A társadalom politikai rendszerének normatív alrendszere a meglévő viselkedési normák és szabályok, a döntéshozatalra befolyásoló eszközök és a politikai uralom hagyományai összessége. Az alapelv szerint az ilyen normákat és magatartási szabályokat a politikai tevékenységekben részt vevő összes párt elfogadja. Így tehát minden szereplő a priori egyetért a jóváhagyott „játékszabályokkal”, amelyek minden konfliktushelyzetben változatlanok maradnak, és ezért rögzítve vannak a legfontosabb jogi aktusokban: az alkotmányban és az alkotmányos törvényekben. A törvényes normák felülvizsgálata forradalmat jelent - a régiek elutasítását és az új jogi, etikai, kulturális és vallási magatartási normák elfogadását.
Saját politikai formázásának ideje alatt a politikai rendszer normatív alrendszere megszűnik ellátni funkcióit, nevezetesen:
- Közvetlen társadalmi kommunikáció biztosítása a politikai rendszer elemei, intézmények, társadalmi csoportok, az elit és az egyes polgárok között. Meg kell érteni, hogy a politikai rendszer bármely szabályozási alrendszere, bár vallási és etikai alapokkal rendelkezik, holisztikus és önfejlődő struktúra, amely valójában meghatározza a társadalom felépített politikai struktúrájának határait. A teljesítmény és a kilátások függ a politikai rendszer alelemei közötti kapcsolat kialakulásáról.
Például az elit és a társadalom értékei, az intézmények önkormányzata és a polgárok állampolgárságtól való elszigetelése (elsősorban a választások során) való rés azzal fenyeget, hogy felülvizsgálja az elfogadott szabályozási szabályokat és követelményeket. Abban az esetben, ha a politikai rendszer normatív alrendszere megfelelően működik, és látható rendszerszintű kudarcok nélkül, a társadalom politikai struktúráját kegyelem és a lehető legnagyobb egyszerűség jellemzi.
- Az alrendszer funkcionalitása meghatározza a politikai rendszer minden elemének létezésének alapelveit, a választási eljárástól és a bürokratikus berendezés kialakításától a politikai intézmények életének szabványos szabályaiig. A megszakítás nélküli működés beágyazódott politikai modellt jelent. És fordítva: ha a politikai rendszer normatív alrendszere kudarcot vall, akkor ez azt jelenti, hogy eljött az ideje, hogy bizonyos kiigazításokat végezzünk a társadalom domináns politikai struktúrájához.
- A kulturális érték alrendszer viszont felelős az emberek viselkedését befolyásoló közvetett tényezők működéséért. Mindenekelőtt történelmileg kialakult erkölcsi és kulturális értékekről beszélünk, amelyek a jogi normák és az alkotmányos jogalkotás alapját képezik. Külön kell említeni a munkaerkölcsi normákat, éppen annak alapelvei határozzák meg a társadalom gazdasági és társadalmi fejlődésének kilátásait.
A politikai rendszer normatív alrendszerének elemei tehát a hagyományok, szokások, normális szabályok és viselkedési normák, valamint az emberek és a társadalmi közösségek politikai tevékenységét szabályozó törvények és egyéb jogi aktusok. A politika felépítése nem a semmiből merül fel, hanem a társadalom mentalitásában gyökerezik. Ezért nem mindig ugyanazok a politikai szabványok, amelyeket egy közösség elfogadott, átalakíthatók teljesen más társadalommá. A rendszer ebben az értelemben vett funkcionalitását történelmileg mindig a polgárok több generációja sújtotta.
