A polgári törvénykönyv és más jogalkotási aktusok szabályozzák az állami vagyonkezelést és a vagyoni viszonyokat. Ebben külön szerepet kap a végrehajtó hatalom rendszere. Ide tartoznak a kormány által felhatalmazott képviselői az állami tőkével működő részvénytársaságban, számos különleges testület, ügynökség, állami bizottság, minisztérium és az Orosz Föderáció kormánya.
A vagyon állami kezelése, az ingatlan átalakítása, az irányítást végző állami testületek feladatainak felhasználása, átruházása és végrehajtásának ellenőrzése mind a kormány felelőssége. A legszélesebb körű hatalommal rendelkezik az irányítással kapcsolatos összes ügy eldöntésében. Az állami vagyonkezelés legfontosabb feladatai az Orosz Föderáció Vagyoni Kapcsolatok Minisztériuma. Alapvetően az Orosz Föderáció jogszabályai és más szabályozási aktusok keretében működő testületek működését fontosnak lehet nevezni.
Fő funkciók
A kormány által az állami vagyonkezelés által felhatalmazott testületek a vállalkozások részvényeivel foglalkoznak, osztalékpolitikával és árfolyamszabályozással. Erőfeszítéseik kidolgozzák és végrehajtják az állami vállalkozás fejlesztésének stratégiáját, célzott programokat, kormányrendeleteket és terveket fogalmaznak meg. A felhatalmazott testületek hozzák létre az állami és a kereskedelemben részesülő ágazatok létesítményeinek kezelésére szolgáló versenyképes és piacra adaptált struktúrát. Segítségükkel kialakul az árképzési politika a piaci csoportok és az állami vállalkozások közötti csere során.
Csak a megjelölt állami és önkormányzati vagyonkezelő testületek számítják ki a stratégiai előrejelzési lehetőségeket, programozzák az állam ingatlanpotenciáljának hosszú távú fejlesztését, megoldják az ország egész gazdaságának erőforrás-ellátásával kapcsolatos aktuális és stratégiai feladatokat. Az állami testületek feladatai közé tartozik továbbá a tudományos adatokkal és a speciális személyzettel ellátott menedzsment struktúrák és állami vagyontárgyak stratégiai támogatásának kidolgozása és végrehajtása.
Az állami és önkormányzati vagyonkezelés folyamata jelenleg leggyakrabban a végzés formális részleges intézkedéseire korlátozódik. Az ingatlan rendeltetésszerű felhasználásának ellenőrzése továbbra sem kielégítő, tehát nem hatékony. Ezért a stratégiai cél az állami vagyon optimális méretű felhasználásának és reprodukciójának megszervezése. Ehhez innovatív irányítási módszereket vezetnek be. A szakértők szerint ezeket a célokat hamarosan nem lehet teljes mértékben elérni, talán soha.
A szövetségi állam vagyonának és gazdálkodásának megfelelő intézmények rendelkezésre állására van szükség, és az államnak, mint tulajdonosnak és stratégiai menedzsernek bizonyos eszközökkel kell végrehajtania a tervezést, előrejelzést, ösztönzést, szervezést, koordinációt és a személyzet irányítását. Az ilyen tevékenységek egyik jellemzője a gazdasági és adminisztratív formák és módszerek szerves kombinációjának szükségessége.
A szövetségi állam vagyona és annak kezelése a különféle szervezetek és vezetők közötti gazdasági és szervezeti kapcsolatok rendszere. Csúszásával nem lehet biztosítani az állami tulajdonban lévő létesítmények reprodukcióját, hatékony használatát és átalakítását, mivel a vegyes típusú gazdasági mechanizmus működik. A felhatalmazott testületek célja, amint azt már említettük, az állam és a társadalom alapvető gazdasági és társadalmi érdekeinek megvalósítása.
Az irányítási rendszer alapelvei
Az állami vagyonkezelő testületek számos kötelező elv tiszteletben tartása alapján járnak el.
1. Az állami vagyon rendeltetésszerű használata. A cél megfelelő anyagi feltételek megteremtése a társadalmi és gazdasági előnyök megvalósításához.
2. A menedzsment hatékonysága a cél elérésében. Az állami vagyonkezelő testületeknek el kell érniük a tevékenység bizonyos eredményét, a befolyásuk alatt álló tárgy minőségi állapotát.
3. A menedzsment professzionalizmusa. Be kell vonzani a vezetõket és a magasan képzett vezetõket, elvégezni a vezetõ alkalmazottak tanúsítását. Az állami vagyon kezelését nem véletlenszerű emberek, hanem jól képzett emberek végzik.
4. Progresszív motiváció. Szükség van egy jól kifejlesztett mechanizmusra, amely érdeklődik anyagi szempontból, amely kizárólag az eredménytől függ.
5. Folyamatos ellenőrzés. A vezetők tevékenységeinek semmilyen esetben sem szabad megengedni, hogy sodródjanak. Az állami vagyon kezelését az ellenőrzés alatt álló szervek végzik. Felelőseknek kell lenniük vezetésük eredményéért. A tulajdonos (állam) köteles folyamatosan ellenőrizni az egyes vezetők tevékenységéről rendszeresen kapott jelentéseket. Szükséges továbbá a kapott adatok feldolgozása, elemzése.
6. Kötelező minőségi jogi szabályozás. Itt szükséges kidolgozni, elfogadni és amennyire csak lehetséges továbbfejleszteni az egyes állami vagyonkezelő szervezetek számára jogi támogatást biztosító jogalkotási aktusok rendszerét.
7. A munka formáinak és módszereinek sokfélesége. Az állami tulajdon mindegyik objektumának van bizonyos tulajdonságai, és ezért mindegyikének irányításával közigazgatási és gazdasági intézkedéseket kell kombinálni a hatás fokozása érdekében.
8. Szisztematikus és átfogó menedzsment.
9. Az irányítási struktúra javítása a szervezeti tervben. Az Orosz Föderáció állami vagyonának minden szintű kezelésében gyakran megfigyelhető bizonyos funkciók megkettőződése. Konszolidálni kell az egyes vezetők felelősségét a döntésekkel és az elvégzett munkával kapcsolatban.
10. Az ingatlankezelés egyes tárgyainak felelőssége. Az állami tulajdonnak sérthetetlennek kell lennie. Integritása azonban 1937-ben fennállt, amikor a társadalmi és társadalmi felelősség uralkodott a társadalomban.
Különleges irányítási elvek vegyes típusú gazdaságra
A vegyes gazdaságban az állami vagyon kezelésének más elvei is vannak. Az ingatlant az átmeneti időszaknak megfelelően karbantartják. Figyelembe veszik a reformok természetét, és biztosítva vannak a gazdaság fokozatos intézményi változásai. A menedzsment célja a rendszer válságának leküzdése és a szerkezetátalakítás. A szervezeti egységeket összhangba hozzák az állami politika beruházási, ipari, innovatív és egyéb területeinek végrehajtásával.
Az ingatlankezelésnek ésszerűnek és hatékonynak kell lennie. Az állam tulajdonjogát egy nyílt rendszer kezeli, ezért ennek a feladatnak a megközelítésének szisztematikusnak kell lennie. Ezt a külső környezet intenzív és gyakori hatása jellemzi a vezérlési funkciókra, ezért néha hibák fordulnak elő. Ebben a visszajelzésnek cselekednie kell, mivel definíció szerint az állam hatalma és az önkormányzat választott fogalmak, és ezért a hatalmi berendezés vagy a helyi önkormányzat nyilvánvalóan politikai színvonalú döntéseket hoz.
Például a régió állami vagyonának kezelésekor figyelembe kell venni a központtal megállapodott módszereket és eszközöket. Ezután lehetővé válik a tantárgyak célzott befolyásolása a kitűzött célok nemzeti szintű elérésének általános folyamatában. Az Orosz Föderáció tagjainak állami tulajdonának kezelésére vonatkozó különös elvek között szerepelnek a következők:
Szociálpolitika és célok kitűzése
A társadalmi-gazdasági hatékonyság elérése. A menedzsment folyamatának kiértékelése lehetetlen a jövedelem maximalizálása elve nélkül, ennek oka e kategória jellege. A kritérium a gazdasági statisztikákból származó információk. Éppen ezen mutatók alapján értékelik a folyamat hatékonyságát. Az önkormányzati és állami vagyon tárgyaiból származó jövedelem meghatározza az állam szociálpolitikáját.
Célmeghatározás fejlesztése - egy olyan célrendszer, amelyben kiemelik a fő és prioritási célokat. A társadalmi-gazdasági politika stratégiai célja mindig az áruk reprodukciójának fenntartható folyamatának feltételei, amelyek kielégíthetik a társadalmi igényeket. Közös gazdasági cél az önkormányzati és állami gazdasági szektor fejlődésének biztosítása. Ennek a megközelítésnek a végrehajtása azonban nehéz.
Szükséges, hogy az önkormányzat és az állam elérje az objektumban meghatározott célokat egy adott objektum vagy annak csoportja tekintetében. Az sem lehetséges, hogy ezeket a célokat a szabályozási jogi aktusokban rögzítsék. Az állami vagyonkezelés megvalósításának magában kell foglalnia a cél elérésének módját, amelyet az illetékes önkormányzati vagy állami szervek hagytak jóvá. Ezeknek a módszereknek nemcsak legálisnak és törvény által védettnek kell lenniük, hanem ösztönzőnek is. A munkában részt vevő vezetők felelnek tevékenységük eredményéért.
Progresszív motiváció és felelősségvállalás
A progresszív motiváció egy olyan fejlett mechanizmus, amellyel az alany érdekli az anyagi oldallal kapott eredményeket. Az állami vagyon elidegenítésének kezelésére szolgáló ezt a rendszert jelenleg tökéletesen hibakeresés jellemzi. Talán ez az átfogó irányítási mechanizmus leghatékonyabb eleme. Kiváló tudományos politikát alkalmaz az osztalékok, a progresszív fizetési rendszer, a gyors előléptetés, a kiváló társadalombiztosítási rendszer, a biztosítás, a védelem és így tovább.
Tekintettel arra, hogy a modern Oroszországban az olyan személyek szövetségi államának vagyonának kezelésével nem összefüggő javadalmazás mértéke alig függ (különösképp nem függ a menedzsment hatékonyságának mutatóitól), nem várhat a társadalmi kérdések gyors megoldására. Ezenkívül a vezetők költség-alapú megközelítése a lakhatási és kommunális szolgáltatások, a közlekedés, az áram és hasonló tarifák kialakításában egyáltalán nem ösztönzi az orosz közszektorban a nagy létesítmények hatékony kezelését.
A vezetők kategóriájába tartozó egyes szervezetek adminisztratív, társadalmi-gazdasági és büntetőjogi felelősségvállalása az állami létesítmények nem hatékony felhasználása és az ország vagyonának rendkívül alacsony reprodukciós foka miatt furcsa. Érdekes, hogy a helyzet minden évben rosszabbodik. Mind a párt, mind az adminisztratív felelősség elvesztette sokáig és sokáig. Az egyének vezetői döntéseket hoznak az állami tulajdonban lévő több milliárd dolláros eszközökkel.
A legnehezebb eset az elbocsátás. Ez a korábban széles körben alkalmazott adminisztratív intézkedések fennmaradó része. Azok a személyek, akik nagymértékben gazdagodtak az állami vagyon ellopásában, azonnal találnak új munkát az állami szektorban, amely általában még jövedelmezőbb. Mindez a személyes felelősség nagyon alacsony szintjét jelzi az állami vagyon és az önkormányzatok operatív irányítási rendszerében. Másnak kell lennie. Minden irányító szervezetet felelõsséggel kell viselni minden olyan kárért, amelyet a társadalomnak és az államnak okozott az inkompetentív cselekedetek, tétlenség, korrupció és bûnözés.
Szisztematikus menedzsment és professzionalizmus
A gazdálkodási rendszer integritása alapvető elv, amely kifejezésre juttatja az állami vagyonkezelés összes funkciójának összekapcsolását, általában összpontosítva, biztosítva az irányítási mechanizmus elemeinek koherenciáját. Itt a végrehajtó és reprezentatív hatóságok, a személyek és az irányítási struktúrák egységességének, az adminisztratív és gazdasági módszerek szerves kombinációjának, a tevékenységek hatékonyságának értékelésére szolgáló egységes kritériumoknak és ehhez hasonlónak meg kell rázkódni.
A legfontosabb feltétel annak megértése, hogy az egyes ingatlantulajdon-objektumok kezelésének eredménye mindig befolyásolja a menedzsment hatását a köztulajdon teljes spektrumában, és a skála hatalmas. Ez azt jelenti, hogy az állami vagyon kezelésére szolgáló programokat és formákat egy rendszerben kell kidolgozni. A menedzsmenttel kapcsolatos minden intézkedést a szabályozási jogi aktusoknak megfelelően biztosítaniuk kell. Az állami tulajdonhoz fűződő jelenlegi hozzáállás nem maradhat hosszú ideig stabil - a jogi keret megerősítése érdekében jogi kategóriákat kell alkalmazni; Ez előfeltétel.
A világban a jogalkotó hatalom intézménye és a társadalom társadalmi-gazdasági fejlődése közötti kapcsolat sokkal jobban nyomon követhető. Oroszországban ki kell dolgozni, elfogadni és fejleszteni a jogalkotási aktusok rendszerét, amely jogi támogatást teremtene. A kényszerintézményre szintén szükség van a szerződéses kötelezettségek teljesítéséhez és az ingatlanra vonatkozó vélemények megosztásához az „a saját” és a „másik” elve szerint.
Az Orosz Föderációban a professzionalizmus elvét egyáltalán nem nehéz végrehajtani. Ehhez versenyképes alapokra van szükségünk az emberek vonzására az irányítási rendszerhez, valamint egy jól megfogalmazott képzési programra a versenyt nyert szervezetek számára. A továbbképzés természetesen egy időszakos eljárás, és a korrupciót ki kell zárni mind az egyes menedzserek felvételekor, mind pedig a képesítési szint felmérésekor. Mindez ma létezik, de kissé formális.
A vegyes gazdaság viszonyait
Évtizedekkel ezelőtt elpusztult az állami vagyonkezelés régi rendszere, amely biztosította a világ egyetlen valóban társadalmi állapotának fennállását. Az új változat még mindig nincs megfelelően kialakítva, ráadásul fogalmilag sem értette meg. Mindeddig egyetlen szakember sem tudta világosan elmagyarázni, hogy a társadalmi-gazdasági rendszer milyen formában átalakítja a társadalmunkat, milyen szerepet játszik az állam tulajdonjoga az egész gazdaságban, és milyen irányítási rendszerre lesz szükség az átmeneti időszak végén.
Miközben Oroszország példát mutat a legtöbb országból és vegyes gazdaságot hoz létre, az állami tulajdon fontosságát azonban túlságosan alábecsülik. Bármely társadalmi-politikai helyzetben mindig (más országokban is!) Elvégeznie kell a legfontosabb funkciókat. Két elem figyelhető meg itt: az állami vagyon magáná történő átalakításának irányítása (ésszerűnek tekinthető szintre), valamint az állami vagyon reprodukciójának és felhasználásának kezelése.
E pontok egyikét sem hajtották végre. A reformok legelején az állami tulajdon teljes megsemmisítése a ragadozó, nagyszabású privatizáció révén történt. A végrehajtott változatban a privatizáció sem járult hozzá a magántulajdon kialakulásához, ha ez hatékony lehet, különösen az állammal összehasonlítva. A reformátorok az ezzel szembeni negatív hozzáállás miatt elveszítették az állami vagyon ellenőrzését, az egész iparágot szó szerint meggyilkolták, az Orosz Föderáció területén elért összes eredményt megsértették. Mindezt vissza kell állítani, különben Oroszország soha nem lesz a nagyhatalom, amely a szovjet rezsim alatt volt.
Az ingatlanról
Mindenki megérti, hogy az ingatlan a gazdaságban létező és fejlődő abszolút minden rendszer alapja. Az állami tulajdon ma az egyének közötti kapcsolatok kifejezése az áruk felhasználása, valamint a köz- és állami érdekek megvalósítása érdekében. A reprodukció kezelése nem célja, az állami vagyont rendkívül irracionálisan használják és alakítják át, tárgyait gazdasági módszerekkel, formákkal, gazdálkodási funkciókkal ragadják meg - mindez tisztességtelen. Sőt, a privatizáció csak egyike azoknak az eszközöknek, amelyek gonoszt hoztak az országba. Ennek tükröznie kell az állami tulajdon átalakulását magántulajdonba, a gazdaság általános szerkezetének ésszerűsítése és a társadalmi tőke hatékony reprodukciójának biztosítása érdekében. Valójában fordítva történik.
A privatizációnak két fázisa van: formális és valós. Az első átalakítja az állami tulajdonot magánjellegűvé, jogilag biztosítva az új tulajdonosok hatalmát. És a második valódi új tulajdonosokat, magántulajdonosokat alkot, amelyek megszervezik a hatékony reprodukciót ezen ingatlan felhasználása céljából. A globális átalakulások mindig nehézségeket okoznak az állami vagyon kezelésében. Jelenleg túl sok válság van olyan problémákban, amelyeket a közgazdaságtan nem fejlesztett ki.
Ma Oroszországban más ideológiai és politikai „zajokat” egészítenek ki ezekkel a nehézségekkel, amelyek akadályozzák az ingatlan átalakulásának megértését. Ideális háború van a kritikai elemzés és cselekvés helyett. A tulajdonosi formák átalakulnak, ez a folyamat semmilyen előnyt nem jelent az ország számára, ezért a privatizáció ellenzői és támogatói valószínűleg soha nem értenek egyet.
Государственное регулирование и рыночные механизмы самоорганизации
Чтобы рационально организовать социально-экономическую систему, нужно, прежде всего, четко определить объектов собственности и субъектов имущественных отношений, а также строго юридически закрепить конкретные объекты за субъектами, уточняя их статус и гарантированные права, экономическую ответственность и любую другую, к какому бы типу собственников субъект ни принадлежал (государство это или частное лицо). Лишь при таких условиях могут быть созданы экономические и иные стимулы для воспроизводства и рационального использования собственности.
Сегодня в России по существу никто не понес ощутимой ответственности за неэффективное использование государственной собственности, причем действенных мероприятий пока не было замечено ни в одной из отраслей народного хозяйства. Потерян сам мотивационный механизм, что является обратной стороной медали ответственности, а потому и нет качественного управления государственной собственностью (да и частой - тоже: все-таки адекватной заменой государственной монополии она стать не смогла). Чтобы сформировалась и нормально функционировала экономика, факторов самоорганизации недостаточно - государство должно управлять хозяйством страны.
Это важнейший внутренний момент, который является сутью ее бытия, проникает во все поры организма когда-то великой державы. Даже внешние элементы организации управления государственной собственностью не удовлетворяют: ни кредитная, ни денежная системы, ни работа немногочисленных оставшихся в живых предприятий, ни налогообложение - ни в чем пока не находится причин для оптимизма. Самоорганизация рыночных отношений выглядит как процесс, пущенный на самотек. Только совместными усилиями возможно упорядочить его, когда и рынок с его самоорганизацией и государство с его регулирующим управлением будут действовать одновременно, более того - заодно, без противоречий.
