A munkanélküliség a munkaerő kénytelen munkanélkülisége, amelyet a munkaerő-piaci kereslet és kínálat közötti folyamatosan zavart egyensúly okoz. Meg lehet különböztetni az olyan modern típusokat, mint az önkéntes (súrlódási), a strukturális, ciklikus, technológiai, szezonális, rejtett és más.
Különböző tényezők miatt a hivatalos munkanélküliség szintje nem mindig felel meg a valóságnak, mivel a látens munkanélküliség (és a túlnépes régiók vidéki lakosai is ebbe a kategóriába tartoznak) sokkal nagyobb léptékű, mint az összes többi típus. Ugyanakkor a hivatalos statisztikák nem veszik figyelembe a munkanélküliek között azokat, akik abbahagyták a munkakeresést (nem regisztráltak a munkaerőpiacon), valamint azokat, akik egyáltalán nem akarnak dolgozni (körülbelül 1-2 millió ilyen ember van a nagy fejlett piaci országokban)). A hivatalos statisztikák szerint ezek az emberek egyszerűen nem léteznek. Mindez befolyásolja a munkanélküliség alulértékelését.
Nagyon fontos a munkanélküliségi ráta kiszámítása. Ezt az értéket úgy számítják ki, hogy meghatározzák a nemzetgazdaság számára ezzel összefüggésben elveszített hazai termék mennyiségét. A közgazdászok számára Ouken törvénye kifejezi a GDP tényleges volumenének a potenciális értékétől való lemaradását.
A. Ouken amerikai tudósnak sikerült bebizonyítania, hogy létezik-e kapcsolat a teljes termék mennyisége és a munkanélküliség között. Ezt az arányt Oaken törvényének hívják. E törvény szerint a nemzeti termék mennyisége fordítottan arányos az országban munkanélküliek számával. Mivel a munkanélküliség 1% -kal növekszik, a reál GDP értéke legalább 2% -kal csökken. Mivel a természetes munkanélküliség elkerülhetetlen és tartós, a nemzeti termék mennyiségének késése kiszámításához csak a túlzott munkanélküliséget veszik figyelembe. Ez az utolsó faj, egyébként, a fejlettebb országok számára jellemző.
A természetes munkanélküliség mértékének felméréséhez szokás, hogy a teljes testű emberek 6% -ának megfelelő értéket vesznek. Korábban, körülbelül 30–35 évvel ezelőtt, 3% -on határozták meg, ami azt sugallja, hogy megnőtt a munkaerő mobilitása (ez az önkéntes munkanélküliség növekedéséhez vezet), és a tudományos és technológiai fejlődés üteme felgyorsult (ez növeli a strukturális munkanélküliséget). Manapság az összes munkanélküliségi ráta általában meghaladja a természetes szintet, ami Oaken törvénye szerint a piaci országok GDP-jének egy részének elvesztéséhez vezet.
Ugyanakkor Ouken törvénye is fordított kapcsolatot mutat be. Lényege, hogy ha a nemzeti termék éves szinten legalább 2, 7% -kal növekszik, a munkanélküliek száma változatlan marad, és nem haladja meg a természetes értéket. Így ha a makrogazdasági paraméterek nem tudják átlépni a három százalékos akadályt, az országban növekszik a munkanélküliség.
Érdemes megjegyezni, hogy Ouken törvénye nem szigorú szabály, amelyet minden körülmények között mindenképpen be kell tartani. Inkább egy tendencia, amelynek megvannak a saját korlátai az egyes országok és időszakok tekintetében.
A munkanélküliség növekedésének a következő negatív következményei vannak: alulfelhasználás, az ország munkapotenciáljának romlása, az életminőség romlik, a bérekre nehezedő nyomás növekszik, a társadalom költségei a karrier-tanácsadás megváltoztatására vagy a szakmai állapot helyreállítására nőnek, és a bűncselekmények száma növekszik.
A munkanélküliségi rátát befolyásoló fő tényezők a következők:
- szervezeti és gazdasági - a munkaerő-piaci infrastruktúra állapota, a szervezetek és vállalkozások szervezeti és jogi formáinak megváltozása, privatizáció, a gazdaság strukturális változásai;
- gazdasági - az infláció és az árak szintje, a felhalmozódás üteme, a befektetési tevékenység helyének állapota, a pénzügyi és hitelrendszer, valamint a nemzeti termelés;
- műszaki és gazdasági - a tudományos és műszaki fejlődés aránya, a kínálat és a kereslet aránya a munkaerőpiac különböző területein, a gazdaság strukturális változásai;
- demográfiai - a népesség termékenységének, halálozásának, életkorának és nemi struktúrájának, várható élettartamának, a migrációs áramlások irányának és mennyiségének mutatója.
