Az ilyen gazdasági kapcsolatok, amelyek célja a különféle központosítású monetáris erőforrások kialakulásának, elosztásának és további felhasználásának az az állam, hogy feladatai és funkciói teljesüljenek, és megteremtsék a reprodukció előfeltételeit, jellemzik a pénzügy fogalmát.
A pénzügy főbb jellemzői
-
az ilyen kapcsolatok során az alanyok eltérő jogokkal vannak felruházva, amelyek közül az egyik (az állam) a jogokon kívül rendkívüli hatalommal is rendelkezik;
- két egységet összekapcsolnak olyan monetáris kapcsolatok, amelyekben a pénz a pénzügyi rendelkezésre állás és szervezett működésének lényeges indokolása (a pénzügy csak akkor létezik, ha van pénz);
- a költségvetés, mint általános monetáris erőforrás-alap, ilyen kapcsolatok eredménye (ezek a kapcsolatok készletként osztályozhatók);
- az állam az úgynevezett kényszerítő intézkedéseket választotta a költségvetésbe történő folyamatos pénzáramlás eszközeként. Lehetetlen az adókat és egyéb kifizetéseket jogi és jogalkotási dokumentumok támogatása nélkül, valamint hatékonyan működő adóhatóságok nélkül kiszámolni.
Mi az alapja?
A pénzügy tudományos koncepcióját úgy lehet átfogalmazni, mint egyfajta társulást a társadalom életében zajló folyamatokhoz, amelyek a felszínen fekszenek és megnyilvánulnak a pénzforgalom kísérő különféle formái miatt - mind készpénz, mind nem pénz.
Bármely pénzügyi tranzakció eredménye a készpénzforrások mozgása. Ez lehet az adódíjak átutalása az állami költségvetés bevételébe vagy a vállalkozás mezőgazdasági erőforrásainak kialakulása, és beszélhetünk a pénzeszközök jóváírásáról az állami költségvetésen kívüli és jótékonysági alapok számláira is.
A pénzkínálat valódi láthatósága ellenére ez nem teszi lehetővé a pénzügyi fogalom teljes körű feltárását. Ahhoz, hogy legalább valamilyen módon megértsük annak természetét, meg kell határozni azokat az általános jellemzőket és tulajdonságokat, amelyek a pénzügyi szférában bekövetkező jelenségek alapját képezik. Meg kell érteni a kapcsolatokat, amelyek a gyártási folyamat résztvevőinek alapját képezik, és a társadalmi kapcsolatokat.
Mivel az említett kapcsolatok közvetlenül a társadalmi termelés során zajlanak, jellegük tehát a termelési kapcsolatok színét viseli.
