A gazdasági szférában a rövid lejáratú kötelezettségektől független alapok méretét jellemző mutató a működő tőke. Más szavakkal, ez egy olyan társaság pénzügyeinek egy részét teszi ki, amelyet egy bizonyos ideig nem használnak fel külső vagy belső adósságok megfizetésére.
Általános koncepció
A működő tőke az angol nettó működési tőke (NWC) fogalmából származott. De Oroszországban a másik neve népszerűbb - saját forgótőkéje. Megmutatják, hogy egy szervezetnek vagy társaságnak mekkora tőkét kell támogatnia tevékenységei pénzügyi szempontból.
Ha röviden elemezzük a „működő tőke” fogalmát, akkor ez a mutató a forgóeszközök száma és a rövid lejáratú kötelezettségek közötti különbséget képviseli. Méretei határozzák meg a vállalat likviditását. Ha a működőképes tőke növekszik, akkor ez a vállalat likviditásának növekedését jelzi, ami hitelképességének növekedéséhez vezet. De van egy érme az érme számára. Túl magas forgótőke esetén kételyek merülnek fel a vállalat vezetése által követett gazdaságpolitika helyességével kapcsolatban.
Számítási képlet
A működőtőke optimális költségét (vagy a működőtőke összegét) az adott szervezet egyéni igényeitől és tevékenységeinek méretétől függően kell kiszámítani. A munka jellemzői, a készlet-forgalom feltételei, a rövid lejáratú adósság nagysága, a kölcsönök, hitelek stb. Vonzásának feltételei is fontosak.A gyakorlat azt mutatja, hogy negatív hatást gyakorolhat mind a többlet, mind a működőtőke hiánya.
Egy egyszerű képlet segítségével kiszámolható, hogy mennyi munkaerő-tőkét kell biztosítani. A rövid lejáratú kötelezettségeket el kell távolítani a forgóeszközöktől, ennek eredményeként megkapjuk a kívánt értéket. Használhat másik, nem kevésbé igaz módot. A hosszú lejáratú kötelezettségeket hozzáadjuk forgóeszközeinkhez, és a kapott összegből kivonjuk a hosszú lejáratú eszközöket.
Hogyan lehet kezelni a működőtőkét?
Az NWC kezelésének összetettsége az, hogy a működőtőkét optimális értéken tartsuk. Mit jelent az optimális? Ez olyan értékre utal, amely lehetővé tenné a társaság számára, hogy minden funkciót elvégezzen, és folyamatosan folytatja az alaptevékenységet.
Ugyanakkor nem szabad túlbecsülni a mutatót, mivel ez az alapok jelentős részének kivonásához vezethet a forgalomból. A működő tőke kezelése a megfelelő pénzügyi irányítással párhuzamosan megy végbe, amely több pontot foglal magában:
- A működőtőke teljes igényének meghatározása.
- Ez a mutató a beruházás szintjét jelzi.
- A finanszírozási források azonosítása.
- A működőtőke jövedelemre és a vállalkozás értékének növekedésére gyakorolt hatásának elemzése.
A fentiek alapján a működőtőke kezelésében részt vevő vezetők elvileg a vállalat likviditásának fenntartásán dolgoznak.
Az alacsonyabb forgótőke okai
Gyakran vannak olyan esetek, amikor a szervezet forgóeszköze csaknem megegyezik a rövid lejáratú adósság összegével. Ennek eredményeként a társaság csődöt hirdethet ki. Ehhez a vezető vezetők egyértelmű munkát igényelnek, akiknek a feladata az indikátor figyelemmel kísérése. Ha van egy ilyen tendencia, hogy a forgótőke fokozatosan csökken, ez azt jelzi, hogy a pénzeszközök irracionálisan felhasználhatók.
A csökkenés okai nagyon különbözőek lehetnek, köztük az értékesítési volumen csökkenése, amely viszont a követelések csökkenését provokálja. Ebben az esetben a forgóeszközök egyenlege csökken, mögöttük pedig a forgótőke értéke.
Mit jelent a működő tőke?
Gyakran egy nagyvállalatnak vagy társaságnak sok befektetője van, akiket érdekel annak eredményes munkája. A működőtőke mutatóinak köszönhetően képesek látni a vállalat működésének hatékonyságáról vagy eredménytelenségéről szóló valós képet.
Például, ha a követeléseket lassan gyűjtik be, ez a működőtőke növekedéséhez és a nem hatékony műveletekhez vezet. Az alapok irracionális befektetése szintén negatív hatással lehet, amelynek következtében a működőtőke mutatója növekedni fog. A leírt mutatót több ideig figyelembe kell venni az összehasonlítás és az elemzés elvégzése érdekében.
