A „létezés hiábavalóság” kifejezés magas stílusa ellenére egy egyszerű dolgot jelent, nevezetesen azt a jelenséget, amikor az ember minden, ami történik, értelmetlenségét érzi. Érezte a világ és önmaga létezésének céltalanságát. Cikkünket az emberi szellem ezen állapotának elemzésére fogjuk fordítani. Reméljük, hogy informatív lesz az olvasó számára.
meghatározás
Mindenekelőtt meg kell értenünk, hogy mit jelent a létezés hiábavalósága. Mindenki tudja ezt az állást. Például egy ember dolgozik, dolgozik, dolgozik. A hónap végén fizetést kap, amely két-három hétig eltér. És hirtelen egyfajta értelmetlenség fedezi fel, ami történik. Nem a kedvenc munkájában dolgozik, akkor pénzt kap, és ezek nem térítik meg az összes szellemi és fizikai kiadását. Ebben az esetben az ember ürességet érez, amely elégedetlenséget okozott az életében. És azt gondolja: "A létezés hiábavalósága!" Úgy érti, hogy itt, ezen a helyen, élete minden értelmét elvesztette. Más szavakkal, a szóban forgó kifejezéssel az ember általában rögzíti az élet értelmének elvesztését a szubjektív módon, amelyet csak ő érez.
Jean-Paul Sartre
Jean-Paul Sartre - egy egzisztenciális francia filozófus, általában az embert "hiábavallásos szenvedélynek" nevezi, kissé más, nem mindennapi jelentéssel bírva ebben a fogalomban. Ezt némileg tisztázni kell.
Friedrich Nietzsche elképzelése szerint a világ minden táján csak egy hatalom van - a hatalom akarata. Ez arra készteti az embert, hogy felépítse az erőt. Növényekkel és fákkal vonzza a napot. Sartre „befejezi” Nietzsche gondolatát, és hatalmat ad az emberben (természetesen a régi Jean-Paulnak saját terminológiája van), a cél: az egyén az isteni hasonlóságra törekszik, istené akar lenni. A francia gondolkodó antropológiájában nem mondjuk át az egyén teljes sorsát, de a lényeg az, hogy a tárgy által követett ideál elérése különféle okokból lehetetlen.
Ezért egy ember csak azt akarja, hogy mozogjon felfelé, de soha nem helyettesíti Isten. És mivel egy személy soha nem válhat istennek, akkor minden szenvedélye és törekvése hiábavaló. Sartre szerint mindenki felkiálthatja: „Oooo, átkozott hiábavalóság!” Egyébként az egzisztencialista szerint csak a kétségbeesés valódi érzés, a boldogság éppen ellenkezőleg, fantom. Folytatjuk az utat a 20. század francia filozófiáján. A következő sorban Albert Camus érvelése a létezés értelmetlenségéről.
