Az Északi-sarkvidék a Jeges-tenger területe, a kontinensek és a tenger szélén. A régió nagy részét gleccserek borítják. Az Északi-sark őslakos népei már megszokták a kemény sarki körülményeket. Ebben a cikkben részletesebben arról beszélünk, hogyan fejlesztettük ki ezt a területet, ki rendezte meg és hogyan él a helyi lakosság.
Terület leírása
Mielőtt beszélnénk arról, hogy mely emberek az Északi-sark őslakosai, meg kell határozni ezt a régiót. Görög fordításból az „sarkvidéki” jelentése „medve”. A sziget legnagyobb része a grönlandi jégtakaró. Az Északi-sark őslakos népei alkalmazkodtak a súlyos fagyokhoz és a hosszú telekhez. Például a Taimyr-félszigeten a hőmérséklet eléri -50 Celsius fokot. A tél ott akár 9 hónapig is eltarthat. Nyáron nem szabad napozni, mivel a maximális hőmérséklet eléri a +10 fokot. Mindenki tudja, hogy a sarki éjszaka és a sarki nap létezik az Északi-sarkon.
Az Északi-sarkvidék feltételezetesen három részre oszlik:
- cserje tundra;
- tipikus tundra (zuzmó-moha);
- Arctic.
Fejlesztési folyamat
Az Északi-sark őslakos népeinek szervezeti hálózatának kialakítása a 20. századra esik. A fejlesztési folyamat azonban sokkal korábban kezdődött. Több mint 30 000 évvel ezelőtt az ősi emberek először léptek ezeken a területeken. Aztán szarvasok és bikák ezrei köröztek az Északi-sark körül. Az ősi emberek lassan elérték az Északi-sarkot, Ázsia, Kína és Mongólia határait átlépve.
Az ősi emberek életének első jeleit a Yana folyó alsó részén találták meg. A régészek szerint a durva föld első lakói itt körülbelül 37 000 évvel ezelőtt éltek. Az ősi emberek barlangfestményeket és dísztárgyakat hagytak a mamut figurák és kövek felületére. A vadászati jeleneteket ábrázolták rájuk.
Sarki és őslakos népek
Az első lakosok, akik több mint 30.000 évvel ezelőtt érkeztek erre a földre, itt maradtak. A statisztikák szerint az Északi-sark őslakosai 17 különböző nemzet képviselői. Ezek a társadalmi csoportok különböznek egymástól saját anyanyelvükön, hagyományaikban, érzelmeikben, kulturális és szociológiai intézményeiben és értékeiben. A sarkvidéki őslakos népek általában nem sokak. Számuk ritkán haladja meg az 50 000-et.
Az sarkvidéki őslakosok listáját az állam szabályozta, és a következőket tartalmazza:
- Veps;
- aleutok;
- nyenyec;
- lazac;
- jobb lesz;
- Alyutors;
- eszkimók;
- Sami;
- Örök;
- Dolgan;
- Enets;
- Ulchi;
- csukcsi;
- Kamchadals és mások.
Az Északi-sark őslakos népei viszonylag kis számban léteznek. A legfrissebb népszámlálás szerint mintegy 260 000 ember él.
Őslakos életmód
Az Északi-sarkvidéken őslakosok általában félig nomád életmóddal rendelkeznek. Ezt a helyi lakosság számára normálisnak tekintik. A tundráról az erdő-sztyeppe-zónákba történő állandó vándorlás a hagyományos életmód. Az Északi-sarkvidék legtöbb őslakos népe a következő tevékenységekben vesz részt:
- rénszarvastartás;
- vadászattal;
- összegyűjtése;
- halászat.
Ez az életmód az sarkvidéki lakosság számára különleges etnikai jellemzőket ad. A népek identitása hasonló a Távol-Kelet, Szibéria és a Távol-Észak többi kultúrájához. Hasonló életmód fordul elő Pomors, Jakuts, Karéliai, Old Believers és Komi között, mivel megélhetésük közvetlenül függ a környezeti feltételektől, az időjárástól stb. A statisztikák szerint manapság körülbelül 1, 5 millió ember él északon. Néhány évtizeddel ezelőtt ez a szám tízszer kevesebb volt. Ez a változás közvetlenül kapcsolódik az oroszok északra való elmozdulásához, amelynek fő célja extra pénz keresése. Az utóbbi években valóban itt nyitottak nyersanyag-kitermelési, -feldolgozási és -szállítási vállalkozásokat.
Klímaváltozás és helyi alkalmazkodás
Az Északi-sark őslakos népei hosszú utat tettek a környezethez való alkalmazkodáshoz. Az északi körülményekhez való megszokás évszázadokra telt. Ennek köszönhetően a helyi lakosok minimális hatással vannak a természetre, erőforrásaikat szelíden használják. Csak a hagyományos életmód segít az őslakos népeknek megbirkózni olyan komplex folyamattal, mint az alkalmazkodás. Az Északi-sarkvidéken élő emberek fő célja a földtermelés fenntartása és a biodiverzitás monitorozása. Az őslakosok csak figyelmességük és a környező világ iránti érzékenységük miatt képesek voltak alkalmazkodni a szélsőséges körülményekhez. Ebben segített nekik szokások, ünnepségek és rítusok, amelyeket nemzedékről nemzedékre adnak át.
hagyományok
Az Északi-sark őslakosainak bármilyen nevét a többi tiszteletben tartja. Ők voltak képesek túlélni ilyen szélsőséges körülmények között, és továbbra is léteznek. A hagyományos tudás, amelyet nemzedékről generációra adtak át, segített megtenni. Ide tartoznak:
- Üzleti naptárak karbantartása. A halászok és a vadászok meghatározták az optimális ragadozó helyeket és az időzítést. Elkészítették a fogott állatokra és halakra vonatkozó szabályokat. Az északiak a szám növekedésétől függően terhet jelentettek a különféle állatok populációira.
- A hazai őshonos állatfajták megőrzése.
- A kereskedelmi állatfajok szaporodási helyeinek védelme.
- Ívóhelyek, legelők, ívó folyók és állati lerakók tisztítása.
- A kezelés és a pszichoenergetikai technikák hagyományos ismereteinek átadása az emberek befolyásolására. A vének és a sámánok rendelkeztek ezzel az információval. Ezenkívül az őslakos emberek gyermekkortól kezdve elsajátították a keményedés technológiáját, gyakoroltak és kiképzették. A tíz éves koruk után a gyermekek több gyártási folyamatot is képesek voltak végrehajtani.
