A mennyiségnek a minőségre való áttérésének törvénye a híres filozófusok dialektikájához kapcsolódik, akik a létezés különböző fogalmait nyitották meg a társadalom számára. A természettel és az emberrel való kapcsolat igazság, amelyet meg kell érteni, ha a mennyiséget az élet minőségi formájá alakítják. A dialektika a világ gondolkodásának és értelmezésének módja, mind a természet, mind a társadalom szempontjából. Így lehet a világegyetemre nézni, amely egy axiómából azt jelzi, hogy minden állandó változás és áramlás állapotban van. De nem csak ezt. A dialektika elmagyarázza, hogy a változás és a mozgás ellentmondásokkal áll összefüggésben, és csak a gondolatok ellentmondásos értelmezése révén valósulhat meg. Ezért a folyamatos folyamatos folyamatvonalat helyett olyan vonal van, amelyet hirtelen periódusok szakítanak meg, amikor a lassú, felhalmozódott változások (kvantitatív változás) gyors gyorsulást hajtanak végre, amelyben a mennyiség minőségen alakul. A dialektika az ellentmondás logikája.
A mennyiségnek a minőségbe való áttérésének törvénye: az élet és a létezés filozófiája
A dialektika törvényeit Hegel részletesen elemezte, akinek írásai rejtélyes, idealista formában jelennek meg. Marx és Engels először mutatták be a tudományos dialektikát, azaz a materialista alapot. "A francia forradalom gondolata által adott erőteljes impulzusnak köszönhetően Hegel előrevetítette a tudomány általános mozgalmát, ám mivel ez csak elvárás volt, idealista karaktert kapott Hegeltől."
Hegel ideológiai árnyékokkal járt el, mivel Marx bebizonyította, hogy ezeknek az ideológiai árnyékoknak a mozgása csak az anyagi testek mozgását tükrözi. Hegel írásaiban sok feltűnő példa található a dialektika törvényére, a történelemből és a természetből. De Hegel idealizmusa szükségszerűen nagyon absztrakt és önkényes karaktert adott a dialektikának. Annak érdekében, hogy a dialektika „abszolút ötletként” szolgáljon, Hegel kénytelen volt a természetre és a társadalomra olyan sémát kivetni, amely lapos ellentétben áll a dialektikai módszerrel, amely megköveteli, hogy e jelenség törvényeit a tárgy szigorúan objektív vizsgálatából derítsük ki.
Tehát, röviden a kvantitatív minőség-átmenet törvényéről beszélve, messze nem könnyű Hegel idealista dialektikáját kiegyenlíteni, amelyet önkényesen állítottak be a történelemre és a társadalomra, amint azt kritikusai gyakran állítják. Maga Marx-módszer éppen az ellenkezője volt.
A filozófia ABC mint a mesterséges tudás módszere
Amikor először a körülöttünk lévő világra gondolunk, hatalmas és meglepően bonyolult sorozatot látunk, pókhálót, végtelen változásokat, okokat és hatásokat, cselekedeteket és reakciókat. A tudományos kutatás hajtóereje az a vágy, hogy ésszerű elképzelést kapjunk erről a csodálatos labirintusból, hogy megértsük azt a nyerés érdekében. Olyan törvényeket keresünk, amelyek elválaszthatják a szükségleteket a konkrétól, a véletlenszerűeket a szükségletektől, és lehetővé teszik számunkra, hogy megértsük azokat az erőket, amelyek a velünk szemben álló jelenségeket generálják. David Bohm, a fizikus és a filozófus szerint, a mennyiségnek a minőségre való áttérésének törvénye az átalakulás állapota. Azt hitte:
A természetben semmi sem marad állandó, minden átalakulás és változás állapotában van. Megállapítottuk azonban, hogy semmi sem merül ki a semmiből a korábban létező korábbi események nélkül. Ugyanígy semmi sem tűnik el nyom nélkül. Van egy olyan érzés, hogy a későbbi időkben ez nem jelent semmit. A világ ezen általános jellegzetessége kifejezhető olyan elvvel, amely összefoglalja a különféle típusú tapasztalatok hatalmas területét, és amely eddig nem ellentétes semmilyen megfigyeléssel vagy kísérlettel.
Mire épül a dialektikus orientáció?
A dialektika fő javaslata az, hogy minden állandó változás, mozgás és fejlődés folyamatában van. Még akkor is, ha számunkra úgy tűnik, hogy semmi nem történik, az anyag mindig megváltozik. A molekulák, atomok és szubatomi részecskék folyamatosan változnak, mindig mozgásban vannak.
A dialektika tehát lényegében a jelenségek és folyamatok dinamikus értelmezése, mind a szerves, mind a szervetlen anyag minden szintjén. Ez nem a mozgás mechanikus fogalma, amelyet valamely inert tömeg vezet be a külső „erő” által, hanem az anyag teljesen más fogalma, mint az önmagát mozgató erő. A filozófusok számára az anyag és a mozgás (energia) ugyanaz, ugyanazon ötlet kifejezésének két módja. Ezt az elgondolást ragyogóan megerősítette Einstein elmélete a tömeg és az energia egyenértékéről.
Patakok a létezés öntudatában
Minden folyamatos mozgásban van, a neutrinóktól a szuperklaszterekig. Maga a föld folyamatosan mozog, évente egyszer forog a Nap körül, és napi egyszer a saját tengelyén. A Nap viszont a tengelye körül 26 naponként forog, és galaxisunk összes többi csillagával együtt egyszer halad körül a galaxis körül, 230 millió évig. Valószínűleg még nagyobb struktúráknak (galaxiscsoportok) is van bizonyos közös forgási mozgása. Ez nyilvánvalóan az anyagra jellemző az atomszintig, ahol a molekulákat alkotó atomok egymáshoz viszonyítva különböző sebességgel forognak. Ez a mennyiségnek a minőségre való áttérésének törvénye, amelynek jellegzetességei mindenütt összesen rendelkezésre bocsáthatók. Egy atomon belül az elektronok hatalmas sebességgel forognak a mag körül.
- Az elektron minősége belső spin.
- Úgy tűnik, hogy rögzített sebességgel forog a saját tengelye körül, és nem állítható le vagy megváltoztatható, kivéve az elektron megsemmisítését.
- A mennyiségnek a minőségbe való áttérésének filozófiai törvénye az anyag felhalmozódásaként, amely mennyiségi erőt képez, eltérően értelmezhető. Vagyis a fordított megértést és cselekedetet adni a törvénynek.
- Ha az elektron spin növekszik, akkor olyan drasztikusan megváltoztatja tulajdonságait, hogy kvalitatív változáshoz vezet, egy teljesen más részecskét hozva létre.
Az elemi részecskék spinjének mérésére egy szögmozgásnak nevezett mennyiséget, a forgó rendszer tömegének, méretének és sebességének kombinált mérését használják. A spin-kvantálás elve alapvető a szubatomi szinten, de létezik a makroszkopikus világban is. Hatása azonban annyira végtelen, hogy magától értetődőnek tekinthető. A szubatomi részecskék világa állandó mozgás és erjedés állapotában van, amelyben semmi sem esik egybe magával.
A részecskék folyamatosan ellentétekké változnak, tehát lehetetlen, hogy az identitást bármikor megerősítsék. A neutronok protonokká, protonok pedig neutronokká alakulnak az identitások folyamatos cseréje során. Ez a mennyiségi minőségbe történő kölcsönös átállás törvénye.
Filozófia Engels szerint, mint az anyagi értékek általános mozgásának törvénye
Engels a dialektikát úgy határozza meg, mint "a mozgás általános törvényeinek, valamint a természet, az emberi társadalom és a gondolkodás fejlődésének tudománya". Korábban kísérleteket folytatott a természeti jelenségekkel is, de aztán úgy döntött, hogy megfigyelést folytat az igazság megismerése érdekében. A dialektika törvényeiről beszél, három fővel kezdve:
- A mennyiségnek a minőségre és az eredeti formájába való visszatérés törvénye.
- Az ellentétek áthatolásának törvénye.
- A tagadás törvénye.
Első pillantásra egy ilyen követelmény túlságosan ambiciózusnak tűnhet. Valóban kidolgozhatók-e olyan általános törvények, amelyek alkalmazandók? Lehet-e egy alapkép, amelyet nem csak a társadalom és a gondolat, hanem a természet munkája ismétel meg? Minden ilyen kifogás ellenére egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ilyen modellek léteznek, és folyamatosan megjelennek minden szinten, különféle módon. És egyre több olyan példát találunk olyan sokféle területről, mint a szubatomi részecskék a népességvizsgálatok során, amelyek nagyobb súlyt adnak a dialektikus materializmus elméletének.
A dialektikus gondolkodás és annak szerepe az életben
A dialektikus gondolkodás lényeges pontja nem az, hogy a változás és mozgás gondolatán alapul, hanem hogy a mozgást és a változásokat ellentmondáson alapuló jelenségnek tekinti. Míg a hagyományos formális logika az ellentmondások kiküszöbölésére törekszik, addig a dialektikus gondolkodás magában foglalja azt. Az ellentmondás minden lény fontos eleme, amint azt a Hegel törvénye is kimondja, amely a mennyiségi minőségi szintre való áttérésről szól jelentős szinten. Maga az anyag alapjául fekszik. Ez az összes mozgás, változás, élet és fejlődés forrása. Az ötletet kifejező dialektikus törvény:
- Ez az ellentétek egységének és áthatolásának törvénye.
- A dialektika harmadik törvénye, a tagadás tagadása, kifejezi a fejlődés fogalmát.
- Az ördögi kör helyett, ahol a folyamatok folyamatosan megismétlődnek, ez a törvény jelzi, hogy az egymást követő ellentmondásokon keresztül történő mozgás valóban fejlődéshez vezet, az egyszerűtől a komplexig, az alsóbból a magasabbig.
- A folyamatok nem ismétlődnek meg pontosan ugyanúgy, ellenkezőleg.
- Ezek nagyon sematikus értelemben a három legalapvetőbb dialektikus törvény.
- Ezek közül egy sor további javaslat merül fel az egész és a rész kapcsolatával, a forma és a tartalom, a véges és végtelen, a vonzás és a visszataszítás kapcsán.
Ezt megpróbáljuk megoldani. Kezdjük a mennyiséggel és a minőséggel. A mennyiség minőségre történő átalakulásának és átalakításának dialektikájának rendkívül széles körű alkalmazási lehetőségei vannak - az anyag legkisebb részecskéitől a szubatomi szinten, a leghíresebb jelenségekig, amelyeket az ember ismert. Ez látható mindenféle megnyilvánulásban és sok szinten. De ez a nagyon fontos törvény még nem kapott elismerést, hogy megérdemli.
Ősi filozófia - ösztönösen használják a természetben
A mennyiség minőségévé történő átalakulását már a Megaran görögök is tudták, akik arra használtak bizonyos paradoxonok bemutatására, néha viccek formájában. Például: „A szalma, amely eltörte a teve hátát”, „Sok kéz könnyű munkát végez”, „Az állandó csepegés kőből hordja ki a vizet” (a víz élesíti a kőt), stb.
Sok filozófiai törvényben a mennyiségnek a minőségre való áttérése behatolt a nemzeti tudatba, amire Trockó szellemesen megjegyezte:
Minden ember bizonyos értelemben dialektikus, legtöbb esetben tudattalanul. A háziasszony tudja, hogy a leveshez egy bizonyos mennyiségű só íze jó, ám ez a hozzáadott só vonzóvá teszi a levest. Ezért egy írástudatlan paraszt nő a hegeli törvény szerint a leves főzésében viselkedik, amikor a mennyiséget minősé alakítja. A mindennapi élet hasonló példáit végtelenül idézhetjük.
Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy a világon minden úgy történik, mint az öntudat, természetes módon. Ha valaki megfárad, a test, mint a mennyiségi fáradtság eleme, pihenni fog. A következő biológiai napon jobb lesz a munka minősége, különben a mennyiségnek ellentétes hatása lesz a minőségi ügyekben. Ugyanez történik a fordított forgatókönyvben - a természet itt szerepel, mint a kívülről befolyásoló mechanizmus.
Ösztönök vagy a túlélés dialektikája?
Még az állatok is következtetnek gyakorlati következtetéseikre, nemcsak az arisztotelészi sylogismus, hanem a hegeli dialektika alapján is. Így a róka rájön, hogy a négylábúak és a madarak táplálóak és ízlõk. Nyúl, nyúl vagy csirke felfedezésekor a róka azt gondolja: "Ez a lény az ízletes és tápláló fajtához tartozik." Itt teljes sylologism van, bár a róka soha nem olvasta Aristotelist. Amikor azonban ugyanaz a róka találkozik az elsőállatokkal, amelyek nagyobb, mint nála, például egy farkas, gyorsan rájön, hogy a mennyiség minőségi értékre megy, és futni kezd. Nyilvánvaló, hogy a róka mancsai fel vannak szerelve „hegeliai tendenciákkal”, még akkor is, ha az utóbbi nem teljesen tudatos.
Mindezek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a mennyiségi minőségre való áttérés törvénye a természet belső kapcsolatai az élőlényekkel, amelyeket a tudat nyelvévé alakítottak át, majd az ember képes volt ezeket a tudat formáit általánosítani, és logikai (dialektikai) kategóriákká alakítani, ezáltal lehetőséget teremt arra, hogy mélyebben behatoljon a növény- és állatvilágba.
Per Bak káoszának széle - A kritika önszerveződése
E példák látszólag triviális természete ellenére feltárják a mély igazságot a világ működéséről. Vegyünk példát egy halom kukoricára. A káoszelmélettel kapcsolatos legfrissebb kutatások egy kritikus pontjára összpontosítanak, ahol számos apró variáció az állam hatalmas megváltoztatásához vezet (a modern terminológiában ezt a „káosz szélének” hívják). Per Bak dán fizikus és mások „önszervezett kritikusságra” irányuló munkája ez csak egy homokos halom példája, amely szemlélteti azokat a mély folyamatokat, amelyek a természet számos szintjén zajlanak, és pontosan megfelelnek a mennyiségi minőségi átmenet törvényének. Ezek a dolgok néha egyszerűen láthatatlanok, és az ember nem veszi észre egy egyszerű mennyiségi változást.
