A filozófia történetében a megismerés problémája nagy jelentőséggel bír. A legnagyobb hozzájárulást tanulmányához olyan gondolkodók tették, mint Jung és Kant. Így vagy úgy, minden emberi tevékenység kapcsolódik a megismeréshez. A képessége tette számunkra, mi vagyunk most.
A megismerés problémái a filozófiában
Érdemes kezdeni azzal a ténnyel, hogy a megismerést úgy értelmezzük, mint a környező valóság célzott aktív megjelenítését az emberi elmében. Ennek a folyamatnak a során a létezés korábban ismeretlen aspektusait felfedik, és a dolgoknak nemcsak a külsõ, hanem a belső oldalát is felfedik a kutatás. A filozófia kognitív problémája azért is fontos, mert az ember nemcsak alany, hanem tárgya is lehet. Vagyis gyakran az emberek tanulják magukat.
A megismerés folyamatában bizonyos igazságok ismertté válnak. Ezek az igazságok nemcsak a tudás tárgyát képező személyek, hanem valaki más számára is elérhetők lehetnek, beleértve a következő generációkat is. Az átvitel elsősorban különféle anyaghordozók segítségével történik. Például könyvek használata.
A filozófia megismerésének problémája azon a tényen alapszik, hogy az ember nemcsak közvetlenül, hanem közvetetten ismerheti meg a világot valaki más munkáinak, munkáinak és így tovább tanulmányozásával. A jövő generációinak oktatása az egész társadalom számára fontos feladat.
A megismerés problémáját a filozófiában különféle szempontokból vizsgálják. Agnosticizmusról és a gnoszticizmusról beszélünk. A gnosztikusok meglehetősen optimisták a megismerés és a jövője iránt. Úgy vélik, hogy az emberi elme előbb vagy utóbb készen áll a világ minden igazságának megismerésére, amely önmagában is ismert. Az elme határai nem léteznek.
A filozófia megismerésének problémáját egy másik szempontból lehet megvizsgálni. Az agnoszticizmusról szól. A legtöbb agnosztikus idealista. Gondolataik azon a meggyőződésen alapulnak, hogy vagy a világ túl összetett és ingatag ahhoz, hogy felismerhető legyen, vagy hogy az emberi elme gyenge és korlátozott. Ez a korlátozás ahhoz vezet, hogy sok igazságot soha nem fednek fel. Nincs értelme arra törekedni, hogy mindent megismerjen a környéken, mivel ez egyszerűen lehetetlen.
Maga a tudás tudományát episztemológiának nevezik. Leginkább pontosan a gnoszticizmus álláspontján alapszik. A következő alapelvek vannak:
- historizmus. Az összes jelenséget és tárgyat kialakításuk kontextusában kell figyelembe venni. A közvetlen előfordulás mellett;
- a kreatív bemutatás tevékenysége;
- az igazság konkrétsága. A lényeg az, hogy az igazság csak meghatározott körülmények között kereshető;
- gyakorlat. A gyakorlat az a tevékenység, amely segít megváltoztatni az embert, a világot és önmagát;
- dialektika. A kategóriáinak, törvényeinek és így tovább használatáról szól.
Mint már említettem, a kognícióban a szubjektum olyan személy, vagyis lény, aki elegendő intelligenciával rendelkezik, képes elsajátítani és használni az előző generációk által készített eszközök arzenálját. A tudás tárgyát maga a társadalom egészének nevezhetjük. Meg kell jegyezni, hogy egy személy teljes kognitív tevékenysége csak a társadalom keretein belül lehet.
A környező világ a megismerés objektumaként működik, vagy inkább annak azon része, amelyre a tudós érdeke irányul. Az igazság a tudás tárgyának azonos és megfelelő tükröződése. Ha a reflexió nem megfelelő, a tudós nem igazságot, hanem hibát fog kapni.
Maga a megismerés lehet érzéki vagy racionális. A szenzoros tudás közvetlenül az érzékeken (látás, érintés és így tovább) alapul, racionális - a gondolkodáson alapszik. Időnként az intuitív megismerést is megkülönböztetik. Beszélnek róla, amikor tudattalanul képes megérteni az igazságot.
