Alexander Golovanov egy ismert orosz katonai vezető, aki a szovjet hadseregben szolgált. A második világháború alatt ő vezette a szovjet távolsági repülést, valamint a 18. légierőt. A háború után kinevezték a Szovjetunió teljes hosszú távú repülésének vezetésére. 1944-ben megkapta a repülési fő marsall címet. A munkások és parasztok Vörös Hadseregének története során ő lett a legfiatalabb marsall.
A jövő pilóta gyermekkorát és ifjúságát
Alexander Golovanov 1904-ben született. Született az Orosz Birodalom területén, egy nagyvárosban - Nyizsnyij Novgorodban. Szülei a város híres lakosai voltak. Anya operaénekes, apa pedig vontatóhajó kapitánya. A 8 éves Alexander Golovanov-ot elküldték az Alexander Cadet Corpsba tanulmányozni. Tehát gyermekkorban úgy döntöttek, hogy a jövőben katonaság lesz.
Cikkünk hősje még tinédzserként csatlakozott a Vörös Gárdahoz. 1917 októberében csak 13 éves volt. Igaz, külső jelekkel sokkal többet adtak neki. Mind a 16-at nézte, magassága két méter volt.
Az októberi forradalom sikere után a szovjetek hatalmáért szólt. Már 1918-ban megélhetést keresett. Sándor Golovanov évekig futárként dolgozott az "Élelmezési Biztonsági Bizottság" által szervezett "Profsohleb" irodában.
Részvétel a polgárháborúban
Alexander Golovanov részt vett a polgárháborúban. Cserkészként azonosították az 59. gyalogos ezredben, amely harci missziókat hajtott végre a déli fronton. Az egyik csatában héjú sokkot kapott.
Csak 1920-ban demobilizálták. Golovanov Alexander már akkoriban úgy döntött, hogy a közszolgálat nem az ő számára. Ezért belépett az úgynevezett CHON-ba. Ezek különleges rendeltetésű alkatrészek. Tehát a Szovjetunió hajnalán kommunista osztagnak nevezték őket, amelyek a pártok különböző sejtjeiben léteztek. Feladataik között szerepelt az őr feladatának ellátása különösen fontos létesítményekben, minden lehetséges módon, hogy segítsék a szovjet kormányt az ellenforradalom elleni harcban.
A CHON rangja kezdetben csak párttagokból és pártjelöltekből alakult ki. Azonban 1920-ra, amikor Alekszandr Golovanov csatlakozott a CHON-hoz, ott aktív komszomoli tagokat és még pártatlanokat fogadtak el.
Ugyanakkor, ami a hivatalos dokumentumokról szóló cikkünk hőséről ismert, kissé ellentétes az ő által írt önéletrajzával. Az utóbbiban a CHON-ban nem említik a kézbesítést. Sándor Golovanov, akinek a képe ebben a cikkben található, azt állítja, hogy ezekben az években a Vörös Hadsereg és a Haditengerészet ellátási osztályán dolgozott futárként.
Karrierje következő szakasza a Nyomdaközpont ügynöke, majd a Volgosudstroy vállalkozásnál a raftingos ügynökök. Később ügynök és villanyszerelő volt a GPU ötödik Volga ezredében, amelynek szülővárosában, Nyizsnyij Novgorodban volt székhelye.
Szolgáltatás az OGPU-ban
1924-ben belépett az OGPU Alexander Golovanov szolgálatába. Cikkünk hősének életrajzát a következő 9 évben társították ehhez a testhez.
Az OGPU "egységes állami politikai közigazgatásként" megfejtette, amely a Szovjetunió Népi Biztosai Tanácsa alatt működött. 1923-ban alapították az NKVD alapján.
Az OGPU korai éveiben Felix Dzeržinsky vezette, 1926 és 1934 között pedig Vjacseszlav Menzinskij vezette. Golovanov operatív munkát végzett és külön osztályokban dolgozott. A felhatalmazástól az osztály vezetőjéig ment.
Kétszer vett részt távoli üzleti utakon Kínába. Különösen Xinjiang tartományban. A 30-as évek elején. Röviddel ezelõtt a bolsevikok szövetségi szövetségének tagjává vált.
Savinkov letartóztatása
Munkájának legszembetűnőbb oldala Boris Savinkov letartóztatásában való részvétel volt. Ez az orosz szocialista forradalmárok, a Fehér Gárda egyik vezetője. Terrorista és forradalmi.
Az 1917. évi burzsoá februári forradalom után átvette az ideiglenes kormány biztosi posztját. Augusztusban, Kornilov támadása során Petrogradon lett a város katonai kormányzója. Felkérte a tábornokot, hogy nyújtsa be az ideiglenes kormányt, de ennek eredményeként elismerte kudarcát.
Az októberi forradalom nem támogatta. Részt vett a bolsevikokkal való konfrontációban, önkéntes hadsereget alakított a Don mellett, Denikint támogatta. Ennek eredményeként emigrált az országból, megpróbált kapcsolatot létesíteni a nacionalistákkal, de végül teljes politikai elszigeteltségbe esett.
Ennek ellenére az OGPU kifejlesztette a 2. szindikátumot a Savinkov szovjetellenes földalatti felszámolására. Golovanov vett részt benne. 1924 augusztusában Savinkov titokban érkezett a Szovjetunióba, a műveleti munkások csábította.
Minszkben letartóztatták. A tárgyaláson Savinkov elismerte vereséget a szovjet rezsim elleni küzdelemben és saját eszményeinek összeomlását. Lövésre ítélték, hamarosan a büntetés enyhült, és 10 év börtönre váltotta.
A hivatalos változat szerint 1925-ben öngyilkosságot követett el, amikor kiugrott az ötödik emeleti ablakon. A helyiségben, ahol kihallgatásra vitték, nem volt rács az ablakon. Van egy alternatív változat is, amely szerint az OGPU megölte. Különösen azt állítja Alexander Solženitsyn a Gulagi szigetcsoport című regényében.
Golovanov - polgári pilóta
1931-ben Golovanovot, Alekszandr Evgenievics-t kinevezték a Nehézipari Népbiztoshoz, ahol ügyvezető titkár volt. A következő évben aktívan fejlesztette a polgári repülés pilótáját. Az OSOAVIAHIM (a modern DOSAAF analógja) iskoláját végzett.
1933-ban az Aeroflot alkalmazta. Így kezdődött légi karrierje. A náci megszállókkal való konfrontáció megkezdése előtt polgári repülésekkel repült. A magánpilótától az osztály vezetőjéig, végül a főpilóta felé ment.
Fontos mérföldkő volt karrierje során 1935-ben, amikor Golovanovot kinevezték a Polgári Légiflotta Kelet-Szibériai Igazgatóságának vezetésére. Székhelye Irkutszkban volt. Alexander Golovanov a polgári repülés területén karriert épített fel.
1937-ben, a kommunisták tisztításai alatt, Golovanovot kitűzték a pártból. Sikerült azonban menekülnie a letartóztatásból. Ezenkívül Moszkvába ment, ahogy ő maga is mondta: "az igazság keresésére". És neki sikerült. A Fővárosi Párt Ellenőrző Bizottsága úgy ítélte meg, hogy kizárása hibás. Igaz, nem kezdett visszatérni Irkutszkba. Pilótaként hagyta el Moszkvában. Jól megmutatta magát a fővárosban. Rövid idő elteltével Golovanovot már az ország polgári repülés egyik legjobb pilótaként tartották, a különleges század főpilóta lett.
1938-ban cikkünk hőse irigylésre méltó rekordot hozott. Teljes repülési tapasztalata egymillió kilométer volt. A szovjet újságokban "milliomos pilótaként" kezdtek írni róla. Ezért megkapta az Aeroflot Excellence Award kitűzőt. Ráadásul az összes járat gondtalan volt, ami azokban a napokban, amikor egy személy éppen csak kezdett meghódítani a légteret, nagy eredmény volt. Igazán népszerű emberré válik az országban. Fotóját még a "Twinkle" magazin borítóján is megjelent.
A Nagy Honvédő Háború alatt
Golovanov még azelőtt, hogy a náci betolakodók megtámadtak a Szovjetuniót, megszerezte az ellenségeskedésben való részvétel tapasztalatait. 1939-ben részt vett a Khalkhin-Gol csatáin. Ez egy be nem jelentett helyi fegyveres konfliktus volt, amely Mongólia területén több hónapig tartott. Egyrészt a szovjet csapatok és a mongolok vettek részt abban, másrészt a Japán birodalom.
A konfliktus a japán divízió teljes vereségével ért véget. Ezenkívül a Szovjetunió és Japán eltérően értékeli ezeket az eseményeket. Ha a hazai történetírásban helyi katonai konfliktusnak nevezik őket, akkor a japánok második orosz-japán háborúnak beszélnek róluk.
Kicsit később, Golovanov elindult a szovjet-finn háború frontjára. Ez a háború alig hat hónapig tartott. Az egész azzal a ténnyel kezdődött, hogy a Szovjetunió vádolta Finnországot bombázásban. Így a szovjetek teljes egészében a skandináv ország harcát vádolták. Ennek eredményeként békeszerződés jött létre, amely szerint a Szovjetunió visszavonta Finnország területének 11% -át. Aztán egyébként a Szovjetuniót agresszornak tekintették, és kiűzték a Nemzetek Szövetségéből.
Mindkét konfliktusban részt véve Golovanov már tapasztalt katonai pilótaként találkozott a Nagy Honvédő Háborúval. A 41. elején, Hitler támadása előtt, levelet írt Sztálinnak, amelyben igazolta a pilóták speciális felkészítésének szükségességét a távolsági bombázás repülésére. Különösen kedvezőtlen időjárási körülmények mellett, rendkívüli magasságban.
Februárban személyes találkozója volt a Generalissimo-val, amelynek eredményeként kinevezték a távolsági bombázó repülőgépek külön ezredének parancsnokává. Augusztusban már megkapta a távolsági repülési osztály parancsnoki posztját. És októberben megkapta a következő rangot. A repülés vezérőrnagy Alekszandr Golovanovot kapott. A Nagy Honvédő Háború lehetővé tette számára, hogy bebizonyítsa magát a légi fronton. Az új 1942 előestéjén a nagyparancsnok székhelyén vezette a hosszú távú repülési osztályt.
Légi marsall
1942-ben cikkünk hőse nagy távolságú repülést kezdett vezetni. Májusban tábornoki rangot kapott. Ettől kezdve a háború végéig ő volt a fő a teljes szovjet távolsági repülésben. Ugyanakkor együttérzését, tiszteletét és bizalmát élvezte Sztálin főparancsnok részéről. A következő katonai rangok megszerzése tehát nem tartott sokáig.
1943 márciusa óta - tábornok ezredes. És augusztus 3-án Alexander Golovanov légi marsall. A háború alatt kinevezték a 18. légierő parancsnokává, az ország akkori összes távolsági bombázó repülőgépe közvetlenül ott koncentrálódott. A magas rangok ellenére maga Golovanov rendszeresen részt vett a rendezvényeken. Különösen nagy távolsági bombázásokon ment keresztül a háború elején. Amikor 1941 nyarán egy hónapig a szovjet pilóták sorozatot végeztek bombázásoknak Berlinben.
Ezt Moszkva hatalmas robbantása előzte meg, amely szinte közvetlenül a háború kitörése után kezdődött el. Abban az időben Goebbels még azt is kijelentette, hogy a szovjet repülés teljesen megsemmisült, és soha egyetlen bomba sem esne Berlinbe. Golovanov ragyogóan tagadta ezt a merész kijelentést.
Az első repülést Berlinbe augusztus 7-én hajtották végre. A szovjet repülőgépek 7 ezer méter magasságban repültek. A pilótáknak nem kellett eltávolítaniuk az oxigénmaszkokat, és tilos volt hozzáférni a rádióhoz. Amikor a német terület felett repültek, többször észleltek szovjet bombázókat, ám a németek annyira képtelenek voltak elképzelni a támadás lehetőségét, hogy biztosak voltak benne, hogy az ő repülőgépek. Stettin felett még a fényszórókat is bekapcsolták, tévesztették a Luftwaffe-t a kóbor repülőgépekkel. Ennek eredményeként öt repülőgép bombákat dobhatott a jól megvilágított Berlinre, és veszteség nélkül visszatért a bázisba.
A második kísérlet után, amelyet augusztus 10-én tartottak, Golovanovot nevezték ki ezeknek a parancsnokoknak. Már nem volt olyan sikeres. A 10 járműből csak 6-ban sikerült bombákat dobni Berlinre, és csak kettő visszatért. Ezt követően a Szovjetunió hősét, Vodopjanovot eltávolították a hadosztályparancsnok posztjáról, és Golovanov vette át a helyét.
Cikkünk hőse többször repült az ellenséges főváros felett. A német hírszerzés akkoriban megjegyezte, hogy egyike azon kevésnek, akiknek egyedi joguk van személyes hozzáférésre Sztálinhoz. Ez utóbbi kizárólag név szerint utal rá, mint a különleges bizalom jele.
Sztálin repülése a teheráni konferenciára, amelyet Golovanov személyesen szervezett, szintén kapcsolódott az említett évek eseményeihez. Két repülővel indultunk el. A második kormánykeréknél Golovanov volt a fedél. Sztálinnak, Vorošilovnak és Molotovnak pedig Viktor Grachev hadnagy repülését bízták meg.
1944-ben Golovanov egészségét súlyosan megrázta. Rákok, aggodalmak a szívműködésben és a légzésmegállás miatt aggódtak. Az orvosok szerint ennek oka a rendszeres alváshiány, ami valójában a központi idegrendszer pusztulásához vezetett. Meg kell jegyezni, hogy a fasiszta Németországgal folytatott háború éveiben Golovanov rekordot állított fel a szovjet fegyveres erők számára, az ezredes hadnagy ranglistájáról a légi marsallra emelve.
Sors a háború után
A háború után, 1946-ban, Golovanov-ot kinevezték a Szovjetunió hosszú távú repülésének parancsnokává. Két évvel később azonban kivették hivatalból. A többség szerint ennek oka az egészségi állapot volt, amelyet a háború után jelentősen megráztak.
Golovanov a Vezérkari Akadémián végzett. De még utána sem tudott visszatérni a csapatokhoz. Nem volt rendeltetési hely. Alekszandr Jevgenyijev szégyenteltség nélkül ismét levelet küldött Sztálinnak. És már 1952-ben parancsnoka volt az egyik légi hadtestnek. Nagyon furcsa döntés volt. A légi közlekedés történetében még soha nem tette a hadtest parancsnoka egy katonai marsallnak. Túl sekély volt számára. Golovanovot ezzel kapcsolatban még arra is felkérték, hogy írjon egy petíciót rangsorának a tábornok ezredesre való csökkentésére, ám ezt megtagadta.
1953-ban, József Sztálin halála után cikkünk hősét végül elküldték a tartalékhoz. Öt év elteltével a repülési szolgálatot folytató polgári repülés kutatóintézetének vezérigazgató-helyettese lett. 1966-ban vonult vissza.
Az emlékek könyve
Nyugdíjba vonulásakor cikkünk hősének író-emlékező művésznek bizonyult. Egy egész emléktárgy könyvet írt Sándor Golovanov. „Nagy hatótávolságú bombázónak” hívják. Ez az életrajz sok szempontból a személyes találkozókra és a Sztálinnal folytatott kommunikációra szól. Emiatt a szerző életében jelentős jegyzetekkel jelent meg. Az olvasók csak a 80-as évek végéig láthatták a cenzúrázatlan kiadványt.
2007-ben került sor Alekszandr Golovanov emlékezeteinek utolsó kiadására. A szerző bibliográfiájának egyébként csak egy könyve van. De emiatt nem válik kevésbé értékessé.
Maga Golovanov 1974-ben halt meg. 71 éves volt. A temetést a Novodevicsy temetőben tartották.
