1990. október 15-én, a Szovjetunió első és egyetlen elnökének, Mihail Gorbacsovnak Nobel-békedíjat kapott. A díj odaítélése „az a ember, aki elpusztította a Szovjetuniót” kevert véleményekkel és kritikával reagált. Miért kapott Gorbacsov a Nobel-díjat? A kérdés részletes megértéséhez ki kell emelnie a szovjet és az orosz politikusok tevékenységét, a díjak átadásának kritériumait és a vegyes reakciókat a társadalomban. Melyik évben kapta Gorbacsov a Nobel-díjat, és miért? Megtanuljuk a cikkben.
A Szovjetunió életrajzának utolsó oldalai
1987-ben Mihail Gorbacsov, aki a hatalom csúcspontja volt, elindította a „perestroikát”. A Szovjetunió korábban fennálló ideológiájának, a stabil gazdasági és politikai életének nagyszabású változásait azzal a céllal hajtották végre, hogy demokratizálják a Szovjetunióban uralkodó társadalmi-politikai és gazdasági rendszert.
A nagyszabású reformok első szakaszában alkohol-ellenes kampányt hajtottak végre, felgyorsították a nemzetgazdaság ütemét, automatizálták és számítógépesítették a korrupció elleni küzdelmet (demonstrációs) és a be nem keresett jövedelmet (valódi). A tervek szerint minden családnak külön lakást kell biztosítani, hogy javuljon az ország gazdasági helyzete. A 27. párt Kongresszuson már nem a „kommunizmus építésére”, hanem a „szocializmus fejlesztésére” hivatkoztak. A radikális intézkedéseket még nem alkalmazták, tehát a Szovjetunióban minden megmaradt, mint korábban. Hacsak a Brežnev nómenklatúra régi kádereit nem cserélik új menedzserek, akik idővel a végzetes események vezetőjévé válnak.
Nagyszabású reformok a Szovjetunióban
Gorbacsov Nobel-díja még nem tűnt fel a láthatáron, amikor a perestroika második szakasza megkezdődött. Az államfő csapata arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi helyzetet önmagában igazgatási intézkedésekkel nem lehet megváltoztatni. Ezután megpróbáltak reformot folytatni a szocializmus szellemében, hangsúlyozva annak demokráciáját. A színpadot a Szovjetunió minden életterületére kiterjedő reformkomplexum jellemezte.
- A nyilvánosság politikája megszüntette a korábban hátrányos témák megvitatásának tilalmát.
- A magánvállalkozás legalizálódott (szövetkezeti mozgalom alakult ki), vállalkozásokat indítottak külföldi társaságokkal közösen.
- Egy új, a külpolitikában alkalmazott doktrína javította a Nyugattal fennálló kapcsolatokat.
A fényesebb jövőbe vetett hit (különösen a fiatalok, az értelmiségiek és a két évtizedes stagnálástól elfáradt generáció miatt) instabilitása is növekedni kezdett: romlott az állam gazdasága, az ország szélén megjelentek a szeparatista érzelmek és etnikai összecsapások törtek ki.
Amikor a Szovjetunióban éles destabilizáció történt?
Miért adták meg Nobel-díjat Gorbacsovnak? Ez a szovjet társadalom számára egyértelművé vált a perestroika harmadik szakaszában, mert akkor adták ki a politikai vezetőnek kiemelkedő díjat. Abban az időben éles destabilizáció történt a Szovjetunióban, így kritika és vegyes reakciók várhatók. A változások a hivatalos uralkodó elit ellenőrzése alatt álltak, a gazdasági problémák valódi válsággá váltak, a lakosság életszínvonala katasztrofálisan esett vissza, a krónikus árukészlet csúcspontjába került, a társadalom pozitív reakcióját a perestroikára csalódás és antikommunista érzelmek váltották fel, és az emigráció üteme fokozódott. A nyugati kapitalizmus jellemzői megjelentek a Szovjetunió társadalmi-gazdasági rendszerében: magántulajdon, részvény- és devizapiacok és nyugati stílusú üzlet. A nemzetközi színtéren a Szovjetunió veszít a helyétől és már nem szuperhatalom.
A kiigazítási időszak jellemzése
A posztperestroikát egy olyan helyzet jellemzi, amikor az egyetlen állam továbbra is "papíron" létezett, de a valóságban a szovjet történelem véget ért, a Szovjetunió összeomlása csak idő kérdése. Ebben az időben a Gorbacsov Nobel-díja valódi félreértést váltott ki a polgárok többsége körében: a békedíj a saját népe elleni bűncselekményekért?
Bárhogy is legyen, a kommunista rendszer teljes lebontása a szovjet gazdaság összeomlásával történt. 1991. december elején, a Belovezhskaya Pushcha-ban a három unió köztársaság politikai vezetői kijelentették, hogy a Szovjetunió nem több. A Mihhail Gorbacsov vezette központi kormányzat már nem tudott ellenállni ezeknek a hangos kijelentéseknek. Az elnök lemond és az év december 26-án a Szovjetunió véglegesen megszűnik. Mihail Gorbacsov súlyos hatással volt az ország helyzetére, de nem mindig volt csak negatív.
Mihail Gorbacsov uralkodásának következményei
Mihail Gorbacsov nevét Oroszország története legellentmondásosabb időszakához kötik. Megalapította a demokrácia alapjait az országban, ami a politikai pluralizmus kialakulásához vezetett - különféle vélemények, irányok, nézetek. Az egyéni vállalkozók tevékenységének kezdete, a piacgazdaságra való áttérés, az állami szerkezetben bekövetkező súlyos átalakulások és az ellenzéki mozgalmak kialakulása a Gorbacsovi korszakhoz kapcsolódnak. A polgárok helyzete jelentősen romlott, megoszlott az értelmiség és a művészek szférája: a tehetséges tudósok vagy külföldre mentek, vagy üzleti vállalkozást folytattak.
De még jelentősebb abban a kérdésben, hogy Mihail Gorbacsov megkapja a Nobel-díjat, cselekedeteit és eredményeit a külpolitikával kapcsolatban. Először az egész világot megmentette a nukleáris háború veszélyétől. Igaz, hogy ezt a Szovjetunió külpolitikai álláspontjának az Egyesült Államok javára történő átadásával tették, így a Szovjetunió valójában elvesztette a hidegháborút. Nyugaton ezt a győzelmet hivatalosan ünneplik.
Másodszor, politikája a világ újbóli újraéledését és a helyi konfliktusokat váltotta ki. Számos véres konfliktus történt Grúziában, Kazahsztánban, Lettországban és Litvániában, Üzbegisztánban, Kirgizisztánban és Azerbajdzsánban. Ezeknek a cselekedeteknek a nagy része nem csupán a köztársasági felszabadítási mozgalmak és a békés tüntetések reakciója volt, hanem egy tervezett megtorlás is. Ezt a nyilatkozatot támasztja alá legalább az a tény, hogy néhány nappal a „fekete” január előtt az orosz tisztviselők családját kivitték Azerbajdzsánból, a „menekültek” problémáját mesterségesen hozták létre, és a hivatalos média azt állította, hogy a katonaság nem lép be a köztársaságba, és rendkívüli állapotot hirdetnek ki. nem lesz.
De 1990. január 20-án éjszaka (és ez az év, amikor a Gorbacsov megkapta a Nobel-díjat) a 40 000 csapata és tartály átlépte a határt, példátlan atrocitásokkal és megtorlásokkal sújtva a civileket. A hadsereg tiltott patronokat használt, halandókat és tartályokat lőttek élő emberekre. Az információs kommunikáció blokkolva volt az országon belül és a külvilággal egyaránt. Ezen akciók során 134 civilt öltek meg, 700 megsebesült és 400 eltűnt. Az Udar műveletet a belügyminiszter és a hadsereg tábornok vezette.
Hasonló eseményekre került sor Tbilisziben 1989-ben, Alma-Ata-ban 1986-ban, Dušanbében 1990-ben (ismét a Nobel-díj éve a Gorbacsovnak), Rigában és Vilniusban 1991-ben.
Miért ítélték el Mihail Gorbacsovnak a Nobel-békedíjat? Természetesen hozzájárult Németország egyesítéséhez, de ugyanakkor az ő politikája tönkretette a Szovjetuniót. A szovjet vezető megállapodást írt alá az Egyesült Államokkal a közepes hatótávolságú rakéták számának csökkentésére, megsemmisítette a vasfüggönyt, kivont csapatokat Afganisztánból, és kivonta az országot a Varsói Paktumból. Valójában elpusztította a bipoláris világot. Ez történt a Nyugat elnyerésére, de rendkívül negatív hatással volt magára a Szovjetunióra, az azt követő országra és a függetlenné vált unió köztársaságokra.
Miért kapott Gorbacsov a Nobel-békedíjat?
Hivatalosan a Nobel-díjat a szovjet vezető kapta a világbéke megteremtésében nyújtott segítségéért. A Nobel-bizottság 1990. október 15-én tett nyilatkozatát elismerte Gorbacsov vezetõ szerepét a békefolyamatban. A bemutató ünnepségen nem maga a Nobel-díjas Gorbacsov, hanem A. Kovalev külügyminiszter vett részt. A kitüntetett előadó csak Nobel előadását olvasta 1991. június 5-én. Ez nem ellentmond a Nobel-bizottság szabályainak, mivel a díjasnak a kitüntetéstől számított hat hónapon belül meg kell tartania egy ilyen előadást.
Mi a Nobel bizottság példátlan döntése?
A Gorbacsov, Mihail Szergejevics Nobel-díja példátlan esemény volt. Eddig a díjat nem osztották ki az államért felelős személy számára. Az egyetlen kivétel az A. egyiptomi elnök és az izraeli miniszterelnök, M. Begin volt. Egy konkrét eredményt kaptak, nevezetesen Egyiptom és Izrael közötti békeszerződés aláírását. Hasonlóképpen, az amerikai államtitkár G. Kissinger és a vietnami külügyminiszter, Le Dykh Tho megkapta a Nobel-békedíjat a Hanoi és Saigon közötti fegyverszünetért.
A vélemények eltérése a Gorbacsovról Oroszországban és nyugaton
A Szovjetunió első és egyetlen elnökének felfogása radikálisan eltér Oroszországban és Nyugaton. A nyugati országokban nemzeti hősnek, felszabadítónak tekintik, az oroszok és a volt szovjet köztársaságok lakosainak szemében Mikhail Gorbacsov olyan személy, aki káoszt és hosszú hanyatlás éveit hozta, nem pedig a régóta várt szabadságot és a progresszív kapitalizmust. A nyugati világ számára a Szovjetunióból származó fenyegetés csak akkor szűnt meg, amikor Gorbacsov hatalomra került, míg Oroszországban vezetõként emlékezett rá, aki csak éhezési éveket, pusztításokat, hatalmas állam megszüntetését és puszta káoszt hozott. Nem meglepő, hogy a Gorbacsovi Nobel-díjat a szovjet emberek negatívan értékelték.
Miről beszélt Mikhail Gorbacsov Nobel-beszédében?
Fontos, hogy Gorbacsov Nobel-előadását akkor tartották, amikor hat hónap volt a Szovjetunió tényleges összeomlása előtt. A világgal kapcsolatos hosszú megbeszélések után továbbmozdult a Szovjetunió belső politikai helyzetéhez. Gorbacsov hatalomra jutása elõtt a társadalom elmondta, hogy a társadalom elhalványult, ám a reformjai után - bár bizonyos tekintetben sikertelen - pozitív tendencia figyelhetõ meg. Elismerte, hogy a közelmúltban komoly nehézségek kezdtek felépülni a Szovjetunióban, de megígérte, hogy a reformok folytatódnak, és a válság megoldására hamarosan várni kell. A kijárat nagyon közel volt. Az ország hat hónappal később összeomlott, és a beszéd idején Grúzia szinte elválasztották a Szovjetuniótól.
Reakció M. Gorbacsov odaítélésére
Gorbacsov Nobel-díja a szovjet társadalomban rendkívül vegyes reakciót váltott ki. Azok a személyek, akik tanúi voltak a békés tiltakozás eredményeként megjelent véres eseményeknek, egyáltalán nem hasonlították össze Mihhail Gorbacsovot, e szörnyűségek tettesét, és több száz meggyilkolt, megsértett polgárt. Azonnal emlékeztetett a sikertelen reformokra és a társadalmi problémákra.
Hogyan értékelték a nyugati nyugati politikai vezetők a díjat?
Gorbacsov jelölését a német vezetés javasolta a Nobel-bizottság számára a Németország újraegyesítésével kapcsolatban elfoglalt pozíciójára. A nyugati vezetők a díjat jutalomnak tekintik a kommunista rendszer megsemmisítéséért, a kelet-európai és a Szovjetunió jelentős gazdasági és politikai változásáért. Gorbacsov megsemmisítette a bipoláris világot, ami természetesen az Egyesült Államok javát szolgálta, leszámolva az országok közötti nagyszabású fegyveres konfliktus lehetőségét. A politikai aréna vezetője az Egyesült Államok.
Mit mondtak a kelet-európai államok vezetői?
A kelet-európai politikai vezetők óvatosabbak voltak az értékelésükben. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság (Csehszlovákia) elnöke elmondta: ha ez a díj elősegíti a Szovjetunió békés átmenetet az egyenlő népek társadalmába, a csehszlovák kormány őszintén üdvözli azt. A Litván Köztársaság elismerte, hogy a kommunizmus összeomlása pontosan kapcsolódik Gorbacsov nevéhez. Számos más kelet-európai állam képviselői szintén kijelentették ugyanezt, kifejezve reményüket a szovjet társadalomban csúcspontjára kerülő ellentmondások békés megoldására.
