Franciaország politikai struktúráját a hosszú alkotmányos fejlődés, valamint a köztársasági és monarchikus kormányzati modellek ismételt váltakozása eredményeként alakították ki. Az ország egyedülálló története az energiarendszer számos sajátosságát okozta. Az államfő az elnök, aki meglehetősen széles hatáskörökkel rendelkezik. Milyen helyet foglal el Franciaország miniszterelnöke a politikai rendszerben? E kérdés megválaszolásához meg kell vizsgálni az ország jelenlegi alkotmányának eredetét.
Ötödik köztársaság
A II. Világháború vége volt a modern politikai történelem kiindulópontja Franciaországban. Az ország felszabadítása a fasiszta megszállástól lendületet adott a demokratikus rendszer felállításának és a megfelelő alkotmány elfogadásának. Az új alaptörvény 1946-ban lépett hatályba. Ezzel kezdõdött a történelmi idõszak, amelyet Negyedik Köztársaságnak hívtak (a három korábbiat a francia forradalom után hozták létre és megszüntették).
1958-ban a polgárháború fenyegetése kényszerítette az alkotmány felülvizsgálatát és az elnök hatalmának erősítését, amely akkoriban Charles de Gaulle tábornok volt. Ezt a kezdeményezést a polgári pártok támogatták, amelyek többsége a parlamentben volt. Ezen események eredményeként az ország politikai története belépett az Ötödik Köztársaság korszakába, amely a mai napig folytatódik.
alkotmány
Charles de Gaulle tábornok és a parlamenti képviselõk közötti tárgyalások során elért egyik fontos kompromisszum a francia elnök és miniszterelnök közötti feladatmegosztásról szóló megállapodás volt. Együtt kidolgozták azokat az alapelveket, amelyek képezték az új alkotmány alapját. Rendelkeztek az államfő választásáról kizárólag általános választójog alapján, a három kormányág kötelező szétválasztásáról és a független igazságszolgáltatásról.
Az új alaptörvény olyan kormányzási formát hozott létre, amely egyesíti az elnöki és a parlamenti köztársaság jellemzőit. Az 1958. évi alkotmány feljogosítja az államfőt a kabinet tagjainak kinevezésére. A kormány viszont felelõs a parlamentnek. Az Ötödik Köztársaság alaptörvényét többször felülvizsgálták a kolóniák függetlenségének biztosítása és a halálbüntetés eltörlése kapcsán, de fő alapelvei változatlanok maradtak.
Politikai struktúra
Az állami hatalmi rendszer magában foglalja Franciaország elnökét, miniszterelnökét, a kormányt és a parlamentet, két házba osztva: az Országgyûlés és a Szenátus. Ezen felül van egy alkotmányos tanács. Ez egy tanácsadó testület, amely a parlamenti képviselőkből és a kormány tagjaiból áll.
Az elnök szerepe
Az 1958. évi alkotmány tükrözi Charles de Gaulle tábornok kormányzati véleményét. Az Ötödik Köztársaság alaptörvényének sajátossága a politikai hatalom koncentrálása az elnök kezében. Az államfőnek jelentős cselekvési szabadsága van az új kabinet létrehozásában, és személyesen választja ki a kormány vezető tisztségviselőit. Franciaország miniszterelnökét az elnök nevezi ki. Az ezen a poszton történő végleges jóváhagyás egyetlen feltétele a Nemzetgyűlés bizalma az ország első személyének által jelölt jelölttel.
Az államfő különleges jogkörökkel rendelkezik a jogalkotás területén. A parlament által elfogadott törvények csak az elnök jóváhagyásával lépnek hatályba. Joga van, hogy visszatérje a számlát újbóli megfontolásra. Ezen túlmenően az államfő olyan rendeleteket és rendeleteket bocsát ki, amelyekhez csak a francia miniszterelnök jóváhagyása szükséges.
Az Ötödik Köztársaság elnöke a végrehajtó kormányzati szerv vezetője, ugyanakkor képes bizonyos mértékben befolyásolni az ország jogalkotó testületének munkáját. Ez a gyakorlat illeszkedik a Charles de Gaulle által az országos vezetőként javasolt általános választottbírói koncepcióhoz.
