Gyakran hallhat az irányelv árképzéséről. Milyen gazdaság használja a szolgáltatásait? És milyen tulajdonságokkal rendelkezik ez az árképzési mechanizmus?
Általános információk
Az irányelv árképzése olyan megközelítés, amelyben az állam diktálja az árát az áruk eladójának. Sőt, ezt meg kell tenni. Ellenkező esetben megfelelő reakció vár, amely pénzbírsággal kezdődhet, és börtönön és az áruk elkobzásánál kezdődhet. Az irányelvdíjrendszer nemcsak a vagyon teljes átruházásával az állam kezébe kerül, hanem a klasszikus kapitalizmussal is, bár országunk hétköznapi polgárai számára kissé eltérő és szokatlan formában. De bármi legyen is, a bürokrácia átveszi a hatalmat a gazdasági szektor felett. Ennek a mechanizmusnak a bevezetését általában jó impulzusok okozzák. De nem minden fordul annyira rózsásvá, amennyit csak akar. Ne felejtsd el, merre vezet a jól burkolt út. És e mechanizmus nem megfelelő végrehajtásával csak a jelenlegi helyzet romlását lehet elérni.
Mellesleg, mikor alkalmazzák az irányelv árképzését? A gazdasági rendszer típusa, amelyben a legnépszerűbb, a tervezett irányítás.
Alapelvek és módszerek
A gyakorlatban nem ritka, amikor az árképzés még a termékek gyártásának megkezdése előtt megtörténik. Ez azért lehetséges, mert a termelési költségeket veszik alapul. Az ilyen irányelv árképzésének egyik következménye az, hogy a piac rendkívül gyenge hatással lehet az árak dinamikájára és szintjére. Ebben az esetben a javasolt termék iránti kereslet mértéke rögzítve van. Ugyanez vonatkozik a piaci árazásra, amikor a kereslet jelentősen meghaladja a rendelkezésre álló kínálatot.
Állami szerepe
Mint korábban említettük, az irányelv árazás olyan mechanizmus, amely csak akkor valósítható meg, ha az állam tervezi. A klasszikus kapitalizmus alatt az állam csak bizonyos szolgáltatások és áruk vonatkozásában szabályozhatja az árakat. Az általános helyzethez viszonyítva azonban csak az általános szabályokat határozhatja meg és határozhat meg egy bizonyos keretet (például a jövedelmezőség marginális szintjét). Kivétel ez alól a vállalkozások szabályozása, amelyek monopóliumot képviselnek a piacon. Ebben az esetben párbeszéd alakulhat ki az állam részéről, hogy kompromisszumot találjon az árak csökkentésével, valamint bírságokkal és szankciókkal szemben. A kormány különféle mechanizmusokat hozhat létre, amelyek célja a feltételes és szükséges gazdasági és társadalmi prioritások kialakítása és fejlesztése.
Mi jövedelmezőbb?
Melyik lehetőség jobb? Piaci árképzés vagy előíró jellegű? Mik azok előnyei és hátrányai? Lehetetlen azt mondani, hogy egyikük minden bizonnyal jó választás. Nézzük meg a következő helyzetet: van egy virágzó állam, amely békeidőben él. Ebben az esetben annak érdekében, hogy a polgárok fokozatosan kielégítsék igényeiket, a legjobb a piaci árképzés. Mindenki, aki felesleges termékeket gyárt vagy haszontalan szolgáltatásokat nyújt, összetöri és újabb foglalkozást keres. Az élet csendben és békésen megy végbe, az állam fokozatosan fejlődik, és a népesség egyre gazdagabbá válik. De jöttek biztató idők. Tegyük fel például, hogy az általunk vizsgált ország belépett a háborúba. Ebben az esetben nagyon sok erőforrásra, termelési kapacitásra és személyzetre van szükség. És ha korábban minden többé-kevésbé normális volt, most az instabilitást éreztem. Az árak emelkedni kezdenek, pánikot okoz a helyi lakosság körében, és nem messze van az országon belüli bizonytalan helyzettől. Ennek elkerülése érdekében a kormány minden eladó számára kötelező eladási árakat vezet be. Ha valaki megsérti ezt a szabályt, akkor a megfelelő következmények várnak rá.
Az árképzésre gyakorolt hatás
Tehát megtudtuk, hogy mi az irányelv ára. A korábban figyelembe vett anyag alapján feltételezhető, hogy ez a mechanizmus nem kívánatos. De ez nem teljesen helyes. Így a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az állam befolyást gyakorol az árdinamikára és a piaci körülményekre. Ráadásul köteles felhasználni képességeit. Igaz, hogy ezt a befolyást nem direktív módszerrel kell végrehajtani, hanem egy átgondolt befolyásmérési rendszert használva. Ezen túlmenően ebben az esetben egyértelműen el kell különíteni a hatalmakat: néhány tevékenységet a helyi hatóságok hajtanak végre, mások a kormányt. Ideális esetben olyan helyzetre van szükség, amelyben a piac és az állam verseng. Tehát, ha a negatív tendenciákat körvonalazzuk, a kormány elrendelte a készletek eladását, tehát ez hatással van a negatív helyzet fékezésként kialakulására.
Negatív tulajdonságok
Noha az irányelv árazásában nincs nyílt infláció, számos esetben ez mégis előfordulhat. De ez kifejezésre jut a kínált áruk és szolgáltatások hiányában. Ha egy ilyen pillanatban átváltunk a piaci árazásra, akkor az árak meredeken emelkedni fognak. Vagyis a szóban forgó mechanizmus használatának számos árnyalata és szempontja van, ha nem vesszük figyelembe, akkor destabilizáló folyamatok lépnek fel, és megsértik a termelés arányát. Elméletileg a negatív szempontok a jövőben kiegyenlíthetők a legjobb elosztási és ellenőrzési mechanizmusok megtalálásakor, mint jelenleg.
Paradox tulajdonságok
Már említésre került, hogy az állam nemcsak egy bizonyos árszintet, hanem a felső határt is meghatározhat. De ez még nem minden. A gyakorlatban vannak olyan esetek, amikor az állam alsó határt is meghatároz. Első pillantásra ez abszurdnak tűnhet, de hasonló mechanizmus megtalálható sok országban. A legjobb példa a minimálbér nagysága. Az állam meghatározza azt a minimális árat, amelyet a munkáltatónak fizetnie kell a munkavállalójának. Sőt, ez a mechanizmus nemcsak azokban az országokban található meg, amelyek szocialistának tekintik magukat, hanem a kapitalizmus olyan erősségeiben is, mint az Egyesült Államok. Ennek a tulajdonságnak az a negatív oldala, hogy a megállapított minimum gyakran nem elegendő még az összes hivatalos költség megfizetéséhez sem, tehát az ország lakosainak extra pénzt kell keresniük szürke vagy fekete rendszerben. A kötelező költségek az ételek, a közművek és a ruházat. A lakosság széles tömege általánosságban nagyon szkeptikus szemlélettel teljesül egy ilyen minimum meghatározása, ezt az állam "gúnyolódásnak" tartja. Ez viszont bizonyos szintű politikai instabilitást eredményez.
