Létrehozása óta az Európai Monetáris Rendszer (EMU) nagy figyelmet fordított a politikai kapcsolatokat koordináló struktúrára.
A lebegő kamatú globális monetáris rendszer kilátásaitól csalódva a GMU alapító atyái a rögzített, de szabályozott árfolyamok rendszerének visszaállítását tervezték az Európai Közösség nagy részében. Egy ilyen rendszer megvédi az óriási belföldi európai kereskedelmet a versenyképesség hirtelen változásaitól. Ez korlátozná a nemzeti inflációs ráták eltérését is, lehetővé téve a kevésbé ingadozó infláció kialakulását és „monetáris stabilitási zónához” vezetve.
Ugyanakkor az európai monetáris rendszert rendkívül ambiciózus projektnek értékelték, mivel egyes országok - elsősorban Franciaország és Olaszország - pénznemeit visszajuttatta az európai közigazgatáshoz, amelyek elidegenedtek a korábbi egyesítési kísérletekből.
A rendszer később tovább fejlődött, lépve az eredeti céljain kívül: az Európai Gazdasági Közösség (EGK) árfolyam-ellenőrzési mechanizmusa szigorúbbá vált, a monetáris politika koherenciája pontosabban meghatározható, a tőkemobilitás nagyobb, mint a GMU első éveiben.
A világon minden kapcsolódik egymáshoz, különösen a globális szintű monetáris kapcsolatok területén. Ezért néhány szót kell mondani a monetáris világrendszer egészéről, amely több fejlődési szakaszon ment keresztül:
· A párizsi monetáris rendszer (1816–1914), az arany-alapon.
· Aranyrúd-szabvány (1914–1941), amely előírja a papírpénz cseréjét a legalább 12, 5 kilogramm súlyú aranyérmékre.
Aranygal együtt az idő múlásával az USA dollárját és fontját elfogadták a nemzetközi fizetésekhez.
· 1922-ben Genfában konferenciát tartottak, amelyen 34 ország képviselői találkoztak, és amelyen az első világháború után a monetarizmus kérdéseiről, a Közép- és Kelet-Európa helyreállítási stratégiájáról, valamint az európai kapitalista gazdaságok és az új szovjet rezsim közötti megállapodásáról beszéltek.
Ezt követően megfogalmazták a genovai monetáris rendszert (1922-1944), amelynek alapja az aranycsere-szabvány volt.
· A második világháború óta megkíséreltek fenntartani a fő valuták stabilitását egy rögzített kamatú rendszer segítségével, az úgynevezett Bretton Woods-egyezménnyel, amely az 1970-es évek elején összeomlott.
Ennek ellenére az európai vezetők a stabil kamatlábak elvét követték el, feladva az Egyesült Államokban népszerű úszó kamatlábak politikáját.
A legtöbb ország 1972-ben megállapodott a devizakapcsolatok fenntartásáról. És az „Európai valuta kígyó” -nak nevezte monetáris rendszernek 2, 25 százaléknál nagyobb mértékben kellett volna megakadályoznia az árfolyam-ingadozást.
Ez volt a monetáris kapcsolatok területén az első együttműködési kísérlet, és lényegében összekapcsolta az EGK összes valutáját. Noha a rendszer többé-kevésbé 1979-ig létezett, 1973 óta valójában széthullni kezdett a dollár szabad ingadozása miatt.
Az európai monetáris rendszert 1979-ben hozták létre azzal a céllal, hogy stabilizálják az Európai Unió tagjainak gazdasági közösségeit. Ugyanakkor megjelenik egy európai monetáris egység (ECU), amely a nemzeti valuták kosara alapján készült. Az ECU volt az euró előfutára.
A korai szakaszban a mozgalom nem volt teljesen sikeres, sok technikai jellegű nehézség volt. Az időszakos kiigazítások erősítették az erős valuták értékét, és csökkentették a gyengébb valutákat.
1986 után azonban a nemzeti kamatlábak változásait alkalmazták a valuták szűk tartományban tartására (a kölcsönös központi kamatláttól). A folyamatban részt vevő országoknak be kellett tartaniuk a létrehozott egységet, amely döntő mértékben hozzájárult az infláció elleni küzdelemhez.
Az Egyesült Királyság 1990-ig nem csatlakozott a helyes árfolyam-mechanizmus (IAC) létrehozásához az összes részt vevő ország számára. 1992-ben kénytelen volt ismét elhagyni őt, mert nem maradhatott az MVK határain.
A projekt azonban a Maastrichti Szerződéssel összhangban tovább fejlődött, amely megerősítette a kollektív struktúra fontosságát.
1999-ben, amikor megjelenik az euró, az európai monetáris rendszer véget vetett annak létezésének, annak ellenére, hogy az árfolyam-mechanizmus továbbra is működik.
