A kormány kapacitása sok tekintetben a legitimitásának mértékétől függ. Ez a mutató a politikai hatalom hatékony munkájának egyik fontos jellemzője. Ez a koncepció sok szempontból egybeesik a hatóságok felhatalmazásával. Ez tükrözi a polgárok hozzáállását az országban fennálló rendhez.
A politikai hatalom legitimitása az emberek hozzájárulása a kormányzati rendszerhez, amikor önkéntes alapon felhatalmazást adnak neki a kötelező végrehajtást igénylő döntések meghozatalára. Ha a legitimitás szintje esik, akkor kényszerítő befolyásolási módszereket alkalmaznak.
Van még olyan dolog, mint a hatalom jogszerűsége, amelyet sokan összekevernek a jogállamisággal. Ez a két fogalom azonban mind szerkezetében, mind a munka alapelveiben különbözik. A joghatóság olyan jogi fogalom, amely azt jelzi, hogy a meglévő kormányzati rendszer mennyiben felel meg a jelenlegi törvényeknek. Néhány ellentmondás merülhet fel a jogszerűség és a legitimitás között. Például nem minden elfogadott törvény tekinthető tisztességesnek, vagy a választott kormány a program nem teljesítése vagy bármilyen jogsértés miatt elveszíti az emberek bizalmát. Ebben az esetben a hatalom átruházásának folyamata kezd fejlődni.
Vegye figyelembe, hogy bármely társadalomban vannak olyan képviselők, akik elégedetlenek lesznek a választott kormánygal és a kormányzati rendszerrel. Ezért a politikai hatalom legitimitása soha nem lehet száz százalék. Ennek jele az ellenzék jelenléte egy demokratikus társadalomban. Ezért minden uralkodó erőnek folyamatosan bizonyítania kell a lakosság számára, hogy megvédi érdekeit.
Vegye figyelembe, hogy sok politikus és filozófus tanulmányozta a jogszerűség és a hatalom hatékonyságának problémáit. Megpróbálták magyarázatot adni a kormány és a lakosság közötti ellentmondásokra konkrét helyzetek elemzésével. Ennek eredményeként a legitimitás típusait M. Weber filozófus alakította ki:
-
Hagyományos, az egyszer kialakított megrendelés alapján.
-
Karizmatikus. Ennek alapja a vezető iránti hit, amely olyan tulajdonságokat tulajdonít, mint a bölcsesség, a szentség és a hősiesség. A vallási képviselõk, valamint a forradalmi és totalitárius vezetõk hasonló jellemzõkkel rendelkeztek.
-
Jogi. Ebben az esetben a politikai hatalom legitimitása ésszerű szabályokon és törvényeken alapul. Ami a demokratikus társadalmat illeti, ez a típus a rendszerének legfontosabb dolga.
Ez a tipológia alapvető fontosságú a politikai elméletben, bár sok tudós további több fajtát adott hozzá. Tehát D. Easton politológus még egy ideológiai nézetet is azonosított, amely az embereknek a hatóságok által kihirdetett ideológiai kánonok megbízhatóságának bizalmán alapszik. Aztán leírta a szerkezeti legitimitást, amely a rezsim struktúrájába vetett közbizalmon alapult.
Vegye figyelembe, hogy a valós életben a politikai hatalom legitimitása egy formában ritkán létezik. Minden típusa kiegészítheti egymást. A legitimitás legnagyobb potenciálja a demokratikus kormányzati rendszer középpontjában áll, mivel itt a jogszerűség további forrása a rendszer társadalmi és gazdasági termelékenysége, amely a lakosság életszínvonalán mutatkozik meg.
Vannak bizonyos előfeltételek, amelyek célja a hatalom legitimitásának fenntartása az államban:
-
A jogalkotás és a közigazgatás fejlesztése, amelyet új követelmények megjelenése eredményez.
-
Olyan politikai rendszer létrehozása, amelynek legitimitása az emberek hagyományain alapul, és ezért nagyobb fokú stabilitás jellemzi.
-
A politikai vezető karizma.
-
Az állami politika sikeres végrehajtása, a rend és a törvényesség megfelelő szintjének fenntartása.
