Az SDR az angol név rövidítése, amely oroszul „speciális lehívási jogoknak” (SDR) felel meg. Az SDR-k szintetikus pénznemnek és nemzetközi tartalék eszköznek tekinthetők, amelyet az IMF bocsátott ki és a tagjai közötti pénzügyi kapcsolatok biztosítására használják. A tartalékokat ebben a pénznemben hozzák létre és kölcsönöket bocsátanak ki. A statisztikák szerint 2016 márciusában körülbelül 204, 1 milliárd SDR van.
Megjelenés és kinevezés
A különleges lehívási jogok (SDR, SDR, SDR) 1969-ben jelentkeztek a Bretton Woods monetáris rendszerrel összefüggésben. A monetáris egységeik stabil árfolyamának fenntartása érdekében az országoknak tartalékokra volt szükségük. Az arany és a dollár nemzetközi szállítása azonban nem volt elegendő. Az amerikai valuta bizalma alááshatná az új bankjegyek nyomtatásának megkezdését. Ezért úgy döntöttek, hogy új tartalék eszközt hoznak létre.
Az SDR pontosan a hiányzó láncszem a Bretton Woods rendszerben. Ez utóbbi azonban hamarosan felbomlott. A legtöbb ország váltott átváltási árfolyamra. Az új jamaikai rendszer szerint az SDR nem létfontosságú mechanizmus. A pénz- és tőkepiacok fejlődése lehetővé tette számos ország számára, hogy jelentős devizatartalékokat halmozzon fel.
Az SDR azonban nem a múlt emléke. Ezek továbbra is fennálltak, és jelentős hatással voltak a globális pénzügyi válság enyhítésére. 2009-ben 182, 6 milliárd SDR-t bocsátottak ki a globális gazdasági rendszer likviditásának növelése érdekében. Kiegészítették a Nemzetközi Valutaalap azon tagjainak hivatalos tartalékait, akik a pénzügyi válság alatt szenvedtek.
Ez nem azt jelenti, hogy az SDR az IMF pénzneme vagy követelménye. Tulajdonosuk két mechanizmus segítségével cserébe kaphatnak szabadon felhasznált monetáris egységeket:
- Az IMF tagjai közötti önkéntes csere.
- SDR vásárlás olyan országokban, amelyek erős külső pozícióval rendelkeznek a hiteleket igénylő országokból.
Mivel az SDR szintetikus pénznem, az egyének nem használhatják fel a mindennapi életben. Ugyanakkor nemcsak az IMF keretein belül, hanem számos nemzetközi szervezet (BIS, az EBC és más regionális fejlesztési bankok) elszámolására szolgál.
Pénznemek a kompozícióban
A különleges lehívási jogok értékét kezdetben az arany rögzítette. Egy SDR megegyezett a fém 0, 888871 gramm árával. Az SDR és az USA dollár közötti arány 1: 1 volt. A Bretton Woods-rendszer 1973-os összeomlása és a jamaikiai helyettesítése után az SDR-k értékét egy valutakosár alapján számították ki. Kezdetben az amerikai dollárból, euróból, jenből és font sterlingből állt. A közelmúltban a jüan hozzáadódott hozzájuk. A változások 2016. október 1-jén történt. Az SDR-rátát a következő tömegrészek alapján határozzuk meg:
- Amerikai dollár - 41, 73%.
- Euró - 30, 93%.
- jüan - 10, 92%.
- Japán jen - 8, 33%.
- Brit font - 8, 09%.
Az SDR-k költségeit minden nap közzéteszik az IMF hivatalos weboldalán. Számítása a kosár súlyrészein alapul, a londoni tőzsdén délben rögzített árfolyamok alapján.
A különleges lehívási jogok költségeit meghatározó valuták listáját az IMF Végrehajtó Bizottsága szükség szerint ötévente újraértékeli, vagy ha korábban, ha ezt a világrendszer körülményeinek megváltoztatása megköveteli. A legújabb innováció a kínai jüan kosárba helyezése volt. Az összetétel következő felülvizsgálata 2021-re várható.
Különleges lehívási jogok iránti érdeklődés
Az SDR-kamatláb szolgál az IMF-kölcsönök visszafizetésének összegének kiszámításához. Meghatározza azt a százalékos arányt is, amelyet a tagállamoknak fizetnek a speciális lehívási jogok birtokában, és amelyet a kiosztott tartalékokba terhelnek.
Az árfolyamot heti alapon számítják ki a kosarat alkotó valuták pénzpiacán rövid lejáratú visszafizetési határidővel rendelkező hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok súlyozott átlagos kamatai alapján.
Eszköz allokáció
Az SDR-ek volumene az IMF-tagok számláin arányos a szervezetük kvótájával. Így minden ország rendelkezésére áll egy nemzetközi tartalék eszköz, amely nem jár kiegészítő költségekkel.
A hitelfelvételi jogok elosztásának mechanizmusa az önfinanszírozás. A többlet részesedéssel rendelkező államokban felmerülő kamatot az IMF tagjaitól kell kivenni, akik azt használják. Az SDR-tulajdonosok azonban nemcsak a Nemzetközi Valutaalap tagjai, hanem néhány hasonló típusú szervezet is. Közülük például az Európai Központi Bank. A kijelölt tulajdonosok használhatják az SDR-eket egymás közötti, vagy az IMF tagországai közötti műveletek részeként.
SDR-k vásárlása és eladása
Az IMF története során három SDR-felosztást hajtott végre. Az első teljes összeg 9, 3 milliárd volt. Ezt az eloszlást 1970 és 1972 között végezték. A következő alkalommal 1979-ben döntöttek a tartalékeszközök feltöltéséről. A második felosztás teljes összege 12, 1 milliárd volt. 1979 és 1981 között gyártották. Ezután évekig az SDR-k tartaléka ugyanazon a szinten maradt.
Ez utóbbi majdnem 30 évig, kellő időben, döntés született arról, hogy erre a lépésre nincs szükség. 2009. augusztus 28-án, a globális pénzügyi válság hátterében, harmadik felosztást hajtottak végre. Ezután példátlan mennyiségű SDR-t szabadítottak fel. A teljes összeg 161, 2 milliárd volt. Ezenkívül két héttel korábban további 21, 5 milliárd forint összegű tartalékpótlásra került sor. Meg kell jegyezni, hogy 2009-ig az IMF tagjainak több mint egyötöde (akik 1981 után csatlakoztak a szervezethez) soha nem kapott SDR-juttatásokat.
