Az ideológiai sokféleség az Orosz Föderáció alkotmánya által figyelembe vett fogalom, amelyet hazánkban jogi normák, törvények szabályoznak.
A jelenlegi sorrend alapja
Az alkotmány tanulmányozásakor megjegyezhető, hogy az első fejezetben már szerepel minden olyan alapvető jogi norma, amely országunk szempontjából jelentős. További szabályozás történik, ezen az alapon összpontosítva. Ezen felül az állampolgárok jogai és szabadságai élen járnak. Az alkotmány első fejezete emellett a nép hatalmának deklarálására, az egységes gazdasági térség kinyilvánítására szolgál. Van bizonyos pontosítás a helyi önkormányzattal, az ingatlanokkal kapcsolatban. Figyelembe veszik az ideológiai sokféleséget, a többpártrendszert, a hatalom megoszlását a hierarchikus létrán.
Az alkotmányos rendszer feltételezi, hogy vannak a társadalomnak, az államnak az alapvetőként elismert értékek. Mindezt feltétel nélkül tiszteletben kell tartani. Nincsenek kivételek, a szabványok bizonyos alapon egyesültekre és egyénekre vonatkoznak.
A béke és a jólét alapja
Az alkotmányos normák összehasonlíthatók a vázszerkezettel, amely alapján az államban a jogi szabályozás épül. Ez a keret valamennyi jogi ágazat alá tartozik. Az ország minden jogi aktusának meg kell felelnie az alkotmánynak, és a fő rendelkezések részletes ismertetésére kell törekednie. Az ideológiai sokféleség elve sem kivétel.
Az Alkotmány kimondja az ember és az állam kapcsolatát. Valójában ez az egyes állampolgárok jogi státusának alapja. Az Orosz Föderáció ideológiai sokféleségének e legfontosabb jogi aktusban való konszolidációja egyértelmű bizonyítékul szolgál arra, hogy az ország a múltban elhagyta a szocializmust. Ha viszont az előző alkotmányhoz (1977-ben a Szovjetunióban fogadtunk el) láthatjuk, hogy az alapdokumentum monoideológiát hirdetett, nevezetesen a tudományos kommunizmust. Az országot a Kommunista Párt ellenőrzése alatt tartotta, mindenképp kénytelen volt engedelmeskedni Marx és Lenin tanításainak.
Fontos a szabadság
Megértheti, milyen nagy az ideológiai sokféleség fontossága az Orosz Föderációban, még akkor is, ha csak körülnézel. A társadalom számos csoportot foglal magában, amelyek vallás, politikai nézetek és társadalmi szempontok alapján alakulnak ki. Érdeklődésük átfedésben van, de nem mindig. Egyes csoportok elismerik az univerzális értékeket, mások pedig részben vagy egészben elutasítják azokat. A világnézetek egész sokszínűsége az alkotmányban koncentrálódott, és a nézőponthoz való jogot az Orosz Föderáció ideológiai sokféleségének elve nyilatkozta.
Az ország ideológiai posztulátumai a modern társadalom szempontjából releváns fogalmakon alapulnak. Ezek az egyén jogai, a társadalom demokratikus felépítése, valamint a helyi önkormányzat, a piacgazdaság.
Elmélet és gyakorlat
A jelenlegi alkotmányt 1993-ban fogadták el. Ez az időszak elegendőnek bizonyult bizonyos statisztikák összegzéséhez, és már ma sok tudós, szociológus és politikus egyetért abban, hogy az ideológiai és a politikai sokféleség alapelvei a tervezettnél sokkal kevésbé hatékonyak.
Kezdetben az ötlet olyan volt, hogy a sokszínűség és a nagyszámú párt révén lehet iránymutatásokat meghatározni a társadalom fejlődéséhez. Feltételezték, hogy ha eltérés mutatkozik az adott iránytól, az ország stagnálásba kerül, amely nemcsak a politikai szempontokat, hanem a gazdaságot, a szociális szférát és más társadalmi rendszereket is érinti.
Keresse meg a bűnösöket
Ugyanakkor el kell ismerni, hogy ezt csak egy bizonyos személycsoport feltételezte. Maga az alkotmány szövege közvetlenül nem tartalmaz ilyen iránymutatást. Ezért nem helyes azt mondani, hogy a fő jogi dokumentum az ország fejletlenségének hibája.
Az alkotmány természetesen deklarálja az ideológiai és politikai sokféleséget, de a dokumentumban meghatározott dokumentum tényleges végrehajtása különféle állami intézmények feladata. A felelősség a végrehajtó és jogalkotó testületektől, ideértve a régiók helyi önkormányzatait is. Nem tagadhatjuk azt a tényt, hogy az ideológiai sokféleség alkotmányos alapjai az egyik eszköz a társadalom egyesítéséhez. Vagyis ideológia nélkül lehetetlen az állam fejlődése. Számos szakértő egyetért azzal, hogy tekintettel a jelenlegi helyzetre, az ország normális fejlődése tovább lehetetlen pontosan a társadalom egységének hiánya miatt.
Ideológia: van vagy sem?
Ha az ideológiai sokféleség alkotmányos alapelveit elfogadják az országban, nincs egyértelmű ideológia, amelyet a hatóságok irányítanak, ez nem indokolja az ideológiai küzdelem mint ilyen hiányát. Valójában az Alkotmány egyszerűen kijelenti, hogy a kormány nem támogathatja egy adott ideológiát, és nem róhatja rá az állampolgárokra.
Egyes tudósok meg vannak győződve arról, hogy az ideológiai és politikai sokféleség hatékony fejlődése idővel ideológiai koncepció kialakulásához vezet. Megkülönböztető jellemzője az állam valamennyi nemzetiségének érdekeinek figyelembevétele. Feltételezzük, hogy egy ilyen fejlemény hozzájárul a nép erõinek integrációjához, amelynek eredményeként a társadalom egésze számára fontos feladatokkal hatékonyabban foglalkoznak.
Elméleti szempontok
Az ideológiai sokféleségnek három jelentős szempontja van:
- az alkotmányban bejelentett törvény alapja;
- a jog elve;
- jogi intézet.
Az ideológia magában foglalja a fogalmakat, elméleteket, kollektív vagy egyén által alkotott ötleteket. A társadalmi interakció különböző területein alakulnak ki, például a politikában, a vallásban, a kultúrában, a társadalomban és a gazdaságban. Vagyis az ideológiai sokféleség az élet kvalitatív leírása a társadalom, az állam összefüggésében. Az ideológiák szabadon formálhatók, egymással versengnek, és megosztják egymást, fejlődnek.
A szabad lenni elidegeníthetetlen jog
Ezt mondja az országunkban hatályos alkotmány. A legfontosabb jogi aktusból következik, hogy minden polgárnak joga van gondolkodni, azt mondani, amit helyesnek, igaznak tart. Ezenkívül az ideológiai sokféleség magában foglalja a média szabadságát.
Lehetetlen megakadályozni, hogy egy személy gondolkodjon úgy, ahogy hiszi, hogy igaz. Ha egy állampolgár olyan ideológiát talált magának, amely a legmegtisztebb, legpontosabb, helyesebbnek tűnik, kívülről senki sem mondhatja meg neki, hogy ez rossz döntés. De nem szükséges csatlakozni egy létező ideológiához, létrehozhat saját, egyedi posztulátumokat, amelyek tükrözik az egyéni világnézetét, a saját helyzetét. Így jelentek meg a különféle elméletek. Néhányat hamarosan elfelejtettek, míg mások fejjel lefelé fordították az életet a bolygón.
Gondolat- és szólásszabadság
E két szabadság fő megkülönböztető elemei a jogi szabályozás. Amit az ember mond, azt bizonyos mértékben a törvények, a hatóságok és az állam ellenőrzik. Amit az ember gondol, az csak rá vonatkozik.
A gondolkodás szabadságát a természet adja az embereknek, ez természetes személyiségjegyek miatt természetes jog és tulajdon. A gondolat szabadsága közvetlenül kapcsolódik az egyén hozzáállásához az eseményeket, tárgyakat és más körülményeket körülvevő dolgokhoz. Az ember maga megfogalmazhatja azt a hitet, amelyet be fog tartani. A folyamat belül zajlik, szorosan kapcsolódik a személyiséghez, a pszichéhez, az neveléshez, az oktatáshoz. Sokan, kihasználva a gondolkodás szabadságát, senkinek sem mutatják meg meggyőződésüket, de több, mint azok, akik egy adott tárgyhoz fűződő hozzáállásukat kifejezik, és megosztják másokkal annak érdekében, hogy álláspontjukat támogassák. Itt a szólásszabadság, amelyet ideális esetben minden polgár megkap, tényleges fogalommá válik. Ez azt jelenti, hogy az embernek joga van megfogalmazni gondolatait, ezeket kimondni, leírni.
Szabadság és hatalom
Az alkotmányból következik, hogy a hatóságoknak nincs joguk beavatkozni az egyének hiteinek, véleményének kialakításához. Ezenkívül az állam köteles megvédeni a polgárok helyzetének kialakításának jogát. Az erőszak, a diktatúra, a hatalomban lévők állampolgárokkal szembeni ellenőrzése elfogadhatatlan jelenség.
A szólásszabadságot hazánkban az alkotmány rendelkezései garantálják. A fő normatív jogi aktusból következik, hogy mindenkinek joga van egy adott kérdésben álláspontját kifejezni. Ezeket a normákat belefoglalták, amint azt az emberi jogok tiszteletben tartása területén a nemzetközi szabványok előírják. Ugyanakkor sokan azt mondják, hogy a gondolat és a beszéd szabadsága szorosan összekapcsolódik, és egyetlen egészet képvisel. Bármely személynek képesnek kell lennie arra, hogy úgy gondolja, ahogy azt megfelelőnek látja, és kifejezheti gondolatait, megosztva azokat másokkal. Elfogadhatatlan, hogy a gondolati és a szólásszabadság más emberek és a hatóságok üldöztetését váltja ki.
Média és ideológia
A média az ideológia kialakulásának egyik legfontosabb eszköze a társadalomban. A média közvetíti az embereknek a demokrácia és a „helyes” világkép fogalmát. Ezért a szólásszabadság és a média szabadsága a valódi szabadságért küzdő társadalom egyik első helyén helyezkedik el.
A média a polgárok ideológiai orientációja, az egyén szocializálásának egyik módja. Nélkülözhetetlenek a demokratikus társadalomban, mivel friss információk beáramlását biztosítják a körül zajló eseményekről - pozitív és negatív eseményekről. De az információ nem az egyetlen dolog, amelyet az egyén a médián keresztül kap. Áttekintést adnak a különböző ideológiákról. A törvények által a médián keresztül deklarált ideológiai sokféleség körülményei között szerepelhet az emberek sokszínűsége a különféle álláspontokban, de lehetséges egy kampány folytatása is egy adott (általában a hatóságok számára leginkább legmegfelelőbb) irány mellett. Ideális esetben a médián keresztül megvalósulhat a véleménynyilvánítás szabad versenye, amelyhez a polgárok hozzáférést kapnak az információkhoz.
Felveszünk egy nézőpontot: vagy még mindig lehetetlen?
Tehát elméletileg a médián keresztül terjesztheti az ideológiát, amely előnyös azoknak a vezetőknek, akik az ország ellenőrzése alatt tartják. Ez a kérdés azonban rendkívül kényes: természetesen az uralkodó párt érdekli egy neki kedvező ideológia előmozdítását, de a törvény szerint nem rendelkezik ilyen cselekményekkel. Az alkotmányból következik, hogy hazánkban lehetetlen megnevezni egy kötelező ideológiát, vagy azt választani, és államnak megnevezni.
Valójában az említett tilalom minden tisztviselőre és politikusra vonatkozik, beleértve az elnököt is. A „játékok” a végrehajtó és a jogalkotó hatóságok számára is elfogadhatatlanok. Még az egyének sem tudnak valamilyen ideológiát kivetni másokra, ha akarják. Egy ilyen tilalom révén korlátozni lehetett az állami hatóságok és az állam mint ilyen hatalmát.
