A globális felmelegedés problémáját különféle szinteken olyan gyakran veszik figyelembe, hogy ez már nem ijesztő az egyszerű emberek számára. Sokan nem értik és nem is veszik észre a Földdel kialakult katasztrofális helyzetet. Talán ezért van egy nagyon komoly esemény elmulasztása, amely az antropogén tevékenységekből származó káros kibocsátások mennyiségének minimalizálásával kapcsolatos kérdések rendezésére vonatkozott.
2015-ben Franciaországban került sor, eredménye egy olyan megállapodás volt, amelyet a világ a Párizsi Megállapodásként ismert. Ennek a dokumentumnak meglehetősen specifikus megfogalmazása van, ezért a környezetvédelmi aktivisták többször kritizálták. Nézzük meg, hogy ez milyen megállapodás, és miért az Egyesült Államok, a konferencia egyik fő kezdeményezője, amelynek során a szerződés megbeszélése zajlott, elutasította a részvételt ebben a projektben.
Láthatatlan atomtámadás
2017-ben a tudósok megdöbbentő következtetést tettek - az elmúlt húsz évben az emberi tevékenységek eredményeként annyi energiát engedtek a légkörbe, mint az atombombák többszöri robbantása. Igen, ezek a robbanások - nem egy, de sok, nagyon sok. Pontosabban: a Hirosimát elpusztító atombombákat 75 másodpercenként fel kell robbantani a bolygón, majd a kiosztott hőmennyiség megegyezik azzal, amit egy ember termel, „csak” vállalkozása során.
Ezt az energiát az óceánok vizei veszik fel, amely egyszerűen nem képes megbirkózni egy ilyen terheléssel, és egyre többet melegít. Ugyanakkor maga a szenvedő bolygónk is felmelegszik.
Úgy tűnik, hogy ez a probléma messze van a biztonságos régiók lakosaitól, ahol a szökőár nem szörnyű, mert a közelben nincsenek óceánok, ahol nincsenek hegyek, és ezért nincs a földcsuszamlások, az erős áradások és a tektonikus lemezek pusztító elmozdulásának kockázata. Mindazonáltal mindannyian instabilnak, atipikus időjárásnak érezzük magunkat, belélegezzük a rémálom levegőjét és piszkos vizet inni. Ezzel kell élnünk, és reméljük, hogy a politikusok akarata elegendő a komoly eredményekhez. A párizsi klímamegállapodás lehet ezek egyike, mert az azon hatalmak önkéntes jóváhagyásán alapul, amelyek a bolygónk utókori megóvására irányulnak.
A probléma megoldásának módjai
A légkör tisztításának talán a legsúlyosabb problémája a szén-dioxid kibocsátása. Forrásai maguk az emberek, az autók és a vállalkozások. Az éghajlatváltozásról szóló párizsi megállapodás célja egy olyan egyezmény támogatása, amely hasonló az ENSZ-ben korábban aláírthoz.
A CO 2 kondenzációjának nehézsége az, hogy ez alig szóródik fel. Ez a gáz nem bomlik, mesterségesen nem szabadul fel, és a tudósok szerint a légkörben már lévõ mennyiség eléri azt a normál szintet, amely nem befolyásolja a bolygó éghajlatát, ha egy ember teljesen leállítja azt. Vagyis a gyáraknak, a gyáraknak meg kell állniuk, az autóknak és a vonatoknak abba kell hagyniuk az utazást, és csak akkor kezdődik a szén-dioxid-költségvetés negatív kibocsátásának folyamata. Nem reális az ilyen forgatókönyv végrehajtása, mivel a Párizsi Megállapodást a Párizsi Fórumon fogadták el, amely szerint a részt vevő országok vállalják, hogy olyan magas szén-dioxid-kibocsátást érnek el a légkörbe, amelynél annak mennyisége fokozatosan csökkenni fog.
Ez úgy érhető el, hogy kiváló minőségű gátrendszereket hozunk létre, amelyek tisztítják a vállalkozások szén-dioxid-kibocsátását, és a fosszilis tüzelőanyagokat (gáz, olaj) helyettesítik ökológiai környezettel (szél, levegő, napenergia).
Hagyományosan jelentős esemény
A párizsi megállapodást 2015-ben, decemberben fogadták el. Hat hónappal később, 2016 áprilisában a konszenzusban részt vevő országok írták alá. A szerződés hatálybalépése annak aláírásakor történt, de egy kicsit később lép hatályba, bár nem a nem túl távoli jövőben - 2020-ban, addig a nemzetközi közösségnek ideje ratifikálni a megállapodást állami szinten.
A megállapodás szerint a projektben részt vevő államoknak arra kell törekedniük, hogy a globális felmelegedés növekedését helyi szinten 2 fokos szinten tartsák, és ez az érték nem válhat a hanyatlás határértékeként. Laurent Fabius, aki a találkozó házigazdája volt, megállapodásuk meglehetősen ambiciózus terv, mert ideális esetben a globális felmelegedés mértékét 1, 5 fokra kell csökkenteni, ami a Párizs éghajlati megállapodás által elősegített fő célja. USA, Franciaország, Oroszország, Nagy-Britannia, Kína - azok az országok, amelyek kezdetben vették a legaktívabb részt a projektben.
A párizsi következtetés lényege
Valójában mindenkinek egyértelmű, hogy szinte lehetetlen kiváló eredményeket elérni a légkörbe jutó szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében. Ennek ellenére a Párizsi Megállapodást mind politikusok, mind egyes tudósok egy dörgéssel elfogadták, mivel az arra ösztönözné a világközösséget a környezeti helyzet stabilizálására, valamint az éghajlatváltozás folyamatának felfüggesztésére.
Ez a dokumentum nem a CO 2 koncentrációjának csökkentéséről szól, hanem legalább annak kibocsátásának maximalizálásáról és a szén-dioxid további felhalmozódásának megakadályozásáról. A 2020-as referenciapont az, amikor az országoknak valós eredményeket kell bemutatniuk a területükön fennálló környezeti helyzet javítása érdekében.
A részt vevő országok kormányai ötévente jelentést készítenek az előrelépésről. Ezenkívül minden állam önként benyújthatja javaslatát és anyagi támogatását a projekthez. A szerződés azonban nem deklaratív (kötelező és kötelező érvényű). A Párizsi Megállapodásból való kilépést 2020-ig lehetetlennek tekintik, mindazonáltal a gyakorlatban ez a pont hatástalannak bizonyult, amint azt Donald Trump amerikai elnök bizonyította.
Célok és perspektívák
Mint már említettük, e szerződés fő célja az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének elfogadása, amelyet 1992-ben fogadtak el. Ennek az egyezménynek a problémája az volt, hogy a felek nem hajlandóak valós és hatékony intézkedéseket tenni a globális felmelegedés megakadályozására. A standokon egyszer kijelentett szavak csak hangos retorikát jelentettek, ám valójában a Párizsi Megállapodás elfogadásának pillanatáig az ország, amely minden lehetséges módon a legnagyobb gazdasági aktivitással rendelkezik, lelassította a légköri szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének folyamatait.
Ennek ellenére az éghajlati problémát nem lehet tagadni a világ bármely részén, ezért új megállapodást írtak alá. Sorsa ugyanakkor homályos marad, mint az előző szerződés. Ennek a szempontnak a fő megerősítése a környezeti kritikusok kijelentése, miszerint az új egyezmény nem lesz hatékony, mivel nem ír elő semmiféle szankciót azok ellen, akik megsértik a Párizsi Megállapodás alapján elfogadott ajánlásokat.
Tagállamok
Az éghajlatváltozással foglalkozó konferencia kezdeményezői több országban voltak. Az eseményt Franciaországban tartották. Vezetője Laurent Fabius volt, aki akkoriban az ország miniszterelnöki posztját töltötte be - a konferencia házigazdája. Az egyezmény közvetlen aláírására New Yorkban került sor. Az eredeti dokumentum szövegét az Egyesült Nemzetek Titkársága tárolja, és több nyelvre lefordították, köztük oroszul is.
A fő aktivisták olyan országok képviselői voltak, mint Franciaország, Nagy-Britannia, Kína, USA, Japán és Oroszország. Összességében 100 párt hivatalosan vett részt az egyezmény megvitatásában.
A szerződés ratifikálása
A Párizsi Megállapodás teljes hatálybalépéséhez legalább 55 országnak alá kell írnia, de volt egy fenntartás. Aláírásokra volt szükség az olyan államoktól, amelyek összesen legalább 55% szén-dioxidot bocsátottak ki a légkörbe. Ez a kérdés alapvető fontosságú, mivel az ENSZ szerint a legnagyobb környezeti veszély csak 15 országban van, Oroszországgal a harmadik helyen.
Jelenleg már több mint 190 országot tett meg (összesen 196), beleértve az Egyesült Államokat. Az új elnök kinevezése után az amerikaiak bejelentették a párizsi megállapodást, amely megoldás volt, amelyhez senki sem engedte meg magát, mivel sok zajt okozott a globális politikai elitben. Ráadásul Szíria nem írta alá a szerződést: Nicaragua lett az utolsó államok, amelyek ratifikálták azt. A Közép-Amerikában található állam elnöke nem akart korábban megállapodást aláírni, azzal magyarázva az elutasítást, hogy kormánya nem lesz képes teljesíteni a számára előírt követelményeket.
Durva valóság
Sajnos, függetlenül attól, hogy hány aláírást találtak a szerződésen, az önmagukban nem lesznek képesek kijavítani a bolygónk ökológiai rendszerének katasztrofális helyzetét. A Párizsi Megállapodás végrehajtása teljes mértékben azon tisztviselők politikai akaratától függ, akik felelősek a jogi előírások vállalkozások általi betartásának ellenőrzéséért. Ezenkívül mindaddig, amíg az olaj- és gáztermelést állami szinten lobbizják, lehetetlen remélni, hogy az éghajlatváltozás csökkenni fog, vagy akár csökkenni fog.
Orosz vélemény
Oroszország távolról azonnal ratifikálta a Párizsi Megállapodást, bár azonnal megállapodott. A fogás nagyrészt annak köszönhető, hogy az üzletemberek erőteljesen befolyásolták az ország elnökét. Véleményük szerint államunk már csökkentette a légkörbe kibocsátott káros anyagok mennyiségét, de maga a szerződés aláírása komoly gazdasági visszaesést von maga után, mivel sok vállalkozás számára az új szabványok végrehajtása elviselhetetlen terhet jelentene. Szergej Donskoy, a természeti erőforrások és ökológia minisztere azonban más véleményt képvisel ebben a témában, hisz abban, hogy a megállapodás ratifikálásával az állam ösztönözni fogja a vállalkozásokat a modernizációra.
