Attól a pillanattól kezdve, amikor hazánkban zajlott az árak liberalizálása, a korábban ismeretlen versenyjog működni kezdett. Az árképzés teljesen és teljesen elhagyta az állam joghatóságát, amely korábban mindig függetlenül határozta meg az árakat mind a kis-, mind a nagykereskedelemben, és évtizedek óta szilárd maradt. Jelenleg ez a folyamat rendkívül rugalmas, és csak a versenyszabályok szabályozzák azt.
hatás
A versenyjog azonnal elkezdett működni, mihelyt az árazás a keresletre és a kínálatra irányult, a profit maximalizálása érdekében, amikor a tőke szabadon tudott túlfolyni, akkor a piac, a motiváció, a verseny triádja diadalmaskodott. Megjelentek a monopóliumellenes törvények, amelyek egyre szélesebb körben terjedtek, és az idő múlásával szigorúbban betartották őket.
Korábban a versenyszabályokat a gyártók közötti verseny váltotta fel, és ez szintén ösztönző jellegű, de az "élő" profit sokkal inkább hozzájárul a növekvő munkatermelékenységhez, ezért a technológiai fejlődés gyorsabban fejlődik. A termelõ erõket illetõen a monopóliumok soha nem féltek a teljes önkényesség kialakulásáról. Jelenleg azonban a profit lényegesen nagyobb részét a munkatermelékenység növelése révén építik fel.
Egy kis történelem
A monopóliumellenes törvényeket nem hirtelen hozták létre, fokozatosan megteremtve a verseny és a monopólium legésszerűbb összefüggését, megakadályozva a rosszul átgondolt cselekedetek pusztító következményeit. A versenyjog első alapjait 1890-ben tették közzé (Sherman Act, vagy antitröszt törvény) az Egyesült Államokban. Így a verseny első ízben magának az államnak a védelme alatt zajlott.
A Szovjetunióban a termékek forgalmazásának törvényei radikálisan különböztek a kapitalistaktól. A gazdaságot úgy tervezték meg, hogy a versenyjogi elvek hiánya nem teremtette meg a termelés anarchiájának feltételeit, és az eladásokat a többletérték problémáitól függetlenül számították ki, és nem tette szükségessé a legjövedelmezőbb piacok keresését. A kapitalista köteles olyan speciális kereskedelmi műveleteket választani, amelyek sikeres végrehajtásához bármilyen út indokolt a reklámcsalások, termékhamisításokig. A lényeg az, hogy kiszorítsuk a versenytársat.
Ilyen alapelvek
A nagyobb haszon érdekében a kapitalista számára hasznos még akkor is, ha mesterségesen megnehezíti a termék forgalmazását, és minél rosszabb a versenytársak (köztük a fogyasztók is!), Annál több plusz jön létre. A versenyjogi rendszer olyan, hogy az egyetemes értékek és annál is inkább az egyes országok fejlődése sokkal alacsonyabb a kapitalista prioritásainál, mint az azonnali és a lehető legnagyobb profit elérése.
Így a tőke évtizedek óta pumpál olajat a Közel-Keleten, minden módon megakadályozva az erőforrásokkal rendelkező országokat abban, hogy saját olajfinomító iparát hozzák létre. Konkrétan, hazánk csak az értékesítésre szánt alapanyagokat szállítja, mivel éppen ezek a körülmények teremtik meg a globális üzletet, ezek a versenyszabályok a kapitalista országok gazdaságában.
Csakúgy, mint a gazdag betétek más tulajdonosai, hazánk saját olajból készített olajtermékeket vásárol külföldi tőkéből, de magasabb árakon, mint amelyek a helyszínen történő olajfinomítás során keletkeznének.
Mesterséges hiány
A kapitalistát érdekli valaha a fogyasztók sorsa? A gazdasági jog fő feltétele a szabad verseny, de ez marad a szavakban. A valóságban fordítva történik. A kapitalistának a lehető legmagasabbra kell emelnie az árakat, hogy több jövedelmet szerezzen a fogyasztók rovására. Ezért a mesterségesen létrehozott termék deficitje kedvező neki. Például a kőolajtermékek értékesítését szinte mindig ilyen módon szabályozzák.
A versenyjogi versenyszabályoknak az objektív folyamathoz kell vezetniük, amikor a szolgáltatások és termékek minősége folyamatosan növekszik, és azok egységára csökken. A realitások alapján ez az elv azonban rosszul működik. Minden alacsony minőségű és túl drágát terméket ki kell mosni a piacokról. De ezeknek a folyamatoknak a végrehajtásához legalább magas színvonalú monopóliumellenes törvényre van szükség.
Ahogy kell lennie
A vállalkozói szellem a nyereségszerzés egyik módja, mivel kielégíti a fogyasztói igényeket, pontosan azoknak az áruknak a kínálatával, amelyeket a fogyasztók jelenleg igényelnek. De itt láthatjuk a versenyjog hatását, amelyet nem a társadalmi igények kielégítése érdekében szabályoznak. Még ha a vállalkozó tevékenységi irányát is sikeresen megválasztják, akkor is előfordulhat, hogy a vállalkozó nem nyer a versenyen, ha a legjobb minőségű árukat lehet a legkisebb költséggel előállítani.
Ennek oka a láthatatlan piaci törvények. A verseny szinte soha nem tisztességes. Nagyon erős hatással kell lennie az egyes piaci szereplők magatartására. És van. A kereslet és a kínálat törvényei sokkal kevésbé hatékonyak. A valóban szabad verseny mellett az összes túl magas és alacsony árnak átlagolás, egyensúlyi pont felé kell haladnia.
Ez valamilyen okból nem történik meg. A versenyben részt vevő felek egyenlősége nem működik. Természetesen itt a verseny játék különböző szabályai vonatkoznak, anélkül, hogy a versenytársak közvetlenül bevonnák az egyensúlyi árat és a szükséges áruk világosan feltüntetett mennyiségét.
Stratégiai döntések
A piacgazdaságban végzett sikeres munka érdekében optimalizálási megközelítésre van szükség a gazdasági mutatók, a műszaki és a szervezeti kapcsolat közötti kapcsolat megteremtésével. Meg kell vizsgálni a piaci mechanizmusokat: az időmegtakarítás törvényeit, a méretarányt, a versenyt és az egyéb függőségeket.
És a stratégiai döntéseknek kivételesen részletes elemzésre van szükségük a kereslet és a kínálat, a köztük lévő függőségek, az előre nem látható költségek növekedése, a jövedelmezőség csökkenése, a termelés és a fogyasztás gazdasági összekapcsolódása, a termelés mérete és még sok más között.
A gazdasági törvények működésének nélkülözhetetlen feltétele a verseny, és az elemzést nem csak a meglévő társaság, hanem az ipar szintjén is el kell végezni: hogyan működik a versenymechanizmus, a monopóliumellenes törvény, milyen formában vannak verseny az iparban, és mi az erőssége.
Piaci struktúra
A piacgazdaságot monopólium vagy oligopólium, monopolisztikus verseny vagy tökéletes, tiszta verseny képviselheti. A piac alakja a szabadalommal rendelkező eredeti termékek számától, a fogyasztó által igényelt árukkal kapcsolatos információk (reklám) minőségétől függ. A jelenlegi versenyjognak hozzá kell járulnia az árak, a versenytársak képességeinek és az azt meghatározó tényezők előrejelzéséhez.
Például több vállalat azonos termékeket állít elő. Össze lehet hasonlítani speciális árindexekkel (az "ár - hasznos hatás" arány, amely bizonyos feltételek mellett tükrözi a termék fogyasztói tulajdonságait). Minden cég megpróbálja kidolgozni a legjobb teljesítményű termékmodellt. Verseny - verseny, amikor az üzleti vállalkozások önálló tevékenysége nem nyújt lehetőséget arra, hogy korlátozza a riválisok sikerének esélyét, vagy egyéb módon befolyásolja e termékek termékpiacán a létrehozott általános feltételeket.
konkurenciaharc
Feszült küzdelem, amelyben mind magánszemélyek, mind jogi személyek harcolnak a vevőért, különben a szigorú versenyjoggal a gyártó egyszerűen nem képes túlélni. A szolgáltatások és az áruk minden egyes eladójának meg kell találnia a termék előállításához és értékesítéséhez kedvezőbb feltételeket, bővíteni kell a piacot a minőség javításával és az áruk egyedi értékének csökkentésével. Ezután extra profitot (többletjövedelmet) kap.
És mivel a verseny nélkülözhetetlen feltétel a gazdasági törvények működéséhez, ez arra készteti a termelőt, hogy minden rendelkezésre álló erőt dobjon a piaci térség prioritásainak küzdelmébe. Ha a piacot monopolisztikus termelők foglalják el, akik monopóliumárak bevezetésével nyernek profitot, akkor a verseny gyengül. Ennek eredményeként a gazdaság nem fejlődik, a termelés kevésbé hatékony. Ezután az állam kénytelen beavatkozni a verseny fejlesztésébe.
Funkciók: szabályozó és ösztönző
A versenynek folyamatosan óriási hatása van a terméket gyártó menedzser költségeire. Ennek köszönhetően kell piaci egyensúlyt elérni az áruk értékesítése terén.
Fő funkciója a szabályozás. Biztosítják a tőkebeáramlást a legjövedelmezőbb ágazatokban, mivel az árakat versenyképesen határozzák meg, amelynek következtében egyensúly van a szükségletek és a termelés között.
A verseny másik funkciója az ösztönzés. A gyártók szembesülnek a termelés és a piac feltételeiért folytatott küzdelemmel, és ez ösztönzőleg szolgál az olyan vállalkozási vezetők fejlesztésére, akik kénytelenek az innovációra és az erőforrások - a munkaerő és a nyersanyagok - optimális felhasználására.
Funkciók: vezérlés és differenciálás
A versenynek biztosítania kell a technológia, az irányítás hatékonyságának és az erőforrások minőségének teljes fejlesztését. Ez ellenőrző funkciója: a költségek és a termeléshez szükséges költségek összehasonlíthatóságának ellenőrzése, a termék minőségének való megfelelés, a társadalom változó igényeinek ellenőrzése.
Ezenkívül a differenciálás a verseny fontos funkciója: ugyanazon termék gyártóinak eredményei teljesen eltérőek a piacon. A legjobb feltételek egy olyan gyártóhoz fordulnak, amely a gyártási hatékonyság növelésével felülmúlja versenytársait, figyelembe véve az állami igényeket és hasonlókat. A versenyképesség a profit növekedését is meghatározza.
A versenyjog, mint a természet törvénye
Bármely jelenség mind tulajdonságokkal, mind általános tulajdonságokkal rendelkezik, azaz egyedi és specifikus. A gazdasági törvények sem kivétel. Általános az, hogy a természet vagy a társadalom bármely törvénye objektív, független a tudattól. Ez azt jelenti, hogy akkor is cselekszenek, ha nem tudunk róluk semmit.
A piaci törvény - érték, kereslet, kínálat, verseny - a piaci szereplők tudásától függetlenül is létezik. A munkaerőpiac tárgya bérelt munkavállalók és munkáltatók. Ez utóbbi bármilyen vállalkozást, céget képviselhet (állam, magánszemély, társaságok, társaságok és így tovább). A bérmunkások a munkaerő tulajdonosai. A vállalkozók szakszervezetei és a szakszervezetek egységes rendszerré teszik a világpiacot, holisztikus kereskedelmi, pénzügyi és gazdasági kapcsolatokkal.
