Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet fontos államközi testület, amelynek fő feladata a béke és stabilitás fenntartása a kontinensen. Ennek a szerkezetnek a története több mint egy évtizeddel rendelkezik. De a szervezet munkájának valódi hatékonyságáról már régóta vitatkoznak. Nézzük meg, mi az az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, mutassa be annak fő céljait és funkcióit, valamint tevékenységeinek rövid történetét.
A teremtés története
Mindenekelőtt megtudjuk, hogy az EBESZ milyen körülmények között jött létre.
A térség nemzetközi politikájának általános alapelveit kidolgozó állami képviselõk találkozójának összehívásának ötletét elsõ alkalommal Bukarestben, 1966-ban hirdették meg az ATS egység részét képezõ szocialista tábor európai országainak képviselõi. Később Franciaország és néhány más nyugati állam támogatta ezt a kezdeményezést. A döntő hozzájárulást azonban Finnország álláspontja adta. Ez az ország javasolta ezeket a találkozókat fővárosában, Helsinkiben.
Az előzetes konzultációs szakaszra 1972 novemberétől 1973 júniusáig került sor. A találkozót 33 európai ország, valamint Kanada és az Egyesült Államok képviselői tartották. Ebben a szakaszban kidolgozták a további együttműködésre vonatkozó általános ajánlásokat, kidolgozták a tárgyalások szabályait és napirendjét.
Az első ülésre közvetlenül 1973. július elején került sor. Ettől a naptól kezdve szokott számolni az EBESZ tevékenységeivel. Ebben a szakaszban Albánia és két észak-amerikai állam kivételével valamennyi európai ország külügyminiszterei vettek részt a megbeszélésen. A fő kérdésekben kapcsolattartó pontokat találtak, amint azt a végső ajánlások is tükrözik.
A második szakaszban, amely 1973 szeptemberétől 1975 júliusáig tartott Genfben, a szerződő országok képviselői tisztáztak a közös együttműködés legfontosabb pontjait annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben megfeleljenek a résztvevők érdekeinek, és összehangolják az összes vitatott kérdést.
A záróokmány közvetlen aláírására 1975. július végén - augusztus elején került sor Helsinkiben. A rendezvényen mind a 35 szerződő ország vezető vezetői részt vettek. A végleges megállapodást hivatalosan CSCE záróokmánynak nevezték, és nem hivatalosan szokásos módon Helsinki megállapodásoknak hívták.
A Helsinki Megállapodás fő rendelkezései
A Helsinki Megállapodások eredménydokumentuma hivatalosan konszolidálta a második világháború eredményeit. Ezen felül kidolgozták a nemzetközi jogviszony 10 fő elvét. Közülük ki kell emelni az európai országok meglévő területi határainak sérthetetlenségét, a beavatkozás tilalmát, az államok egyenlőségét, az alapvető emberi szabadságjogok tiszteletben tartását, a nemzeteknek a sorsuk meghozatalának jogát.
Ezen felül általános megállapodásokat dolgoztak ki a kulturális, katonai-politikai, jogi és humanitárius szférában fennálló kapcsolatokról.
A szervezet továbbfejlesztése
Azóta az Európai Biztonsági és Együttműködési Tanács (CSCE) rendszeresen ülésezik. Az ülésekre Belgrádban (1977-1978), Madridban (1980-1983), Stockholmban (1984) és Bécsben (1986) került sor.
Az egyik leg ikonikusabb az 1990 szeptemberében Párizsban tartott találkozó, amelyen a részt vevő országok felső vezetése is részt vett. Elfogadta a Párizs híres chartáját, amely a hidegháború végét jelölte, fegyverszerződést írt alá, és fontos szervezeti kérdéseket fogalmazott meg a további konzultációkhoz.
Az 1991-es moszkvai ülésen rendeletet fogadtak el az emberi jogoknak a nemzeti törvényekkel szembeni prioritásáról.
1992-ben egy helsinki ülésen megújították a CSCE-t. Ha korábban valójában a tagállamok vezetése közötti kommunikáció fóruma volt, akkor attól a pillanattól kezdve teljes jogú állandó szervezetgé vált. Ugyanebben az évben új álláshelyet vezettek be Stockholmban - a CSCE főtitkárát.
1993-ban egy római ülésen megállapodtak az állandó bizottság felállításáról, amelybe a részt vevő országok küldöttek küldöttek képviseltetésre.
Így a CSCE egyre inkább elsajátította a folyamatosan működő szervezet jellemzőit. A névnek a valós formátumhoz való igazítása érdekében 1994-ben Budapesten úgy döntöttek, hogy a CSCE-t nem más, mint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nevezik. Ez a rendelkezés 1995 eleje óta lépett hatályba.
Ezt követően az EBESZ képviselőinek jelentős találkozóira került sor Lisszabonban (1996), Koppenhágában (1997), Oslóban (1998), Isztambulban (1999), Bécsben (2000), Bukarestben (2001), Lisszabonban (2002), Maastrichtban (2003), Szófiában (2004), Ljubljana (2005), Astana (2010). Ezek a fórumok megvitatták a regionális biztonság, a terrorizmus, a szeparatizmus és az emberi jogok kérdéseit.
Meg kell jegyezni, hogy 2003-tól kezdve Oroszország az EBESZ-ben olyan álláspontot képviselt, amely gyakran különbözik a legtöbb többi résztvevő véleményétől. Ezért sok általános megoldás blokkolva van. Egyszer még beszélték az Orosz Föderáció esetleges kilépéséről a szervezetből.
célok
Az EBESZ országai által kitűzött fő célok a béke és a stabilitás elérése Európában. E feladat elvégzéséhez a szervezet aktívan részt vesz a hatalmak közötti és a részt vevő államok közötti konfliktusok megoldásában, ellenőrzi a fegyverek elterjedését és megelőző diplomáciai intézkedéseket hajt végre a lehetséges konfliktusok megelőzése érdekében.
A szervezet figyelemmel kíséri a régió gazdasági helyzetét és környezetét, valamint az emberi jogok tiszteletben tartását Európában. Az EBESZ tevékenysége a részt vevő országok választásainak megfigyelésére irányul, megfigyelőik elküldésével. A szervezet ösztönzi a demokratikus intézmények fejlődését.
Tagállamok
Európában van a legnagyobb képviselet a szervezetben. Az EBESZ-nek összesen 57 tagállama van. Európán kívül két észak-amerikai állam (Kanada és az USA), valamint számos ázsiai ország (Mongólia, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán stb.) Vesz részt közvetlenül a szervezetben.
De a résztvevő státusa nem az egyetlen, amely létezik ebben a szervezetben. Az együttműködési partnerek Afganisztán, Tunézia, Marokkó, Izrael és számos más állam.
Az EBESZ szerveinek felépítése
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet meglehetősen kiterjedt irányítási struktúrával rendelkezik.
A globális természetű legfontosabb kérdések megoldására az állam- és kormányfők csúcstalálkozója összehívásra kerül. E testület döntései rendkívül fontosak. De meg kell jegyezni, hogy utoljára ilyen ülésre 2010-ben került sor Asztanában, ezt megelőzően pedig csak 1999-ben.
A csúcstalálkozóval ellentétben a Külügyminiszterek Tanácsa évente ülésezik. A legfontosabb kérdések megvitatása mellett feladatai között szerepel a szervezet főtitkárának megválasztása.
Az EBESZ Állandó Tanácsa ennek a szervezetnek a fő szerve, amely folyamatosan működik és hetente ül Bécsben. Megvitatja a felvetett kérdéseket, és ezekkel kapcsolatban dönt. Ezt a testületet a jelenlegi elnök vezeti.
Ezen túlmenően az EBESZ fontos strukturális szervei a Parlamenti Közgyűlés, a Demokratikus Intézmények Hivatala és a Biztonsági Együttműködési Fórum.
Az EBESZ első személyei a soros elnök és a főtitkár. Az alábbiakban többet fogunk beszélni ezeknek a posztoknak és néhány EBESZ strukturális testületének jelentőségéről.
Az elnök-in
A soros elnök felel az EBESZ jelenlegi tevékenységeinek irányításáért és szervezéséért.
Ezt az álláspontot az ország külügyminisztere tölti be, aki ebben az évben az EBESZ elnöke. 2016-ban ezt a tiszteletreméltó küldetést Németország hajtja végre, ami azt jelenti, hogy az EBESZ F.-V. külügyminisztere az EBESZ elnöke. Steinmeier. 2015-ben Szerbia képviselője, Ivica Dacic töltötte be a posztot.
Az elnök feladatai között szerepel az EBESZ szerveinek munkájának összehangolása, valamint a szervezet nemzetközi szintű képviselete. Ivitsa Dachich például 2015-ben aktívan részt vett az ukrán fegyveres konfliktus megoldásában.
Főtitkár
A szervezet második legfontosabb posztja a főtitkár. Ezt a pozíciót háromévente a Miniszterek Tanácsa választja meg. A jelenlegi főtitkár olasz Lamberto Zannier.
A főtitkár megbízatása magában foglalja a szervezet titkárságának vezetését is, azaz ő valójában az adminisztráció vezetője. Ezenkívül ez a személy az EBESZ képviselőjeként jár el a jelenlegi elnök távollétében.
Parlamenti Közgyűlés
Az EBESZ Parlamenti Közgyűlésében mindhárom 57 tagja képviselteti magát. Ezt a struktúrát 1992-ben alapították parlamentközi szervezetként. Több mint 300 képviselőből áll, akiket a részt vevő országok parlamentjei delegáltak.
E hatóság székhelye Koppenhágában található. A Parlamenti Közgyűlés első személyei az elnök és a főtitkár.
A PACE-nek állandó és három szakbizottsága van.
kritika
A közelmúltban fokozódott a szervezet kritikája. Sok szakértő azt állítja, hogy jelenleg az EBESZ nem képes megoldani a valóban kulcsfontosságú kihívásokat, ezért reformot igényel. A döntéshozatal jellege miatt a tagok többsége által támogatott számos döntést kisebbség blokkolhat.
Ezenkívül vannak precedensek, amikor még az elfogadott EBESZ-határozatokat sem hajtják végre.
