Annak megértése érdekében, hogy az európai és a keleti civilizációk hogyan különböznek egymástól, elegendő hallgatni arra, amit az arab világban az örök témáról - a szerelemről - mondnak. Biológiai szempontból az európaiak és a szemita népek egy faj - ésszerű ember, de szellemileg, pszichológiai szempontból a különbségek olyanok, hogy nem lehet kiküszöbölni őket, hanem csak akkor kombinálhatók, ha természetesen szükség van rá. A keleti népek kivételesen érzéki és úgy mondják, élvezik itt és most szeretettel. Nem értik az európai álmodozást, ugyanúgy, ahogyan nem értjük az emberi kapcsolatok ezen területének kifinomult gyakorlatát. A keleti bölcsesség azt mondja: Ahhoz, hogy boldog legyen az életben, húst kell enni, húst vezetni és szeretettel ragasztani a húst. Európában ilyen gyakorlati kép alapelvként nem keletkezhetett.
"Song of Songs" és keleti bölcsesség vele
Az Ószövetség ezt a könyvét Salamon készítette, a legbölcsebb bölcsebb ember. És megítélve a szövegeit, ahogy van. A „Song of Songs” egy vers, amely tematikusan két részből áll. Az elsőben a szeretett beszél kedveséről, a másodikban a szeretett beszél kedveséről. Mindkét hős fizikai temperamentuma elképesztő. Leírják egymást fej-talpig, ízlelve egy szerette testének minden kanyarát. A koncentrált bölcsesség szemébe nézés teljesen hiányzik. Beszámolja arról, hogy mi a boldogság: "elaludni a szeretett vállán, bal kezével elbújva, testét szeretettel viseli". Ezek valódi idézetek. A keleti bölcsesség bemutatta őket az egyháznak, amely a szárnyas kifejezéseket allegorikusan értelmezi. De adva ezt a könyvet egy tudatlan embernek, azt fogja mondani, hogy ez fenséges erotika, egy férfi és nő szeretetének megnyilvánulása, amelyet a legmagasabb művészettel írnak le, mert a bemutatás egyszerűsége mögött semmilyen művészet nem észlelhető. És Salamon nem érinti semmiféle erkölcsi kritériumot ötletes versében, mert érzéki természete tudja, hogyan kell szeretni nem a jövőben, hanem most ezen az ágyon. Salamon és félszívű emberei nem ismerik a szeretet más érzéseit.
Nő az öröm raktára
Az arab harcosok a Paradicsomba vetett hitük miatt a guria mennyei szépségét várják. És egy nővel kapcsolatos keleti bölcsesség csak erről az oldalról szól. Ezért nem meglepő, hogy a nőket, akik 15–28 éves korukban érlelődtek és hajnalba hagyták, már nem érdekli az arab költők. Még Omar Khayyam lelkesedését a rózsa "rügyei" iránt szentelte, amelyeken "a könnyek harma remegett". És nem hiába, az Isten az Ószövetségben állandóan áldja a keleti nőt termékenységgel. Ha már nem az örömök raktára, akkor boldogságot kell találnia egy másikban, a mesterének folytatása alatt. A költő hihetetlen vágyakozással fejezi ki a szerelem arab megértését: „Még a legszebb és kedves barátokkal próbálj meg könnyek nélkül és gyötrelmek nélkül elválni. Minden elmúlik. A szépség röpke: csúsztassa el kezét. Hogyan lehet, hogy a szerelem legyőzi az időt? Sem a szemita költők, sem a szemita nem értik ezt. Pragmatikus világnézetük százszor erősebbé teszi az ifjúságot, mint az európaiak, akik álmaikban 40 éves korukban látják magukat. Az arab mindössze 20 éves korában látja magát, amikor „a szerelem forróan ég”, és „megfosztja az embert az„ éjszakát és napot ”. „A szeretet bűntelen, tiszta, mert fiatal vagy” - fejezi ki az arab költő népének általános elképzelését.
„Mint a rügyek, a szerelem; mint a rügyek, a tűz
Amíg a vér ég és sír, addig van értelme élni - veszi figyelembe a szeretettel kapcsolatos keleti bölcsesség. És egyetért: aki húsz év előtt még nem szeretkezett, valószínűtlen, hogy valaha is szeretni fog. Ezért nem ok nélkül merülnek fel asszociációk a bibliai „szétszórás és gyűjtés idejével”. A keleti ember az idő átmeneti jellegét bűnbánásnak látja az égő vágyakozásért. És a szerelemben először látja annak átmeneti jellegét.
És a szeretet - árulás nélkül!
Az európai szempontból furcsa az, hogy folklórjukban, a költői kultúrában és a mindennapi bölcsességben nincs motívum a szerelem elárulására, mintha a férfi és a nő közötti kapcsolatnak ez a komponense nem lenne a természetben. De nincs semmi furcsa, ha úgy látja, hogy a szeretet minden fogyasztó fiatal és friss láng, mint egy rózsavirág, amely csak azzal a feltevéssel él, hogy egy darázs ül rajta. És a következtetés: az időskor méltó a bölcsességre, a fiatalság pedig a szeretetre. Az európaiak nagyon nehéz megérteni, hogyan sikerül megkülönböztetni az idősort és a fiatalot.
