A mítosz a tudatosság legkorábbi típusa és formája, valamint a benne lévő környező világ visszatükröződése. A mitológiai világkép sajátosságai az, hogy maga a mítosz az egyén által a környező valóság tudatosságának legkorábbi formája. A mítosz egyesíti és bonyolult módon összefonja az ember kezdeti ismereteit, az egyéni és társadalmi gondolkodás és viselkedés szabályozási normáit, valamint a művészeti és esztétikai kritériumokat, az érzelmi felépítést és az emberi tevékenység értékelési kritériumait.
A mitológia, számos tudós szerint, a modern ember előtt jelenik meg, nem csupán egyfajta verbális kreativitásként, amelynek forrása az emberi képzelet. A mitológiának nemcsak az az érdeke, hogy kielégítse az emberi kíváncsiságot, hanem hogy válaszokat találjon az élet égető kérdéseire. A mitológiai világkép a társadalom társadalmi szabályozásának szerves mechanizmusaként működik, ráadásul objektív mechanizmusként is működik, mivel a társadalom a fejlődés egy bizonyos szakaszában különösen érzékeli egy ilyen szabályozó szükségességét. Ebben a minőségben a mitológiai világkép úgy nyilvánul meg, hogy megőrzi az emberek természetes és emberi harmóniáját és pszichológiai egységét.
A mitológiai világnézet ebben az értelemben abban a tényben rejlik, hogy az új generációkban nem az előző generációk ésszerű logikája és történelmi tapasztalata alapján, hanem a világtöredékek töredékes képei által generált és újra létrehozott, amelyek tisztán egyéni és ábrás jellegűek. Egy ilyen kép keretein belül a természet, a társadalmi jelenségek csak olyan mértékben tükröződnek és motiváltak egy ilyen reflexióra, amennyire szükség van maguknak az embereknek a reflexióra.
A mitológiai világkép a társadalom kialakulásának ebben a szakaszában elsősorban a valóság leírására szolgáló ok-okozati módszerek figyelmen kívül hagyásával jár, amelynek eredményeként a világkép csak a térbeli-időbeli kialakításában jelenik meg (például az emberek életének irreális szempontjából, degenerációjuk és más minőségű feltámadásuk miatt stb.))..
A mitológiai tudatban a legfontosabb az a kép, amely valójában különbözik a mitológiától a filozófiától, ahol a racionális gondolkodás már uralkodik. Ennek ellenére a mítosz nemcsak a mese formájában mutatja be a világot az embernek, hanem olyan módon is, ahol vitathatatlanul jelen van egy magasabb hatalom. Ez a tényezõ késõbb a „tiszta” vallások kialakulásának alapjául szolgál, amelyek megkülönböztetik magukat a mitológiától.
A mitológiai világképnek még egy vonása van - a mítoszban mindig osztatlan ábrázolás van jelen a természetes anyag és maga a személy között. Ennek az egységnek a társadalmi jelentőségét a kollektivizmus alapelvei testesítik meg, amelyek szerint a világ mindenre vonatkozik, ha a problémát kollektív módon oldják meg.
Ezen jellemzők alapján azt lehet állítani, hogy a mitológiai tudat és a világkép fő funkciója nem a kognitív tevékenység síkjában rejlik, hanem tisztán gyakorlati jellegű, fő célja a társadalom vagy annak egy részének szilárdságának megerősítése. A mítosz, a filozófiával ellentétben, nem vet fel kérdéseket és problémákat, és nem követeli meg az egyéntől, hogy tudatosan viselkedjen a környezethez.
De amint a gyakorlati tudás felhalmozódik, objektív igény merül fel annak rendszerezésére már a racionális tevékenység szintjén, tehát az elméleti szempontból. Ezért a mitológiai tudat először „feloldódik” a vallásban, majd elsőbbséget élvez az egyes emberek tudatosságának filozófiai, mindazonáltal a szokásos mentális reprezentációk formájában fennmaradó formájában.
