Pénzügyi buborék: leírás, szolgáltatások, érdekes tények

A pénzügyi buborék jelensége mind a közgazdászok, mind a hétköznapi emberek számára nagyon érdekes. Mit takar ez a kifejezés? Milyen okai és következményei vannak ennek a jelenségnek? A modern közgazdaságtan milyen példái szemléltetik a legjobban ezt a fogalmat?

A fogalom meghatározása

A pénzügyi buborékot piaci, ár, pénzügyi vagy spekulatívnak is nevezik. Ez a jelenség magában foglalja nagy mennyiségű áru vagy értékpapír kereskedelmét a tisztességes piactól eltérő áron. Általános szabály, hogy ez a helyzet akkor fordul elő, amikor egy termék iránti kereslet rohamos, a piaci érték növekedésével együtt, vagy pontatlan statisztikák miatt.

Az idő múlásával az árat méltányos szintre állították be, amelyet a befektetők pánik kísért. Az értékesítés aktiválódik, amelynek következtében az ár még tovább csökken. Így a pénzügyi buborék "összeomlik". Ez súlyos veszteségeket okoz mind az áruk tulajdonosai, mind a kapcsolódó személyek számára. Bizonyos esetekben a probléma az egész iparágra vagy pénzügyi rendszerre kiterjed.

A pénzügyi buborék rendkívül káros jelenség a gazdaság számára. Az árak összeomlása az erőforrások irracionális eloszlásához, jelentős mennyiségű tőke megsemmisítéséhez és a gazdasági recesszióhoz vezet.

A kérdés tanulmányozása

Annak ellenére, hogy a pénzügyi buborék nem különálló jelenség a gazdaságban, ebben a kérdésben jelenleg nem dolgoztak ki egységes elméletet. Csak néhány hipotézis létezik. De még ezeket is megcáfolhatják a "buborékok" bizonyos valódi példái.

A kérdés ismeretlenségének oka az, hogy a jelenséget szinte lehetetlen megjósolni. Ez csak a buborék összeomlásának szakaszában (azaz éles és jelentős árcsökkenésnél) válik nyilvánvalóvá. Az árváltozás általában kaotikus, ezért nem vonható össze egyértelműen a kereslet vagy a kínálat változásával.

Nagyon nehéz (szinte lehetetlen) megjósolni a buborék piaci összeomlását a pénzügyi piacon. Ezt a folyamatot a régi gazdasági modell katasztrófa kíséri. A tudósok még azt is megjósolhatják, hogy mi lesz a jövőben. De pontosan nem lehet megjósolni a buborék létezésének határidejét.

A jelenség típusai

A tudósok-közgazdászok a modern pénzügyi buborékokat több típusra osztják. nevezetesen:

• Spekulatív (hagyományos). A befektető árut vásárol, mert áremelkedést vár el egy jövedelmezőbb viszonteladásért. Ráadásul előrejelzései nem objektív elemző mutatókon alapulnak, hanem egy egyszeri kezdeti értéknövekedésen alapulnak.

• Racionális. Ezek olyan buborékok, amelyek egy meghatározott értékkel mérhetők. Vagyis az eszköz tényleges piaci értéke és a valós ár közötti különbségről beszélünk, amely objektív alapvető mutatókon alapul.

• Bizottság. Ezeket a pénzügyi buborékokat, piramisokat és válságokat az ügyfelek és a portfóliókezelők birtokában lévő információk eltérése okozza. Így az utóbbiaknak lehetősége van számos ügylet végrehajtására a jutalékuk növelése érdekében.

A jelenség okai

Számos gazdasági iskola és az egyes tudósok tanulmányozzák a pénzügyi buborék anatómiáját, ám ennek a jelenségnek a természetéről még nincs egyetértés.

Létezik az úgynevezett „nagyobb bolond elmélete”, amely szerint bármit megvásárolhat (árut vagy pénzügyi eszközt jelent), függetlenül a megszerzés „minőségétől”. Végül is mindig lesz valaki, aki ezt a terméket értékesnek tekinti, és eladható. Így a piaci szereplők irracionális módon viselkednek. Bár buborékok akkor fordulnak elő, amikor a piaci szereplők objektíven értékelik a helyzetet.

Az Osztrák Közgazdaságtudományi Iskola képviselői úgy vélik, hogy a buborékok magas inflációs ráta mellett duzzadnak fel, amelyet alacsony kamatlábaknak tartanak. Ez a helyzet arra készteti a befektetőket, hogy távolabbi (időbeli) nyereségre támaszkodjanak. Így növekszik a különbség a beruházás és a jövedelem között, és az eszközértékelés virtuális. Az infláció ideje alatt is előfeltételek vannak a bérek növekedésének. Ez a fogyasztás ideiglenes növekedéséhez vezet, amely a buborék kialakulásának előfeltételévé válhat.

A pénzügyi piacokon megjelenő buborékok okai: Schiller

Robert James Schiller amerikai közgazdász és 2013. évi Nobel-díjas. Munkáiban különös figyelmet fordít a pénzügyi buborék anatómiájának tanulmányozására. A tudós megnevezi a jelenségnek a pénzügyi piacokon következő okait:

• a kapitalizmus és a magántulajdon gyors növekedése;
• politikai és kulturális folyamatok, amelyek hozzájárulnak az üzleti fejlődéshez;
• a modern információs technológia megjelenése;
• az állam kedvező monetáris politikája;
• demográfiai ingadozások;
• az üzleti kérdések ismertségének fokozása;
• optimista elemző előrejelzések;
• a befektetési alapok számának növekedése;
• az infláció csökkentése és ennek következtében egy "monetáris illúzió" kialakulása;
• a pénzügyi piac kereskedési volumenének növekedése.

A jelenség jelei

A pénzügyi buborékok tanulmányozásával a globális gazdaságban a közgazdászok meghatároztak néhány általános jellemzőt. nevezetesen:

• Hirtelen áremelkedés rövid idő alatt. Ugyanakkor a termék vagy eszköz alapvető értéke változatlan marad.
• Nem szakemberek tömeges bevonása a befektetési folyamatba.
• Nagy mennyiségű pénzügyi eszköz vásárlása a lehető leghamarabb történő viszonteladás céljából.
• A hagyományos értékelési technikák elutasítása a fellendülés időszakában.
• A rossz hír (a pénzügyi vagy az árupiaccal kapcsolatban) figyelmen kívül hagyása vagy a téves értelmezése jónak.
• Az alapok áramlása a reálszektorból a pénzügyi eszközökbe. Ez azt jelenti, hogy a spekuláció jövedelmezőbb lett, mint egy hasznos termék előállítása.
• A befektetési társaságok és alapok számának növekedése.
• A tőzsdén forgalomba hozott értékpapírok minőségének romlása.
• A piac szűk korlátja.
• A csalás terjedése.

Faber gazdasági buborékkép

Mark Faber híres svájci milliárdos, pénzügyi szereplő, elemző és publicista. Globális vezető befektetőként mélységesen érdekli a pénzügyi piramisok, a válságok és a buborékok kérdése. Megállapításainak megfelelően a gazdasági buborék képet a következőképpen lehet leírni:

• Megkezdődik a befektetési mánia, amelyet ellenőrizetlen spekuláció kísér. Általában ez történik egy nemzedék után.
• A buborék összeomlásáig ez a helyzet óriási előnyöket hozhat a piaci szereplők számára.
• A részvényárak és a valuták hirtelen csökkennek.
• A kibocsátott hitelek hirtelen növekednek.
• Növekszik az építési volumen. Lakóépületek, szállodák, irodai és bevásárlóközpontok, valamint közlekedési csomópontok (általában repülőterek) épülnek.
• Új városok és (vagy) ipari övezetek építését tervezik.
• A nemzeti hősök üzletemberek és sikeres résztvevők a tőzsdén. Fotóikat folyóiratokban, hirdetőtáblákon nyomtatják, állami díjakat és címeket kapnak (például az év személye).
• Szilárd a vélemény, hogy a piaci helyzet nem romolhat tovább.
• Nem csak a professzionális befektetők, hanem más szakmák képviselői, sőt még a háziasszonyok is kezdenek aktívvá válni a cserén.
• A tranzakciókat aktívan finanszírozzák adósságok miatt.
• Jelentős külföldi befektetések beáramlása.

Japán pénzügyi buborék

A vizsgált jelenség lényegének megértéséhez érdemes valódi példákkal foglalkozni. Tehát a klasszikus és az egyik leginkább szemléltető példa a japán pénzügyi buborék, az 1990-es évek elejére.

Az 1980-as évek második felében gyors spekulatív növekedés történt az ingatlanpiacon az alábbi tényezők miatt:

• Abban az időben az átlagos japán család a havi jövedelmének kb. 30% -át helyezte el, ami tőkefelesleghez és korlátozott kereslethez vezetett.

• Az ország sikeres volt a külföldi gazdasági műveletekben. A tőkebeáramlás túlzott likviditást okozott. Az előző tényezővel együtt ez a betétek túlzott növekedését okozta.

• A bankok likviditását nem a termeléshez nyújtott hiteleken, hanem az ingatlanokkal kapcsolatos csereügyletekbe fektették be.

• A piacon alacsony a kamatlábak, ami indokolatlan elvárásokhoz vezetett a további gazdasági növekedés tekintetében.

Az elmúlt öt évben a Nikkei tőzsdeindex megnégyszereződött, ami megkétszerezte a földköltségeket. Így sok japán milliomos lett, a tulajdonukban lévő vagyon értéke alapján a polgárok sikeresek és gazdagok lettek. Korábban a gazdaságos és szerény emberek sok pénzt költöttek a képre és az utazásra. A japánok más kapitalista országokat hibásnak tekintettek dinamikusan fejlődő államukhoz képest.

De 1990-re a buborék összeomlott. Ennek kulcsfontosságú lendülete a Japán Bank határozata a kamatlábak emeléséről. Két év alatt a Nikkei-index több mint kétszeresére nőtt, és a pénzügyi eszközök piaci értéke jelentősen csökkent. Ettől a pillanattól kezdődött a gazdasági stagnálás, amelynek következményei ma is érzékelhetők.

Először: a pénzügyi spekulatív társaságok és a nagy ingatlanügynökök csődbe mentek. A földárak és az értékpapírok jelentős csökkenése a japán bankokban tapasztalt rossz hitelek növekedéséhez vezetett. Ez a beruházások csökkentéséhez és a bankok további gyengüléséhez vezetett. Az 1990-es évek közepére több nagy pénzügyi intézmény panaszt nyújtott be.

A buborék összeomlásának másik következménye a defláció volt. Az ország nem csak az importon kezdett exportálni, ami a nemzeti valuta jelentős felértékelődéséhez vezetett. Az emberek kevesebbet vásároltak abban a reményben, hogy az árak még alacsonyabbak lesznek. Mindez a termelés kolosszális csökkenéséhez vezetett.

Amerika gazdasági buborék

2008-ban a modern gazdasági válság egyik legelterjedtebb eseménye történt, amelyet az amerikai pénzügyi buboréknak is neveznek. A kiindulópont 2008. szeptember 15, amikor a Lehman Brothers, a vezető befektetési bank csődöt nyújtott be. Abban az időben a szervezet adósságai 613 milliárd dollárt tettek ki. Ezt láncreakció követte, amelynek eredményeként számos multinacionális bank és jelzálogcég is válsághelyzetben volt.

Ezt a helyzetet jelzálogválság előzte meg. A kormány azt a célt tűzte ki célul, hogy a lakásvásárlást megfizethetővé tegye azáltal, hogy korlátozza a jelzálog kamatlábak növekedését és csökkenti a hitelfelvevők pénzügyi helyzetére vonatkozó követelményeket. Ugyanakkor számos biztosíték nélküli jelzáloggal fedezett értékpapírt bocsátottak ki. Mindez ahhoz a tényhez vezetett, hogy 2007-ig még a szegény amerikaiak is megengedhetik maguknak luxuslakásokat a külvárosokban és számos autót. De 2007-ben kritikusan növekedett a rossz hitelek aránya - 12%, és a háztartások adósságai jelentősen meghaladták jövedelmüket. Így a szegény amerikaiak nem tudták megfizetni adósságaikat, és a bankok megtagadták azok refinanszírozását.

A válság már 2008-ban messze túlterjedt az Egyesült Államokon. Először az európai bankrendszer és a reálgazdaság szenvedett, később az ázsiai-csendes-óceáni országok. 2009-re szinte az egész világon gyorsan növekedett a rossz hitelek száma és nőtt a munkanélküliség. A kormányokat arra kényszerítették, hogy csökkentsék a kulcskamatlábat, részben államosítsák a gazdaságot, és pénzügyi támogatást nyújtsanak a bankoknak. Az egyetlen ország, amelyet a válság gyakorlatilag nem érintett, Kína.

Minden erőfeszítés ellenére a 2008. évi válságot nem sikerült megfékezni. 2010-ben a gazdaság hatalmas összeomlása ment végbe. Görögország jobban szenvedett, mint más országok. Az egész világon az emberek nem tudtak kölcsönöket visszafizetni, több mint 200 millió munkavállaló szenvedett munkanélküliséggel.

A szakértők szerint az Egyesült Államok kormánya nem tanult leckét a 2008-as gazdasági tragédiáról. A szakértők úgy vélik, hogy jelenleg ugyanazok a hibák történnek a bankszektor szabályozásában, ezért a válság megismétlődik.

"Nagyjavítás" nevű buborék

Még egy egyszerű laikus, aki messze van a pénzügyi piramisok, jegyek, válságok és buborékok fogalmától, ezek a problémák közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz. Például nagyjavítás.

2012-ben az Orosz Föderációban törvényt fogadtak el, amely szerint a sokemeletes épületek lakosainak önállóan fizetniük kell a jövőbeni nagyjavításokért. A normatív jogi aktus 2014-ben lépett hatályba. Ettől a pillanattól kezdve a lakosok havi 6, 16 rubelt fizetnek. per négyzet m, a régiótól függően. Átutalásokat hajtanak végre a regionális nagyjavítási alapba vagy a ház egyedi számlájára.

Az oroszok szkeptikusak voltak ebben a kezdeményezésben, mivel biztosak abban, hogy a nagyjavítás az állam kötelessége. Ezenkívül ez csapást jelent a családi költségvetésre. A közgazdászok azonban ebben a kezdeményezésben pénzügyi piramis vagy buborék jeleit látják. Először is az állampolgároknak továbbra is fizetniük kell a díjakat, még a nagyjavítás befejezése után is. Másodszor, nem befolyásolhatják a tisztviselők által előre meghatározott javítások időzítését és terjedelmét. Harmadsorban, források hiánya esetén a lakosokat kénytelenek lesznek további járulékokat fizetni. És mivel sokan visszautasítják mind a kifizetéseket, mind azok indexálását, ez a program csak azok számára lesz hasznos, akiknek házát a közeljövőben tervezik felújítani. Mikor robbant fel a nagyjavítás pénzügyi buborékja? Amikor a fizetőknek semmi sem marad.

A képviselõk kezdeményezõ csoportja által a fõügyészséghez és az Alkotmánybírósághoz benyújtott panaszra válasz érkezett a nagyjavítások kifizetésének jogellenességérõl. Mivel a fizetők nem tudják maguk kezelni a pénzügyi forrásokat, ez a kezdeményezés alkotmányellenes.

Bubble Dow Jones

Sok pénzügyi elemző szerint a hosszú távú pénzügyi piacok folyamatosan növekednek, nem fordítva kellő figyelmet az inflációs tényezőre. A Dow Jones-index mutatóinak vizsgálata meglehetősen érdekes következtetésekhez vezet. Tehát 1900 és 1982 között nulla. Vagyis az amerikai tőzsde csaknem száz évig nem vette előre a költségvetést. Létezésének 130 éves története során az index többször rekombinációkat és rotációkat hajtott végre, de az elemzés során hosszú távon változatlan maradt.

A múlt században két Dow Jones-i pénzügyi buborékot láttak az amerikai tőzsdén. Az első 1924 és 1929 között duzzadt. Ez idő alatt az index négyszer emelkedett, majd a piac hirtelen visszaesése elindult, amely csak 1932-re állt meg, amelyet az index 85% -os csökkenése kísért. A helyreállítási időszak 1937-ig folytatódott, amikor az index ismét négyszer nőtt (de nem érte el az előző maximumot). A következő 16 évben a piac stagnált, és csak 1953-ban kezdett kilépni.

A második buborék 1994-ben kelt. 2000-ig a piac majdnem megháromszorozódott, ezt követően 40% -kal zuhant. 2003 és 2007 között volt egy fellendülés, amelyet azonban a 2008-as új válság kezdete miatt nem lehetett rögzíteni.