A filozófia fő kérdése - felismerhető-e ez a világ? Az érzékeink segítségével objektív adatokat szerezhetünk erről a világról? Van egy elméleti tantárgy, amely negatívan válaszol erre a kérdésre - az agnoszticizmus. Ez a filozófiai tanítás az idealizmus képviselõire és még néhány materialistara is jellemzõ, és kijelenti, hogy a lét alapvetõ ismeretlen.
Mit jelent a világ megismerése?
Minden tudás célja az igazság elérése. Az agnosztikus kétségbe vonja, hogy ez elvben lehetséges az emberi megismerés korlátozott lehetőségei miatt. Az igazsághoz jutás azt jelenti, hogy objektív információkat kell megkapni, amelyek tiszta tudás lesznek. A gyakorlatban kiderül, hogy bármilyen jelenséget, tényt, megfigyelést szubjektív módon befolyásolnak, és teljesen ellentétes szempontokból értelmezhetők.
Az agnoszticizmus története és lényege
Az agnoszticizmus megjelenése hivatalosan 1869-re utal, az alkotóeleme T. G. Huxley - egy angol naturista. Hasonló ötletek találhatók még az antikvitás korában is, nevezetesen a szkepticizmus elméletében. A világ megismerésének története kezdetétől kezdve azt találták, hogy a világegyetem képét különféle módon lehet értelmezni, és minden szempont különféle tényekre épül, bizonyos érvekkel rendelkezik. Az agnoszticizmus tehát egy meglehetősen ősi tantétel, amely alapvetõen tagadja annak lehetõségét, hogy az emberi elme behatoljon a dolgok lényegébe. Az agnoszticizmus leghíresebb képviselői Immanuel Kant és David Hume.
Kant a tudásról
Kant azon ötletek doktrínáját, hogy „az önmagukban”, amelyek túlmutatnak az emberi tapasztalatok határain, egy agnosztikus karakter jellemzi. Úgy vélte, hogy elvben ezeket az ötleteket nem érzékszerveink segítségével lehet teljes mértékben megérteni.
Yuma agnoszticizmus
Hume ezzel szemben úgy vélte, hogy tudásunk forrása a tapasztalat, és mivel ez nem igazolható, ezért lehetetlen felmérni a tapasztalatok adatainak és az objektív világnak a megfelelését. Hume elképzeléseinek fejlesztésével arra a következtetésre juthatunk, hogy az ember nem csak a valóságot tükrözi, ahogy van, hanem gondolkodás útján feldolgozásnak vet rá, ami a különféle torzulások oka. Az agnoszticizmus tehát a belső világ szubjektivitásának a vizsgált jelenségekre gyakorolt hatásának tana.
Az Agnosticizmus kritikája
Az első dolog, amit meg kell jegyezni: az agnosticizmus nem önálló tudományos koncepció, hanem csak a tárgyi világ megismerhetőségének gondolatát fejezi ki kritikusan. Ezért az agnosztikus képviselheti a különféle filozófiai trendeket. Az agnoszticizmust elsősorban a materializmus támogatói bírálják, például Vladimir Lenin. Úgy vélte, hogy az agnoszticizmus egyfajta habozás a materializmus és az idealizmus gondolatai között, és ezért jelentéktelen vonások bevezetése az anyagi világ tudományába. Az agnoszticizmust a vallásfilozófia képviselői is bírálják, például Leo Tolstoy, akik úgy gondolták, hogy a tudományos gondolkodás ezen tendenciája nem más, mint egyszerű ateizmus, Isten gondolatának tagadása.
