A természetben népszerű gombák közül a rubeola teljes mértékben tulajdonítható, de a gombákat nem tartják nagyra becsülve, mert nagyon korlátozottan használják a főzéshez, és csak a feltételesen ehető gombákra vonatkoznak. Eközben ez a természet ajándéka nagyon finom és tápláló.
megjelenés
A rubeola gomba a lamellához tartozik: a kupak belső felületét sok lemez borítja. Ez a Mlechnik Syroezhkov klán képviselője. Az erdő lakosát a következő jelek alapján lehet felismerni:
- Lapos, törékeny, közepes méretű, legfeljebb 6-8 cm átmérőjű kalap.
- Az alak konkáv körül van.
- A szélek kissé ki vannak hagyva.
- A külső rész sima tapintású.
- A középső részben egy jellegzetes gumó található.
- A láb is kicsi - 5-6 cm hosszú és 1, 5 cm átmérőjű.
- Hengeres alakja van, láthatja, hogy kissé kiszélesedik.
- Nincs sok fehér vagy sárgás pép.
A szín teljes mértékben megegyezik a névvel:
- A láb halvány rózsaszín. A szín nem változik a gomba élettartama alatt.
- A kalap világos, vörös-barna színű. A kalap belsejében lévő tányérok mély rózsaszínűek.
- A spórapor rózsaszín vagy krém.
A rubeola gomba leírása és fotója segít összekeverni a csendes vadászat más tárgyaival. Ezenkívül a gombák alábbi elnevezései gyakoriak az emberek körében: a lakták édesek, édes mellek. A gomba aromája kellemetlen, hasonló a zúzott rovar szagához.
A növekedés helyei
Hol nő a rubeola gomba? Nagyon válogatós, tehát szinte bárhol növekszik. Leggyakrabban az ilyen gomba a nedves erdőkben található, mind tűlevelű, mind vegyesen. A lombhullató fák sokkal kevésbé szeretnek, de bükk-, nyír- vagy tölgyfa alatt, puha mohaszőnyegben nőhetnek.
A gomba szinte egész Európában megtalálható, a nyár második felétől az első hó eséséig nő, leggyakrabban nagy csoportokban, tehát nem ritka, ha száz rubeulával rendelkező micéliumot találunk. A gyűjtést általában július-októberben végzik, lehetőleg eső után.
Főzés
A fényes gomba rubeola nagyon kevés felhasználást kapott a főzéshez. Tehát kalapjai csak sózhatók, ezek a feltételesen ehető gombák nem alkalmasak sütésre vagy levesek készítésére. A lábak egyáltalán nem jók. A sózott rubeola ízlésesvé tételéhez enyhén sózott vízben legalább két órán keresztül főzzük, az edényt alacsony hőn állva. Ezt követően a gombát a szokásos módon sózják.
Van egy másik recept a főzéshez: a kalapokat felvágják, serpenyőbe helyezik és két napig párolják. A vizet minden nap cserélni kell, és nagy terhelést kell tenni a tetejére, hogy a gombák ne úszhassanak. Így lehet megszabadulni az keserűségtől. Az átitatott rubeolát mossuk, sós vízben forraljuk körülbelül 10 percig, majd sózjuk.
A népi gyógyítók gyakorlatában a gomba nem talált hasznot, ezért népszerû népszerűsége, mivel csak egy ételt készíthet belőle.
