Az emberi tevékenységnek mind anyagi, mind spirituális alapelvei vannak, és a tevékenység szellemi oldala mindig is fontos volt a társadalmi élet, a társadalom és az egyén számára. A filozófia ezzel szemben segített a kultúrának megvalósulni - mivel a filozófia egyik fő kérdése mindig az volt, hogy vajon a szellemi elv ellentétes-e az anyaggal, vagy kiegészíti-e azt. A filozófia helyét és szerepét a kultúrában az ősi idők óta a társadalmi kapcsolatok ellentmondásos fejlődési folyamatának tudható be. A probléma filozófiai vizsgálata manapság különösen fontos.
Még Platón fogalmazta meg a szellemiség fogalmát olyan ötletek, képek és fogalmak világaként, amelyekre az ember emlékeztet, és minél inkább megközelíti ezeket az ötleteket, annál szellemesebbé válik. Az ötletek Platón szempontjából minden alapja, célja és kezdete. Így a nagy filozófus igazolta a lelkiség elsőbbségét. Azóta az elméleti szempontból a filozófia a civilizáció védelmének és létrehozásának feladatait látta el. Végül is, a filozófia helye és szerepe a kultúrában abban rejlik, hogy megpróbálja összekapcsolni a világkép és az értékek ezen területét, valamint megoldani a civilizáció ontológiájának problémáját, hogy megértse, mi az anyagi és szellemi kultúrában pontosan utal az ember valódi értékeire. Az emberiség kulturális környezetének megőrzésének és fennmaradásának előfeltételei e probléma konstruktív megoldásának sikeres keresésén alapulnak.
A filozófia küldetése, értéke a társadalmi szférában ezen elméleti világkép antropológiai hivatásában rejlik. Segítenie kell az embert saját világának megteremtésében, és nemcsak okkal, tudatossággal és öntudattal rendelkező lényként, hanem erősen erkölcsi és érzelmileg érzékeny egyéniségként is magában foglalja magát. Ezért a filozófia helyét és szerepét a kultúrában nehéz túlbecsülni, különös tekintettel az emberi személyiség kialakulására. Felébreszti az embert az önmagának, a világnak, a társadalmi gyakorlatnak és a társadalmi haladásnak a jövőbeni kreatív és konstruktív megértésére. Ugyanaz a Platón a Timaeus párbeszédben egyszer azt mondta, hogy a filozófia olyan istenek ajándéka az emberi fajnak, amely jobb volt és soha nem lesz.
A filozófia alapvető helye és szerepe a kultúrában tehát arra kéri, hogy az ember folyamatosan dolgozzon saját magának a világ és a „homo sapiens” ismereteivel. Ennek érdekében a filozófia megtanítja kreatív, önálló gondolkodást, állandó keresést tartva. A válságok és a különféle globális problémák súlyosbodásának korában a filozófia köteles megvizsgálni a természethez és a környezethez való „instrumentális” és „pragmatikus” hozzáállás megengedhető határait is, és nem elvonni a lehetséges apokalipszistől, hanem „életfilozófiává” válni.
E téren külön kérdés a filozófia és a tudomány közötti kapcsolat. Ha az egyes tudományok bizonyos jelenségeket vizsgálnak annak érdekében, hogy később képesek legyenek a megszerzett tudást gyakorlatilag alkalmazni, és az emberi igények kielégítésére felhasználni, akkor a filozófia egyfajta teljességként vizsgálja meg a világot. Arra törekszik, hogy általános képet adjon arról, hogy mi a világ, véges, jól ismert és hogyan pontosan, van-e értelme annak létezésében és az emberi életben, és hogyan kell az embernek élnie ezt az életet. Ezen túlmenően maga a tudomány és az előttük felmerülő problémák a filozófiai ismeretek további forrását jelentik. A tudomány és a filozófia közös diskurzussal rendelkezik - elméleti érvelésen alapul, logikai fogalmakon működik.
A vallás az emberiség világképének korábbi formája volt. Magában foglalja az integritásként való létét is, de mindenekelőtt egy másik, noumenális és nem fenomenális világban érdekli azokat az ideális entitásokat, amelyek az érzékek számára hozzáférhetetlenek, de a hit által érzékeltettek és az elme bizonyos szempontból megértik. A hit racionális igazolását filozófia-alapú teológiának nevezik. A modern vallási filozófia a teológia korszerűsített változata, ugyanakkor felveti a filozófiára jellemző globális problémákat, kérdéseket vet fel az emberiségről, az ember és a világ viszonyáról (például a neotomismusról), de az „elsődleges értékek” - hit prizmáján keresztül veszi figyelembe őket. és Isten szeretete.
