Ez a probléma központi jelentőségű a filozófiai tudás rendszerében. Tudósok százai dolgoztak az igazság alapvető tulajdonságainak azonosításán. A filozófiai elméletek karakterei különböznek: néhányuk a korábbi tanításokban gyökerezik, mások radikálisan ellentmondnak egymásnak.
A tudás igazságának klasszikus meghatározása
Az igazság fogalma a mindennapi életben más jelentést is tartalmazhat, ám a tudományban elsősorban az ítéletnek az objektív valóságnak való megfeleléseként értendő. A tárgyak bizonyos tulajdonságairól és a valóság jelenségeiről beszélve, rá kell mutatni rájuk, összekapcsolni az állításokat az anyagi világ tárgyaival.
Az igazságnak ez a nézete Arisztotelész tanításain nyugszik. De hogyan lehet összekapcsolni az időben és a térben létező anyagi világ objektumainak természetét a logikai következtetések ideális természetével? Ennek az ellentmondásnak köszönhetően az igazság fogalmának új nézetei jelentek meg a filozófiában.
Alternatív nézetek az igazság tulajdonságairól
Ezen megközelítések egyike a következő: módszertanilag helyes egy állítást csak egy másik állítás segítségével igazolni. A filozófiában létezik az úgynevezett koherens fogalom, amely szerint az igazság kritériuma csak az állítások megfelelőségének szolgálhat az ítéletben. Ez a megközelítés azonban nem tér vissza a filozófushoz az anyagi világhoz.
Immanuel Kant úgy vélte, hogy az igazság fő tulajdonságai az egyetemesség és a szükségesség, a gondolkodás összehangolása önmagával. A filozófus tudásforrása nem objektív valóság, hanem egy a priori tudás, mely az embernek megvan.
Rene Descartes francia tudós a bizonyításokat javasolta a tudás valóságának kritériumaként. Más tudósok, mint például Mach és Averanius, betartották Occam borotvájának elvét, és a gondolkodás gazdaságosságát javasolták az igazság fő jellemzőjeként.
A koherens elmélettel ellentétes pragmatizmus doktrína szerint egy állítás igaznak tekinthető, ha gyakorlati haszonnal jár. Képviselői az amerikai filozófusok, Charles Pierce és William James. Az igazság természetének ezen szemléletének szembetűnő példája az ókori görög tudós, Ptolemaiosz véleménye. Bemutatják a világ modelljét, amely megfelel annak, ami látszik, és nem az, ami valójában. De ennek ellenére jelentős gyakorlati előnyöket hozott. Ptolemaiosz térképeinek segítségével különféle csillagászati eseményeket jósoltak helyesen.
Akkoriban igazak voltak az ősi tudós véleményei? Erre a kérdésre a választ egy relativizmus elnevezés adja. A fogalom szerint a független és egymással ellentmondó ítéletek igazak lehetnek.
Egy másik doktrína - a materializmus - az objektív valóságot egy személytől függetlenül értelmezi, ezért fogalmainak keretein belül az igazság fő tulajdonságai a tárgyak és jelenségek visszatükrözésének megfelelősége és megfelelősége a valós világban.
És hogyan veszik figyelembe ezeket a kérdéseket most? Milyen tulajdonságai vannak az objektív igazságnak jelenleg?
Logikai következetesség
Ennek az igazságkritériumnak egy koherens koncepciója származik. Ez a feltétel szükséges, de az elmélet valódi elismeréséhez tartalmaznia kell az igazság egyéb tulajdonságait. A tudás lehet konzisztens belül, de ez nem garantálja, hogy nem hamis.
Pragmatizmus vagy gyakorlat
A dialektikus materializmus a tudás igazságának a következő kritériumát állítja elő: gyakorlati alkalmazhatóságát. Az elméletek önmagukban nem hordoznak belső értéket, ezeket nem az ember fejlesztette ki a könyvtárak kitöltése céljából. A tudás szükséges ahhoz, hogy a valóságban alkalmazható legyen. A gyakorlatban a tárgy és a cselekvés gondolatainak egysége.
sajátosság
Az igazság következő tulajdonsága. Ez azt jelenti, hogy egy adott ítélet igaz egy adott összefüggésben, bizonyos feltételek mellett. Az anyagi világ bármely objektumának van bizonyos száma speciális tulajdonságai, és bekerül a többi objektum rendszerébe. Ezért lehetetlen helyes döntést hozni e feltételek figyelembevétele nélkül.
ellenőrizhetőség
Az igazság másik kritériuma az, hogy empirikusan teszteljük. A tudományban vannak hitelesítés és hamisítás fogalmai. Az első azt a folyamatot jelöli, amellyel a tudás igazságát a tapasztalat, azaz empirikus ellenőrzés révén állapítják meg. A hamisítás a logikus gondolkodás folyamata, amelynek segítségével meg lehet határozni egy tézis vagy elmélet hamisságát.
Abszolutitás és relativitáselmélet
A filozófia az igazság két típusát különbözteti meg: abszolút és relatív. Az első a tárgy teljes ismerete, amelyet a további kutatások során nem lehet megcáfolni. Az abszolút igazság általános példái a fizikai állandók, a történelmi dátumok. Ez a típus azonban nem a tudás célja.
A második típus - a relatív igazság - tartalmazhat abszolút összetevőket, de ezt tisztázni kell. Például az anyag természetével kapcsolatos összes emberi tudás ebbe a típusba tartozik.
Meg kell jegyezni, hogy a tudás hamis is lehet. A hazugságot azonban meg kell különböztetni a hibától vagy a véletlenszerűen téves döntéstől. A relatív igazság tartalmazhatja az ilyen torzítást. Az igazság tulajdonságai és kritériumai lehetővé teszik az ilyen hibák elkerülését: ehhez a megszerzett tudást korrelálni kell velük.
A tudományos ismeretek valójában az abszolút igazság felé mozognak a relatív igazságoktól, és ezt a folyamatot soha nem lehet a végére befejezni.
