Vladlen Paulus 1928. szeptember végén született Transbaikáliában. Apám felsőfokú mérnöki végzettséggel rendelkezik, vezetői posztot töltött be. Az elnyomás éveiben lelőtték. Az anya múzeumi alkalmazott, férje halála után másodszor is feleségül ment, új házasságban még két gyermeket szült.
A diploma megszerzése után Vladlen Paulus úgy döntött, hogy Moszkvába megy, hogy belépjen az Építési Intézetbe. Egy ideje sikerült szakmánként dolgoznom, de az improvizált produkciókban való aktív részvétel felhívta a figyelmet arra, hogy színészré váljak.
Munka a "Kortárs"
1952-ben egy fiatalember, aki komoly versenyvizsgán vett részt, belépett a moszkvai művészeti színházi iskolába. Öt évvel később a Stanislavsky Színház társulatában dolgozott, de nem sokáig, mivel csábító ajánlat érkezett Oleg Evremov-tól, aki akkoriban az új Sovremennik Színház vezette.
Nem volt könnyű dolgozni. Voltak időszakok mind emelkedések, mind hullámok. A kezdő színész közvetlenül részt vett a színház életében, szenvedélyesen indult be új projektekbe, minden produkcióban egyszerre akart játszani. Fokozatosan az alkohol iránti szenvedély, a pozíciók heves megtartása, az egyértelműség és a kedvesség hűsége kezdte zavarni a vezetőt. Végül eddig nem távolította el a törekvő színészt a munkából. Mindig Paulusról, mint jellegzetes színészről beszélt, "a színház lelkiismeretének" hívva.
Filmkarrier
A színész, Vladlen Paulusnak azonban nem volt ideje idegesíteni - számtalan jó kilátás nyílt a moziban. Miután a 60-as évek elején játszott a Gaidai „Business People” című filmjén, Vladlen észrevehetővé vált más rendezők számára is. Látta a katonákat, a tengerészeket, a diplomatákat. Amit a színész számtalanul játszott. leghíresebb szerepei a híres festményekben: „A találkozó helyét nem lehet megváltoztatni”, „Parasztfia”, „Vonatok a távoli augusztusra”, „A fenébe egy táskával”, „Élet és a halottak”, „Lopás”.
De Paulus nem akarta pihenni a babérjain, hanem igyekezett kibővíteni tevékenységi körét. A 70-es évek elején a felsőoktatási kurzusokat végzett. Egy ideje ebben a formában dolgozott. Ezzel párhuzamosan még írásban is foglalkozott. Később visszatért a színházi színpadra.
Életének utolsó éveiben aktívan írt. Két darab jött ki a tollából. Az első két Steinbeck-mű bemutatása, a második a Boulevard Novel, amely Paulus halála előtt fejezte be a művet. Sem az egyik, sem a másik nem került a színpadra. Bár ez utóbbi dramatizációjára Lev Durov, Mihail Kozakov, Oleg Dal gondolkodott. Ez utóbbi még a film tisztviselőivel is beszélt a produkcióról. Ezek hamis reményeket adtak, eltelt az idő, és semmit sem tettek. A színész halála után senkinek sem volt érdeke a mű.
