Milyen kellemetlen az albánok számára, de szülőföldjük mindig is a történelem és a geopolitika oldalán helyezkedett el. Ennek az állapotnak a nagyon "életrajzát" azonban aligha lehet nyugodtnak nevezni. A vonzó szenvedélyek nem járulnak hozzá a demokratikus rendszerhez, amelynek jelképe az elnökség intézménye. Albániában az elnökség csak a múlt század utolsó évtizedében jelent meg.
A rabszolgaság alapelveiben
Shkipareznek (Albánia önneve az albán nyelven) évszázadok óta nem volt saját állampolgársága. Természetesen, kivéve az ősi Illyria-t, amelyet Róma hódított meg. Továbbá, ha voltak állami formációk, nehéz volt őket függetlennek hívni. Róma hatalma, majd a Bizánci Birodalom, a bizánci utáni városi államok, majd a szerb és a bolgár fejedelemségek és a királyságok, majd Velence alátámasztása és az Oszmán Birodalom látszólag örök igája. Milyen demokrácia ez?
A demokrácia alapjai
Az Oszmán Birodalom összeomlása azonban az első világháború vereségének eredményeként lehetővé tette az ország gyakorlatilag békés felszabadítását. Valójában Albánia első vezetője 1912-ben Ismail Kemali volt, aki politikai és adminisztratív karriert folytatott az Oszmán Birodalomban. Nem volt elnöki címe, de valójában az átmeneti időszakban miniszterelnök volt.
Király elnök
Az első demokratikus választások eredményeként Ahmet Zogu Albánia első elnökévé vált. Az albán elit képviselője, akinek vénái az Albánia félig legendás hősének, Shkenderbeynek a kék vérét ömlötték. Maga Shkenderbeynek nem volt trónja, de vére nyilvánvalóan leszármazottjának a fejét fordította, aki úgy vélte, hogy az õ személyében lévõ monarchia áldás lesz Albániának. Az orosz Fehér Gárda tisztjei segítségével az első elnök katonai puccsot végzett és az albánok első és egyetlen királyává vált. Ennek ellenére a Zog the First tevékenységét pozitívan értékelik. Az ország belső politikai zsarolása csökkent, és egyértelmű fejlesztési program alakult ki, amelyet végrehajtanak. Sajnos az albán monarchia az olasz megszállással véget ért.
A hatalmon lévő kommunisták
A második világháború alatt az albán kommunista párt vált az ország legaktívabb és legaktívabb politikai erejévé. Ő volt az, aki képezte a partizán részlegeket, amelyek fokozatosan megszerezték a hadsereg szerkezetét. Az olaszok és a háborút elhagyó németek helyzetét elfoglaló németek kiutasításával a kommunisták hatalomra kerültek az országban. A Szovjetunióval fennálló konfliktus arra kényszerítette a Kommunista Pártot, hogy átnevezze a Munkáspártnak, amelynek vezetője, a Nemzetgyűlés elnökével az államfő lett. Csak három volt. Az első kettő nagyon tisztelt emberek. És a második - Hadji Lesha - a Nemzeti Hősről az emberiség elleni bűncselekmények miatt elítélt életre vált, mivel valamiféle szovjet Beria lett (a Lesha alatti képen az elvtársak között).
A harmadik, Ramiz Aliya, szintén a demokratikus Albánia első elnöke volt, és önmagában a kommunista szocialisták kísérlete maradt a hatalmon.
Harmónia keresésekor
Albánia nehéz gazdasági és társadalmi helyzete nem teszi lehetővé az ország számára, hogy mindenben egyensúlyt találjon. Az országban tapasztalható komoly nyugtalanságok után, amelyek a politikai irányváltáshoz vezettek, az elnökök egymást cserélik, főleg "demokratikus - szocialista" sorrendben váltakozva. Az ország teljes életének megalapozása sem jobbra, sem balra nem lehetséges. A hatalomban egy mérsékelt szocialista párt képviselteti magát.
Elnöki lista
| Keresztnév | Életévek | Az az időszak, | fél | Elnöki előtti és utáni elnöki karrier |
| Ahmet Zogu | 1958.10.10 - 1961.4.4 | 1925-1928 | Pártatlan, monarchikus nézetekkel | Címzettnek: Mati kormányzója, Shkoder kormányzója, Albánia belügyminisztere, Albánia háborús minisztere, Albánia miniszterelnöke. Utána: katonai puccsot hajtott végre és bántalmazta a hatalmat az albánok királyának címével. |
| Ramiz Aliya | 1925.10.10 - 2011.10.7 | 1991-1992 | Szocialista párt | Előtte: az Albán Nemzetgyűlés harmadik elnöke, az Albán Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. |
| Sali Berisha | 1944/10/15 | 1992-1997 | Demokrata Párt | Címzett: a Demokrata Párt vezetője. Utána: az albán miniszterek tanácsának elnöke |
| Recep Meidani | 1944/08/17 | 1997-2002 | Szocialista párt |
Címzett: A Tiránai Egyetem Természettudományi Karának dékánja, a Központi Választási Bizottság vezetője, az Elnöki Tanács tagja, az Albán Emberi Jogi Tanács elnöke, a Szocialista Párt főtitkára. |
| Alfred Moyciu | 1929/01/12 | 2002-07 | Demokrata Párt |
Előtte: Albánia védelmi miniszterhelyettese, Albánia védelmi minisztere, Albánia védelmi miniszterének tanácsadója, az Albánia – Észak-atlanti Szövetség háború előtti blokjának elnöke. Után: az Európai Tolerancia és Kölcsönös Tisztelet Tanácsának tagja |
| Bamir Marsh | 1957/04/24 | 2007-12 | Demokrata Párt |
Előtte: Albánia mezőgazdasági és élelmiszerügyi minisztere, Albánia Közgyűlésének tagja, a Demokrata Párt alelnöke, a Tirana Labdarúgó Klub tiszteletbeli elnöke. |
| Buyar Nishani | 1966/09/29 | 2012-17 | Demokrata Párt |
Címzett: Albánia belügyminisztere, Albánia igazságügyi minisztere. |
| Ilir Meta | 1969/03/24 | 2017 óta | Az integráció szocialista mozgalma |
Előtte: az Albánia Miniszteri Tanácsának elnöke, Albánia külügyminisztere, az Albán Nemzetgyűlés elnöke, az Integrációs Párt szocialista mozgalmának alapítója és vezetője. |
lakóhely
Albánia elnökének rezidenciája a fővárosban, Tiránában található.
A demokratikus időkig az alábbi emberek Albánia, mint független állam vezetőjének feladatait látják el.
Albánia miniszterelnöke, helyettes vezetője
| Keresztnév | Életévek | Az az időszak, | fél | Karrier (előtte és utána) |
| Ismail Kemali | 1844/01/16 - 1919.01.01 | 1912 - 14 | pártsemleges | Előtte: az Oszmán Birodalom számos balkáni városának kormányzója, Bejrút kormányzója, az Oszmán Nemzetgyűlés elnöke, Albánia függetlenségi nyilatkozatának kezdeményezője. |
Az albánok királya
| Keresztnév | Életévek | Az az időszak, | fél | Karrier (előtte és utána) |
| I Zog (Ahmet Zog) | 1958.10.10 - 1961.4.4 | 1928–39 | pártsemleges | Címzett: lásd az elnökeket. |
Albánia Nemzetgyűlésének elnöksége (szocialista időszak)
| Keresztnév | Életévek | Az az időszak, | fél | Karrier (előtte és utána) |
| Omer Nishani | 5.02.1887 –1954.05.26 | 1946-1953 | Albán Munkáspárt | Címzett: az antifašiszta tanács vezetője, Albánia külügyminisztere. |
| Haji Lesha | 2013.10.19. - 1998.01.01 | 1953-1982 | Albán Munkáspárt | Előtte: Albánia nemzeti felszabadító hadseregének parancsnoka, a Népi Hős címet adta, Albánia belügyminisztere. Után: emberiség elleni bűncselekmények miatt életfogytig tartó börtönre ítélték, egészségügyi okokból szabadon engedték. |
| Ramiz Aliya | 1925.10.10 - 2011.10.7 | 1982-1991 | Albán Munkáspárt | Lásd az elnökökben. |
