Cionisták - ki ez? Gondoljuk ki. A "cionizmus" szó a Sion hegy nevéből származik. Izrael és Jeruzsálem szimbóluma volt. A cionizmus egy ideológia, amely kifejezi vágyát az idegen földön élő zsidó emberek történelmi szülőföldjére. Ezt a politikai mozgalmat e cikk tárgyalja.
Mikor alakult ki a cionizmus alapját képező ötlet?
A Sionba való visszatérés gondolata az ősi időkben, a zsidók körében származott, amikor Izraelből kiűzték őket. A visszatérés gyakorlata nem volt újítás. Körülbelül 2500 évvel ezelőtt a zsidó nép visszatért hazájába a babilóniai diaszpórából. Így a 19. században kialakult modern cionizmus nem feltalálta ezt a gyakorlatot, hanem csak az ősi mozgalmat és ötletet szervezett modern formában öltöztette fel.
Az Izrael Állam megalakulásáról szóló, 1948. május 14-i nyilatkozat tartalmazza a számunkra érdeklődés mozgalmának lényegét. Ez a dokumentum kijelenti, hogy a zsidó nép Izrael országában jelent meg.
Itt fejlődött politikai, vallási és szellemi megjelenése. Az embereket a nyilatkozat szerint erővel kiutasítják hazájukból.
A kapcsolat a zsidó nép és Izrael között
Folytatjuk a kérdést: "Cionisták - ki ez?" Lehetetlen megérteni a számunkra érdeklődő mozgást anélkül, hogy megértsük az Izrael és a zsidó nép közötti meglévő történelmi kapcsolatot. Ez majdnem 4000 évvel ezelőtt merült fel, amikor Ábrahám a modern Izrael területén telepedett le. Mózes az ie 13. században e. Vezette a zsidók kivonulását Egyiptomból, és Joshua elfoglalt egy országot, amely 12 izraeli törzs között oszlik meg. Században. BC. azaz az első templom korszakában Salamon, Dávid és Saul uralkodók uralkodtak az államban. Izrael BC-ben 486-ban e. elfogták azokat a babilóniaiak, akik elpusztították a templomot, és a zsidók nagy részét foglyul ejtették. Nehemiah és Ezra vezetése alatt ugyanabban a században a zsidók visszatérnek államukba, és újra létrehozják a templomot. Így kezdődött a második templom korszaka. Vége a jeruzsálemi római hódításnak és a templom 70. évében megismételt pusztításnak ért véget.
Zsidó lázadások
A Júdea elfogása után sok zsidó élt Izraelben. 132-ben lázadást keltettek a rómaiak ellen, Kochba Bar vezetésével. Rövid ideig újból zsidó független államot alakítottak ki. Ezt a lázadást brutálisan összetörték. A történészek szerint mintegy 50 ezer zsidót öltek meg. A zsidó nép képviselőinek százezer képviselője még a felkelés lezárása után is maradt Izraelben.
A 4. század után e. Galileában ismét hatalmas felkelés kezdődött a római uralom ellen, ismét zsidó tömeget kiűztek Izraelből, földjeiket rekvizitálták. A 7. században ott volt a közösség, melynek száma 1/4 millió ember volt. Ezek közül tízezrek segítették a perzsakat, akik 614-ben elfogták Izráelt. Ez azzal magyarázható, hogy a zsidók nagy reményeket támasztottak ezen nép iránt, mivel a perzsák megengedték nekik a Kr. E. 6. században. e. hogy visszatérjenek a babiloni fogságból hazájukba.
638-ban azaz az arab-muzulmán hódítás után a helyi zsidó lakosság olvadó kisebbséggé vált. Ennek oka többek között a kényszer iszlám volt. Ugyanakkor Jeruzsálemben hosszú ideje létezett egy meglehetősen nagy zsidó közösség. Az 1099-ben Jeruzsálemet elfoglalt keresztesek mészárlást hajtottak végre, amelynek áldozatai mind muzulmánok, mind zsidók voltak. Még akkor is, amikor Izraelben a lakosok száma hirtelen csökkent, a bennszülött népesség képviselői nem tűntek el teljesen.
Bevándorlás áramlik
A messiási mozgalmak egyes csoportjai vagy tagjai a történelem során rendszeresen visszatértek vagy megpróbálták belépni Izraelbe. A bevándorlás újabb hulláma a 17. és 19. században, azaz a cionizmus megjelenése előtt vezet ahhoz, hogy a jeruzsálemi zsidó közösség 1844-ben 1844-ben a legnagyobb vallásúvá válik a többi vallási közösség között. Meg kell jegyezni, hogy a zsidó vándorlás hullámait az évek során (a 19. század végétől és a 20. század egészétől) szórványosabb, kisebb és kevésbé szervezett áramlások előzték meg. A cionista hazatérés a palesztinofilok Izraelbe vonulásával, valamint a Bilu mozgalom tagjaival kezdődött. Ez történt az 1882-1903 években. Ezt követően a 20. század folyamán új visszatérési hullámok zajlottak, amelyeket a cionisták rendeztek. Kik azok, jobban megérti, amikor megtudja, mi volt a cionizmus alapfogalma.
A cionizmus központi fogalma
Meg kell jegyezni, hogy ebben a mozgalomban a központi helyet az a koncepció foglalja el, amely szerint Izrael a zsidó nép valódi történelmi szülőföldje. Más államokban élnek száműzetés. A diaszpórában az élet kiutasításával való azonosulás a mozgalom gondolatának, a cionizmus lényegének központi momentuma. Tehát ez a mozgalom történelmi kapcsolatot fejez ki Izrael zsidó népével. De nagyon kétséges, hogy ez a modern antiszemitizmus, valamint az újkori zsidók üldözése nélkül keletkezett volna, akik asszimilálódnának, ha egyedül maradnának.
Cionizmus és antiszemitizmus
Vagyis a cionizmus az antiszemitizmusra adott reakciónak tekinthető. Láthatjuk benne egyfajta gyarmatiellenes mozgalmat is, amelyet elnyomás és diszkrimináció, pogromok és megaláztatás jellemez, azaz valaki más hatalmának alárendelt kisebbség helyzete.
Fontos ezzel összefüggésben hangsúlyozni, hogy a cionizmus olyan politikai mozgalom, amely a modern antiszemitizmusra adott válasz. A zsidók üldözésének százait azonban figyelembe kell venni. Ezt a jelenséget már hosszú ideje megfigyelték Európában. Az európai diaszpórákat ismét meggyilkolták és üldöztették vallási, társadalmi, gazdasági okokból, valamint a faji és nacionalista okokból. Európában a zsidókat keresztesek vágták le a Szentföldre vezető úton (11–12. Század), egész tömeg ölte meg őket a pestis idején, kútak mérgezésével vádolták a 14. században, és az inkvizíció korszakában (15. század) a spanyol télen égették, és tömeges áldozatok lettek. a Khmelnitsky kozákok által Ukrajnában elkövetett mészárlás (17. század). Százezreket öltek meg Petliura és Denikin seregei is, amelyek cionizmust okoztak Oroszországban a polgárháborúban. Az alábbi kép ezeknek az eseményeknek szól.
Az első világháború után a helyzet katasztrófává vált. Aztán a gyilkosok Németországból érkeztek, ahol a zsidók tették a legsúlyosabb asszimilációs kísérletet.
A történelem folyamán ezeket az embereket szinte minden európai országból kiutasították: Franciaországból, Németországból, Spanyolországból, Portugáliából, Angliából, Litvániából és Oroszországból. Mindezek a problémák felhalmozódtak az évszázadok során, és a XIX. Század elejére a zsidók elvesztették reményüket az életük megváltozására.
Hogyan váltak e mozgalom vezetői cionistákká?
A cionizmus története azt mutatja, hogy a mozgalom vezetői gyakran cionistákká váltak, miután maguk szembesültek az antiszemitizmussal. Ez történt Moses Ges-szel, akit 1840-ben sokkoltak a Damaszkuszban élő zsidók elleni rágalmazások. Ez történt Leon Pinskerrel, akit II. Sándor (1881-1882) meggyilkolása után pogromok lánca sújtott, és Theodor Herzl-lel (az alábbi kép), akik Párizsban újságíróként tanúi voltak egy antiszemita kampánynak, amelyet 1896-ban indítottak a Dreyfus-ügy.
Cionista célok
A cionista mozgalom tehát a "zsidó probléma" megoldását tartotta fõ céljának. Támogatói tehetetlen emberek, egy nemzeti kisebbség, amelynek nincs otthonának problémája, és amelynek sorsa az üldöztetés és a pogromok. Tehát válaszoltuk a kérdésre: "Cionisták - ki ez?" Felhívjuk a figyelmet egy érdekes mintára, amelyet már említettünk.
Megkülönböztetés és a bevándorlás hulláma
A cionizmus és a zsidók üldözése között szoros kapcsolat van abban az értelemben, hogy az Izraelbe irányuló bevándorlás legnagyobb hullámainak mindig a diaszpórában tapasztalható megkülönböztetés és gyilkosságok következtek. Például az Első Alijaát Oroszországban pogromok előzték meg a 19. század 80-as éveiben. A második a 20. század elején Belaruszban és Ukrajnában lévõ pogrom-sorozat után kezdõdött. És a harmadik a reakció arra, hogy Denikin és Petliura a polgárháborúban meggyilkolták a zsidókat. A cionizmus tehát Oroszországban nyilvánult meg. A negyedik aliyah Lengyelországból származott az 1920-as években, a zsidó vállalkozói szellem elleni jogszabályok elfogadása után. 30 éves korában, az ötödik Aliyah-ban Ausztriából és Németországból érkeztek, elmenekülve a náci erőszakos cselekedetekről stb.
