A propagandát nem lehet propagandanak nevezni, azonnal elutasítja. Ez a szó arra utal, hogy a gondolatok és ötletek sokaságára utalnak, amelyek jobbak, mint bármely társadalom uralkodó elitjei.
Az igazságügyi minisztérium
George Orwell egyik sci-fi regényében megjelenik az Igazságügyi Minisztérium. Pontosan ezt nevezik az ügynökségnek, amely arra ösztönzi az embereket, hogyan kellene gondolkodniuk. Ugyanakkor sem az állam társadalmi struktúrája, sem tekintélyelvűségének mértéke nem számít időnkben. A javaslattechnológia egyetemes emberi pszichológiai alapokkal rendelkezik, és azok a országok, amelyek megpróbálnak a legdemokratikusabbnak tűnni, a legnagyobb sikert érte el. Nagyon érdekes típusú agitáció, "Surkovskaja propaganda" néven. A Twitter tele van rémült felhasználók megjegyzéseivel és megjegyzéseivel, amelyeket felháborodott az Orosz Föderáció elnökének asszisztense és az „szuverén demokrácia” ideológusa, Vladislav Surkov szavai és tettei. Hogyan különböztette meg magát a hatóságok előtt, és mi a hibája egy liberális gondolkodású közvélemény előtt?
Ashkerov és könyve
Az azonos nevű könyvének köszönhetően, Andrej Ashkerov filozófus a legszilárdítóbb és tudományos ismereteivel vált híressé. A „Surkovskaya propaganda” kutatása tárgyává vált társadalmi-kulturális szempontból. Ugyanakkor kiemelkedik valamilyen speciális irányban is, amelynek élesen meghatározott orosz sajátossága van. Az irodalmi mű általános értelme az, hogy a közvélemény megteremtésekor speciális technológiákat alkalmaznak, amelynek eredményeként a lakosság nagy része zombi tömeggé válik, kötelezően szavazva egy totalitárius kormány és egy nemzeti vezető mellett. A könyv analógiát készít a szovjet agitprop-val, amely aktívan használt dokumentációs forrásokat a kívánt hatás elérésére, ezt a művészet szélére tette, és a krónikákat oly módon választotta meg, hogy az igazság teljesen eltűnt. Valóban, a megfelelő képek megfelelő sorrendben történő eljuttatása révén a szükséges gondolatokat be tudjuk vezetni a széles tömegekbe, de a Surkov-féle propaganda ebben a tekintetben annyira egyedi?
A szovjet agitprop tapasztalata
Minél kevesebbet tudnak olvasni az emberek átlagosan, annál könnyebb befolyásolni tudatát. Sajnos ebben az országban Oroszország fokozatosan megközelíti a „fejlett nyugati demokráciákat”, ám a közvélemény manipulálására kifejlesztett és ott alkalmazott technológiák továbbra is kudarcot vallnak. Az Unió napjaiban az agitprop egyszerűen és megbízhatóan működött. A hírt a helyes módon mutatták be, a külföldi munkások és parasztok kemény életének krónikája megerősítette az általános tézist a szocializmus előnyeiről. Ekkor általában a Szovjetunió polgárai és különösen az oroszok voltak hozzászokva ahhoz, hogy kritikusan értékeljék az általuk benyújtott információkat. Ezért nem kellett számolni arra a tényre, hogy a „Surkov-propaganda” - általában a régi szovjet technológiákat alkalmazva - hatékony eszköz lenne a tömegek gondolkodásának befolyásolására. Valami másra volt szükség, új, és lehetőleg valódi alapokkal. És megtaláltuk és hazánk határain túl is.
Nemzetközi környezet
Több mint két évtizeddel a kommunista rendszer összeomlása után az oroszok tudata jelentős változásokon ment keresztül. A demokratikus nyugati értékek mindenneműségének illúziója által az amerikai értelemben vett illúzió okozta eufória. 1991 óta számos olyan esemény zajlott, amely egyértelműen megértette azt a tényt, hogy a nemzetközi arénában a szabadság hordozójának tartó országok agresszív politikát folytatnak, amelynek célja csak a saját gazdasági érdekeik tiszteletben tartása, és nem az őket „felszabadított” népek sorsa. Ezen túlmenően ezekben az államokban a média annyira korlátozott az alternatív nézetek kifejtésében, hogy egyetlen „Surkov-propaganda” sem hasonlítható össze velük. A nyilvánvaló tényekkel ellentétben az országokat kihagyottnak nyilvánítják, szankciókat szabnak ki a lázadó emberekkel szemben, következtetéseket vonnak le a pártok bűntudatáról vagy igazságosságáról a helyzet elemzése nélkül, amelyből logikus következtetéseket vonhatunk le a közvélemény elfogult kialakításáról. Ebben a tekintetben logikusnak tűnik arra törekedni, hogy elszigetelje magát az összes áramlástól, létrehozva saját demokratikus rendszerét, amelyet V. Surkov „szuverén” szóval jelölt meg. E vélemény számára a liberális kritika célpontjává vált.
