A népszavazás a modern demokratikus társadalom egyik szimbóluma, ahol a hatalom formálisan a néphez tartozik. Ez az emberek akaratának közvetlen kifejezése a különböző területeken felmerülő fontos kérdésekben. Valójában az ország vezetése közvetlenül a polgárokat célozza meg.
A népszavazás hivatalos eljárás, amelynek eljárását alkotmányos és jogalkotási aktusok szabályozzák, és annak eredményei jogilag kötelező erejűek. Ennek ellenére az állami hatóságok gyakran figyelmen kívül hagyják a népszavazások eredményeit.
A következő népszavazások állnak rendelkezésre (a megtartás indokától függően).
1. A méretarány alapján nemzeti és nemzeti (azaz az egész országban tartott), regionális (egy vagy több szervezet területén) és helyi (helyi önkormányzatok szintjén végzett) felosztásuk szerint osztják őket.
2. A tartalom alkotmányos (azaz új alkotmány elfogadásakor vagy a régi módosításai elfogadásakor), jogalkotási (új törvénytervezetek elfogadása) és tanácsadói (a felsőbb, regionális vagy helyi önkormányzatok testületeinek tevékenységi irányát illetően) fel van osztva.
3. A kötelező magatartás mértéke szerint: kötelező (amelynek magatartását az ország alkotmánya szabályozza), vagy választható (az uralkodó testületek vagy az emberek kezdeményezésére folytatják).
4. Fontosság szempontjából: döntő (ha egy törvényjavaslat sorsa a népszavazás eredményétől függ), és tanácsadó jellegű (jellegénél fogva képviseli a nagy léptékű közvélemény-kutatásokat, és nem rendelkezik jogi erővel).
5. Idő szerint: parlamentáris előtti (az emberek véleményét egy adott kérdésről meghatározzák a vonatkozó törvény elfogadása előtt), poszt-parlamentáris (a törvény elfogadását követően) és parlamentközi (amikor egy projekt sorsát közvetlenül köznépszavazás határozza meg).
A népszavazás olyan esemény, amelyet jó ideje gyakoroltak. Még az ókori Rómában is létrejött egy olyan népszavazás fogalma (azaz plebeci szavazás különféle kérdésekben). A szentrikus, amely patrikistákból áll, kezdetben figyelmen kívül hagyta a népszavazás eredményeit, azonban a vonatkozó törvények elfogadásával (az ie 5–4. Században) ez az eljárás hivatalos állami státuszt kapott és a „törvény” szó szinonimájává vált.
A közelmúltban a népszerű népszavazások tartása szintén nem ritka. 1993. április 25-én megrendezésre került az Orosz Föderáció első népszavazása, amelyen az elnök és a Népi Képviselők Tanácsa megválasztásának eljárásával, valamint az akkori szociálpolitika kérdéseivel foglalkoztak. Kicsit később (ebben az évben) az új állam alkotmányát népszavazással fogadták el. A Szovjetunió történetében önmagában nem volt lakossági közvélemény-kutatás, az összes kérdést a pártok legmagasabb szintjén rendezték meg egy megbízott szűk körében. Az első és az utolsó szovjet népszavazás egy 1991. március 17-én tartott esemény ("A barátságos köztársaságok naprakésszé vált uniójának fenntartásáról"), amelyen a lakosság több mint fele támogatja, de ennek ellenére egy hatalmas ország eltűnt a földrajzi térképektől.
