Nem csoda, hogy az orosz nyelvet nagyszerűnek és hatalmasnak hívják. Alkotó szókincse az igazi gazdagság. És ennek a pompának a közepén az igazi gyémánt kétségtelenül számtalan idióma. Gazdagítják, díszítik, és különösen kifejezővé teszik a beszélgető és irodalmi beszédet.
A frazeológia jelentése
Amikor egymással megjegyzéseket cserélünk, néha azt sem vesszük észre, hogy egy beszélgetésben stabil kifejezést használunk, annyira organikusan vannak felírva a nyelvre. És a legérdekesebb dolog az, hogy amikor a nép- vagy könyvfrazeologizmusokat ejtik, alig gondolkodunk belső jelentésükről. És még inkább az eredet miatt. És ha valaki hirtelen kifejezetten megkérdezi, hogy mit jelent a „kutya a jászolban” kifejezés, akkor nem találták volna azonnal, mit kell megválaszolni. Bár gyakran használják.
Az egyik kifejező szótár így magyarázza az idióma jelentését: olyan helyzetet jelöl, amikor valaki nem engedi, hogy mások használjon tárgyat, dolgot, hozzáállást, lehetőséget, ami önmagában teljesen felesleges. Szokás, hogy ezt a kifejezést természetesen elutasító hangon használjuk az adott személyhez viszonyítva. Ugyanakkor alkalmazható még akkor is, ha embercsoportról, társadalmi kollektíváról, sőt egy egész államról beszél. És jelentése átlátható: amikor ezeknek az entitásoknak van valami tulajdonosa, de maguk nem használják, és nem engedik másoknak.
A „kutya a jászolban” kifejezés eredetének története
Mindenekelőtt a kortársak emlékeztetnek egy ilyen televíziós filmre. Biztosak abban, hogy tőle kell táncolni annak meghatározásához, hogy mit jelent a „kutya a jászolban” kifejezés.
Néhányan emlékezni fognak arra, hogy a kazettát a Lope de Vega komédiara készítették. De nem mindenki fogja megérteni, miért nevezik mind a forrást, mind a „Kutya a szépen” filmet. A jelentés világossá válik, amikor megismerjük ennek a kifejezésnek az eredetét, amelyre vonatkozóan két szempont van.
Az első szerint az Aesop névadó emlékére vezethető vissza. Olyan kutyára vonatkozik, aki lehajolt a széna során, és fenyegetősen morgott a lovak közelében, akik hozzá akarnak járni. - Nos, egy szégyentelen lény - egy ló nem tudott állni. "És nem eszel széna, és nem enged be minket." Ebből az erkölcsből származik: élnek, mondják, és hagyja, hogy mások éljenek.
A második vélemény az orosz folklórba kerül. Úgy gondolják, hogy ez a közmondás csonka formája: "A kutya a jászolban fekszik, nem eszik és nem ad szarvasmarhát."
Szinonimák
Miután kiderült, hogy mit jelent a „kutya a jászolban” kifejezés, könnyen megtalálhatók hasonló, hasonló jelentéssel bíró kifejezések. Ez magában foglalhatja a "sem én, sem a másik" kifejezést: "Nos, haver, mit döntesz ezzel a dachával? Meg kell tenni valamit, aztán - sem saját magának, sem másoknak. ” Ebben a helyzetben a szóban forgó kifejezés megfelelő.
Azok a frazeológiai egységek, amelyek magyarázatot adnak egy hasonló helyzetre, mint például: "én magam nem adok átkozni, és nem adom meg egy másiknak", pontosan ugyanazt jelentik, mint a "kutya a jászolban". És közvetett módon: "Nehéz hordozni, de kár, hogy dobja el."
Mellesleg, hasonló párhuzamot lehet nyomon követni más európai nyelveken is, amely lehetővé teszi számunkra, hogy feltételezzük a szénaban lévő kutya imázsának ősi eredetét, mint a kapzsiság, a kapzsiság és a más emberekkel szembeni barátságtalan viselkedés bizonyos szintjét.
Tehát az angol kifejezési egység (mint például a kutya a jászolban (szó szerinti fordítás: „a kutya egy jászolban”), valamint a francia n'en mange pas és n'en donne pas („nem eszik, és nem ad”), valamint A le chien du jardinière ("kertész kutya") jelentése megegyezik a "kutya a jászolban" jelentéssel.
ellentétek
Általános szabály, hogy a frazeológiai Antonímák sokkal ritkábbak, mint mondjuk a szinonimák. Az Antoním-kifejezéseket, amelyek ellentétesek azzal, amit a „jászol kutya” kifejezés jelent, nem rögzítik az orosz nyelv modern szótáraiban.
Többé-kevésbé bizonyos körülmények között a „amennyit csak szeretsz” kifejezés jelentése hasonló: „Tehát Vanka így szól: valóban szükségem van erre? Vegye annyit, amennyit csak akar. ”
Kissé eltúlzva antonímnek tekinthetjük Jakab apostol levélében szereplő mondatot: „Minden adás jó.”
