Leo Ginzburg kiemelkedő szovjet tolmács és publicista volt. Miután átment a második világháború szörnyűségén, könyveiben elmeséli a fájdalmat, amelyet egy egész generációnak el kellett viselnie. Fő tevékenysége azonban a művek német nyelvről oroszra fordítása volt.
életrajz
Lev Vladimirovics Ginzburg 1921. október 24-én született Moszkvában. Családja szokatlan volt a szovjet értelmiség számára, apja ügyvédként dolgozott. Gyerekként Lev Vlagyimirovics az úttörők házában található irodalmi stúdióban vett részt osztályokon, melyeket Mihail Svetlov, szovjet költő és drámaíró, újságíró és háború tudósítója tanított. Még az iskolában intenzíven tanult németül. Tizennyolc éves kora után belépett a moszkvai Filozófia, Irodalom és Történelem Intézetbe. N. G. Chernyshevsky. Azonnal azonnal bekerítették a hadseregbe, ahol több mint hat évet kellett szolgálnia a Távol-keleti fronton. Itt verseit front-line és katonai újságokban tették közzé.
Évekkel később belépett és 1950-ben végzett a Moszkvai Állami Egyetem filológiai karán. Első fordított és közzétett munkája az örmény nyelvből származott, amelyet 1952-ben adtak ki. Később csak német irodalom fordításával foglalkozott. Számos német író műve, Leo Ginzburg fordításával, a késő középkorból és a reneszánszból származik. Érdeklődött az 1618-1638 harmincéves háború idejéről, a németek népi folklórjáról és az akkori költőkről szóló könyvek iránt. Ő volt az ember, aki életét lélegeztette az ősi kéziratokba. Leo Ginzburg életrajza azt jelzi, hogy műtét után halt meg, rossz állapotban volt. Anesztézia után nem volt szándékában, hogy felébredjen, és 1980. szeptember 17-én a híres szovjet fordító meghalt.
A német népesség ellentmondásos nézetei a különböző időpontokban
Lev Vladimirovics, aki korán kezdte németül tanulmányozását és költészetét, rendkívül ellentmondásos volt irodalmi predikciójában, amint az első pillantásra tűnt. Végül is, tekintettel arra, hogy antifasiszta témájú könyveket írt, keserűséggel és haraggal tele Hitler és társai cselekedeteire, ellentétben ezzel, milyen izgalommal kezeli a régi Németország középkorának és később, a XVIII. Századig alkotásait.
Az a depressziós érzés, amely bármely személyben nehéz üledéket okoz, Ginzburgot egész próza alatt kíséri. Könyveiben arra törekszik, hogy közvetítse az emberek közötti kapcsolatok légkörét a háború alatt, és úgy véli, hogy az élmény keserűsége soha nem mossa el az idő. Ez örökké sok ember emlékére van nyomtatva. És éppen ellenkezőleg, a német költők és írók szövegeinek fordítása az akkoriban jellemző szövegekkel és drámákkal úgy tűnik, hogy Lev Vlagyimirovics ismét a szerzőkkel együtt él. Ez volt a filozófiája a fordítás fogalmához és az ember személyiségéhez fűződő kapcsolatának.
Feltételezhetjük, hogy Leo Ginzburg munkájával meg akarta fedni ugyanazon nemzet lényegét. Mutasd meg, hogy mindenkinek csodálatos és szörnyű vonása van. Ez a képlet az egész nemzetre vonatkozik.
fordítása
Az általa német, ó német és latinul lefordított művek nagy részét a mai napig a legjobbnak tekintik. Lev Vladimirovics mesterien birtokolta a szót. Virtuózus könnyedén eljutott a mély múltba, amikor ezeket az ősi szövegeket írták. Fordításai mind Oroszországban, mind Németországban nagyra értékelik.
Lev Vladimirovics fordításának kreatív megközelítése gyakran a szövegek mennyiségének növekedését vonta maga után. Például a Parsifal szövegének volumene legalább megkétszereződött. És Paul Celan eredeti „Halálfúga” című szövege 30 sorból áll, míg Ginzburg több mint száz sorral oroszra fordította. Művei között szerepelnek a „Német Népi Balladák” és a híres „A Vagánok dalszövegei”, német költők versei, költészet és sok más mű.
Carmina burana
Vagy, ahogy fordítja, a Codex Buranus egy megvilágított latin nyelvű kézirat versek és dalok gyűjteményének formájában. Ez a gyűjtemény dalokat tartalmaz különféle témákról: oktató, bankett, oktató, szatirikus, szerelmi és liturgikus drámák.
A középkori pogányok és aranyművészek egyik legnagyobb gyűjteménye érdekli Leo Ginzburgot. Ennek a műnek a fordítását továbbra is az eredetihez legközelebb állónak tekintik. Sok nyelven jól hangzik.
David Tukhmanov írta az albumot, beleértve az egyik Leo Ginzburg által lefordított dalt, melynek címe: „From the Vagans”, vagy ahogyan korábban „Student's Song” -nak, „The French Side …” -nak vagy egyszerűen „Student” -nek hívták.
Antifasiszta újságírás
Felnőttkorban a fordító Lev Ginsburg a régi szövegekkel foglalkozó munkán túl újságírással is foglalkozott. Munkáját a véres és elnyomó fasizmus témájára szentelte, amely kiderült, hogy szorosan kapcsolódik az orosz nép sorsához. Párhuzamot húzva a fasizmus és a kommunizmus között, Leo Ginzburg könyveiben gyávasággal vitatta a népek szűk gondolkodását a totalitárius államok idején. És éppen ellenkezőleg, kinyilatkoztatások és bűnbánat az eseményekben való részvételért. Mert amit saját szememmel láttam és át kellett mennem a szívemre, figyelve a második világháború borzalmait. Kiadott könyvei különös népszerűséget szereztek azok között, akik a háborúban is részt vettek.
Idézet a "Csak a szívem tört meg …" című könyvből:
A fasizmus rémülete az, hogy megöli az általánosan elfogadott erkölcsöt, az örök erkölcsi normákat, törli a parancsolatokat. Mit jelent a Hippokratész eskü egy tábori orvos számára, összehasonlítva valamilyen Sturmbanführertől kapott paranccsal?
kritika
A Szovjetunió miatti nehézkes totalitárius légkörben számos kiadvány nem akarta közzétenni Ginzburg műveit. Boldog véletlen egybeesés miatt a megjelent "Más világú találkozók" könyv azonban megjelenik az "Új világ" magazin 1969-ben. Ebben a könyvben a szerző személyes interjúkat írt le a Harmadik Birodalom tetejével. A megjelenés után a könyv óriási népszerűségnek örvend. Az ilyen kinyilatkoztatásokat azonban "felülről" nem hagyták jóvá. Ez volt a másik ok a főszerkesztő megváltoztatására. Az akkori aktuális és forró témákat nem cenzúrálták.
Másrészt a német szláv Wolfgang kozák véleményét fejezte ki Ginzburg munkájáról. Véleménye szerint a szerző tévesen értelmezte a háború előtti időszakban és a második világháború alatt Németországban zajló eseményeket, és csak a németeket vádolta az összes bűncselekmény miatt.
Az utolsó könyv "Csak a szívem tört meg …"
Az utolsó könyv, „Csak a szívem szakadt meg …”, Leo Ginzburg írta, halála után adták ki. Ez egy különösen nehéz kézirat volt, mivel írásának időszaka egybeesett a szovjet tolmács életének legnagyobb veszteségével. Éppen akkor meghalt Leo Ginzburg felesége, akit szeretettel Bubának hívott.
„Szerettem úgy dolgozni, hogy közeli legyen, úgyhogy felnézett, és láttam az arcát, szinte mindig kedvesen, nyugodtan ragyogva és ritkán irritálva, gonoszul. Sok szót és vonalat másoltam a gyönyörű arcából. ”
Sok olvasó szerint ez a könyv tele van irgalommal, együttérzéssel, vallomással és meztelenséggel a bánat előtt. Az egész lelkét megfogalmazva az író sürgeti, hogy legyen toleránsabb a szeretteivel és rokonaival szemben, minden emberben vonzza az emberiséget. A felesége halála bizonyosan ilyen finom, de éles megjegyzést vezetett a kéziratába.
Könyve nevét, Leo a műtét előtt a nővérnek diktálta, amely után soha nem ébredt fel. Ezek német sorok voltak, idézve Heinrich Heine-t, akinek műveit oly gyakran fordítják oroszra. Ez a sor úgy hangzott, mint Und nur mein Herz brach - "Csak a szívem tört meg."
