Az aszteroida földre esése globális arányok kataklizma. Ez mindig változásokhoz vezetett bolygónk éghajlatában, amelynek eredményeként az élő szervezetek hatalmas fajai elpusztultak. Az egyik legmegbízhatóbb hipotézis szerint az aszteroida esése okozta a permi tömegpusztulást körülbelül kétszázötvenmillió évvel ezelőtt. A permi kipusztulás, bár nem a közvélemény számára nagyon ismert, sokkal tragikusabb volt, mint hetvenmillió évvel ezelőtt a dinoszauruszok híres kihalása.
Az első esetben a tengeri élőlények (növények és állatok) akár 96% -a kihalt. A szárazföldön a dolgok nem sokkal jobbak voltak: a szárazföldi gerinces fajok hetven százaléka és a rovarfajok 85% -a meghalt. A természetben már nem volt ilyen rovarok nagyszámú kihalása, mivel ezek az ízeltlábúak rendkívül könnyen alkalmazkodnak a környezeti változásokhoz.
A második katasztrófa sokkal kevésbé pusztító, bár akkoriban a biológiai domináns is történt, ami emlősök megjelenéséhez és fejlődéséhez vezetett. Az első hipotézis egy aszteroida esése is. Az első esetben a tudósok az Antarktiszon lévő Wilkes Land-kráterre mutatnak, amely véleményük szerint ennek az aszteroidnak a bukása óta jött létre, a második esetben pedig a mexikói Chicxulub-kráterre.
A Wilkes Land Crater átmérője ötszáz kilométer. Teljesen el van rejtve az Antarktisz jéghéja alatt, így még mindig lehetetlen tanulmányozni.
De 2009-ben elvégezték a radarvizsgálatát, és kiderült, hogy az alakja jellemző az aszteroida vagy a nagy meteorit ütközési helyén kialakult ütközőkráterekre. A Chiksulub kráter sokkal kisebb és átmérője száznyolcvan kilométer. Vagyis a szárazföldi szervezetek kihalásának mértéke közvetlenül függ az elesett aszteroida méretétől.
A csillagászoknak nincs egyetértése abban, hogy melyik ütközési esemény az aszteroida esése, és melyik a meteorit, üstökös vagy valami más esése. Az ég kutatói nem tudják eldönteni, mely égitesteket kell hozzárendelni az aszteroidákhoz, és melyeket a meteoritokhoz vagy akár a bolygókhoz. Hét évvel ezelőtt a zsarnokok úgy döntöttek, hogy új égosztályokat választanak ki. Több nagy aszteroidát rögzített, és a valódi bolygók, Plútó címéből leszerelték. Úgy döntöttek, hogy az osztályt törpe bolygóknak hívják. Az újítást általában nem fogadják el, mivel sok csillagász vitatja az új osztályozás helyességét.
A február közepén zajló esemény felrázta Oroszországot és különösen az Urálokat. A meteoritot, amely Cseljabinszk környékén esett le, a NASA szakértői a megfigyelt emberiség közül a legnagyobbnak tekintik a Tunguska után.
Az emberek emlékezetében a meteorit okozta a legtöbb kárt és sérülést. Bár szétesett, és nem érte el a Földet, sok bajra tett szert, elpusztítva még egy cseljabinszki gyár műhelyét. A sajtóban beszámoltak arról, hogy ez a meteorit egy aszteroida kiindulópontja, amely a Föld közelében repül, és valószínű, hogy esik a bolygónk gravitációs mezőjébe.
Érdekes, hogy az Urál meteoritjai valami szinte ismertté válnak, saját, natív jellegűvé válnak. A cseljabinszki régió viszonylag kicsi területe (kevesebb mint kilencven ezer négyzetkilométer) az elmúlt hetvenöt év során harmadik alkalommal vált a világűrből érkező látogatók vonzerejének központjává. 1941-ben és 1949-ben a meteoritok szintén estek, bár jóval kisebb méretben, a Katav-Ivanovsk városban és a régió északi részén található Kunashak faluban. Mindhárom beesési hely egy szinte egyenes vonallal összeköthető, legfeljebb kétszázötven kilométer hosszú. A meteoritok ilyen koncentrációja egy korlátozott területen olyan rövid ideig nem található meg a világon. Nos, valamiféle miszticizmus!
Az Urálban bekövetkezett esemény azt mutatta, hogy védtelenek vagyunk az űrbombázás előtt. Oroszországban megkezdődött egy tízéves védelmi program kidolgozása az űr fenyegetéseivel szemben.
