobboldali politikai mozgalomnak. A Nemzeti Front visszatér a hagyományos értékekhez. A párt programja olyan tételeket tartalmaz, amelyek megkövetelik a muszlim országok bevándorlásának megszüntetését, az abortusz korlátozását, a halálbüntetés helyreállítását és a NATO-ból való kilépést. A Nemzeti Front sikere a parlamenti választásokon évtizedek óta szerény marad. Jelenleg ennek a pártnak az 577 képviselői helye közül 8. A 2017. évi feszült elnökválasztás során Marine Le Pen, a Nemzeti Front alapítójának lánya, komoly versenytársa volt Emmanuel Macronnak, aki kis marzsával nyert. A szakértők megjegyzik, hogy Franciaországban a bal és a jobb álláspont egyes kérdésekben fokozatosan konvergál. A Le Penov pártja gazdasági szempontból hasonló lesz a szocialistához.
Az Egyesült Királyságban
Az Egyesült Királyság legszembetűnőbb jobboldali mozgalmát, mint Franciaországban, a Nemzeti Frontnak hívják. Ezt a pártot több kisebb radikális politikai szervezet egyesülésének eredményeként alakították ki. A munkásosztály képviselői, akik a munkaerőpiacon versenyeztek a bevándorlókkal, a fő választóikké váltak. A "Nemzeti Front" létezésének története során egyetlen helyettes mandátumot sem kapott a brit parlamentben. Az ellenfelek nyíltan neo-fasiszta pártnak hívják. E politikai mozgalom támogatói támogatják a faji szegregációt, támogatják az antiszemita összeesküvés elméleteket és tagadják a holokausztot. Támogatják a liberális demokrácia elutasítását és az összes bevándorló Egyesült Királyságból való deportálását, akiknek a bőrszíne nem fehér. Fokozatosan a brit "Nemzeti Front" hanyatlásba esett és ma egy kis csoport, amelynek szinte nincs politikai befolyása.
Az Egyesült Államokban
Az Egyesült Államok legrégibb és legendás szélsőjobboldali szervezete Ku Klux Klan. A rabszolgaság eltörlésének ellenzői alapították az amerikai polgárháború vége után. A mélyen összeesküvéses társadalom fő ellenségei a negroid faj képviselői voltak. A szervezet korai éveiben a Ku Klux Klan tagjai olyan nagyszámú gyilkosságot és különféle erőszakos cselekedetet követtek el, hogy az Egyesült Államok kormányát arra kényszerítették, hogy hadsereggel lépjenek fel tevékenységük megfékezésére. Ezt követően a radikális titkos társaság hanyatlásba esett, de kétszer újjászületett: a huszadik század elején és a második világháború után. Ma a Ku Klux Klan tagjai a rasszisták kis csoportjainak hívják magukat a déli államokban.
