A legitimitás a politikai hatalom sajátossága. Ez egyfajta támogatást és legitimitásának elismerését, a kormányzat végrehajtását az állam vagy annak egyedi struktúrái által.
A „legitimitás” fogalmának eredete a „jogszerűség” latin szóból származik. De ez a két fogalom nem azonos. A politikai hatalom nem mindig törvényekre és törvényekre épül, de a lakosság egyik vagy másik részének támogatása mindig jelen van. Ez nem törvényes és törvényes, jogalkotáson alapuló, kormányzati típuson alapszik. Ugyanakkor a hatalom lehet legális, de nem legitim, vagy legitim, de nem legális. Az ideális lehetőség akkor, ha a hatalom törvényes és legitim is.
A legitimáció lehetőségéről sokat vitatkoztak a politikai gondolkodás történetében. Egyes tudósok úgy vélik, hogy a hatalom olyan közös értékek és eszmék rovására fordulhat elő, amelyek lehetővé teszik a polgárok számára támogatásának kifejezését.
Ugyanakkor más tudósok azzal érvelnek, hogy a szegmentált társadalomban nem léteznek ilyen közös értékek, tehát a legitim hatalom lehetetlen.
A szerződéses elméletek támogatói úgy vélik, hogy a legitimitás olyan koncepció, amely a polgároknak a célokkal és értékekkel kapcsolatos megállapodásáról származik.
E. Burke elméleti és gyakorlati aspektusokat vázolt fel ebben a fogalomban, és csak bármely rendszerrel kapcsolatban elemezte. Úgy vélte, hogy a polgárok szokása és pozitív tapasztalata segíthet olyan hatalmi modell felépítésében, amely kielégíti a polgárok összes érdekét és teljes támogatást megkaphat.
Jelenleg általánosan elfogadott tény, hogy a legitimitás a kormány támogatása, mely három szereplőtől származik: a lakosság, a kormány és a külpolitikai struktúrák. Ők a forrásai. A lakosságot illetően a legitimitás az általános lakosság támogatása. Ez valójában minden politikai rendszer ápolott célja, amelynek elérése képes biztosítani a hatalom stabilitását és stabilitását. A hatalom legitimitása és jogszerűsége semmilyen módon nem kapcsolódik egymáshoz. A lakosság pozitív hozzáállása kialakulhat minden olyan probléma hátterében, amely a közvélemény figyelme középpontjában áll. De a negativizmus kialakulhat rossz kormányzás és alacsony hatékonyság esetén.
A legitimitást gyakran a kormány kezdeményezi és formálja, olyan politikai struktúrákkal, amelyek arra ösztönzik a tömeges tudatot, hogy pozitív értékelést nyújtsanak a jelenlegi rendszerről. Minél hatékonyabban támogatja az elit struktúrája az emberek meggyőződését a jelenlegi helyzet optimálissága szempontjából, annál magasabb ez a mutató a hatalommal szemben.
A külső politikai központok ugyanolyan szerepet játszhatnak: nemzetközi szervezetek, barátságos országok. Az ilyen típusú legitimitás megszerzését gyakran használják a választási versenyeken. Ez egy instabil jelenség, változtathatja annak intenzitását. Az intenzitás csökkenése legitimitási válsághoz vezethet. Ezt a jelenséget gyakran összekapcsolják a hatalom destabilizálódásával, azaz a funkcióinak gyakorlására való képtelenséggel, az erőszak használatával, a katonai konfliktusokkal, a politikai rendszer rugalmasságának hiányával és az alkotmányos jogok megsértésével.
