Az embert azért hozták létre, hogy harmóniában éljen a természettel. Nem csoda, hogy mindenhol körülvesz minket. A növények, állatok, a felszíni és a talajvíz messze vannak a természet összes alkotóelemétől. A tudósok hagyományosan két osztályra osztották - az élő és az élettelen természetre.
Annak meghatározásához, hogy a környezet melyik tartozik az első osztályhoz, és mi a másodikhoz, számos bizonyos jel segít. Például az élő szervezetek növekedhetnek és fejlődhetnek. Sőt, méretük és alakjuk változhat. Az élő szervezetek genetikai információt is hordoznak, és a saját fajtájukban reprodukálódnak.
Az élettelen természet az anyag (folyékony, szilárd vagy gáznemű) és a mezők kombinációja. Ezeknek az elemeknek (anyag és mező) szükségszerűen energiával kell rendelkeznie. Az élettelen természet másik megkülönböztető tulajdonsága, hogy több szerkezeti szint is jelen van. A szerkezeti szinteket elemi részecskék, atomok és más kémiai elemek kombinációjának kell érteni.
Az élettel ellentétben az élettelen természet nem megy keresztül életkoron, hőmérsékleten vagy egyéb változásokon. Az élettelen természet alapelve a legkevesebb cselekvés. Az élettelen természetű rendszerek folyamatosan igyekeznek megtalálni a legstabilabb állapotot. Sőt, minden test olyan formában van, amelyben az energiaköltségek minimálisak lesznek.
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az élő és élettelen természet viszonylag szoros kapcsolatban áll egymással, amelyet egy olyan tudomány vizsgál, mint például az ökológia. Ilyen kapcsolat például a napnak az élő szervezetekre gyakorolt hatása. A tudósok bebizonyították, hogy ez nemcsak az élő szervezetek táplálékforrásaként szolgál, hanem a melegítés funkcióját is ellátja, amely elég fontos a növények, a föld, a levegő számára.
Érdekes módon minden élő organizmus élettelen tényezők közvetlen hatása alatt áll. A tudományban abiotikusnak nevezik őket. Ezek nem más, mint a környezetet befolyásoló éghajlati viszonyok kombinációja. Fontos megjegyezni, hogy ez a befolyás pozitív és negatív is lehet. A természet pusztító erejének élénk példája az aszály vagy a túlzott esőzések.
Vizsgáljuk meg részletesebben, hogy az élettelen természet hogyan befolyásolhatja az élő szervezeteket. Az egyik legbefolyásosabb abiotikus tényező a hőmérséklet, páratartalom és fény. Az élő szervezetben sok kémiai folyamat függ a hőmérséklettől. Ez különösen igaz a növényekre és az állatokra, amelyek nem képesek állandó testhőmérsékletet fenntartani. A súlyos fagyok és a hideg az élő szervezetek fő és kiszámíthatatlan ellenségei.
Érdekes azonban, hogy az élettelen természet télen (még nagyon alacsony levegő hőmérsékleten is) nem pusztul el, hanem csak kissé átalakul. Például ebben az évszakban a nap lemegy és az égbolt legalacsonyabb helyzetét veszi fel.
A nedvességnek a földi szervezetekre gyakorolt szerepét nehéz túlbecsülni. Elegendő megjegyezni, hogy hiánya gyakran okozza az életfontosságú aktivitás csökkenését. Ezen az alapon az élő test lényeges feladata egy bizonyos szintű víz fenntartása a testben.
Az élettelen természet kellően fontos tényezője a könnyű, amely nélkül sok növény (különösen fotofil) egyszerűen meghal. Ezenkívül a fény segít az élet szempontjából fontos folyamatok végrehajtásában. Az ultraibolya sugárzásnak köszönhetően az élő szervezet megkapja a szükséges D-vitamint.
Nem szabad elfelejteni az élettelen természetben előforduló negatív jelenségeket. Ide tartoznak a kiolvadás, a havazás, a hóvihar. Nemcsak hátrányosan érintik az összes élő dolgot, hanem súlyos negatív következményeket is okozhatnak.
