A vallás a társadalom szellemi életének szerves része. Valószínűleg mindenki tudja, mi a vallás, annak meghatározása az alábbiak szerint alakulhat ki: ez isteni vagy természetfeletti erőkhöz, a gondviselés hatalmába vetett hit. Az ember vallás nélkül élhet, természetesen, talán a világon az ateisták körülbelül 4-5 százaléka. Ugyanakkor a vallási világnézet nagy erkölcsi értéket képvisel a hívõ számára,
ezért a vallás az egyik tényező a bűnözés csökkentésében a modern társadalomban. A vallási közösségek aktívan népszerűsítik az egészséges életmódot, támogatják a család intézményét, elítélik az eltérő magatartást, mindez hozzájárul a rend fenntartásához a társadalomban.
A vallás kérdésének nyilvánvaló egyszerűsége ellenére azonban a legjobb tudósok évszázadok óta megpróbálták megérteni az emberiség elpusztíthatatlan hitének jelenségét a nálunk sokkal erősebb erőknél, amiben senki sem látott. Így kialakult a filozófiai gondolkodás egyik iránya, a vallás filozófiája. Olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a vallás jelenségének tanulmányozása, a vallásos világkép, az isteni lény megismerésének lehetősége, valamint Isten létezésének bizonyítására vagy megcáfolására irányuló kísérletek.
A vallás filozófiáját olyan kiemelkedő tudósok tanulmányozták, mint Kant, Hegel, Descartes, Arisztotelész, Thomas Aquinas, Feuerbach, Huxley, Nietzsche, Dewey és még sokan mások. Az ókori Görögországban a vallásfilozófia a hellenisztikus időszakban született, fő kérdése az volt, hogyan lehet megszabadulni a létezés problémáitól, és hogyan lehet összeolvadni az Istennel. Ezen időszak alatt
kialakul egy episztemológiai világkép, azonban a megismerést nem a környező anyagi világ objektív tanulmányozásaként, hanem az isteni kinyilatkoztatás folyamatának értelmezték. Fokozatosan az összes görög filozófiai iskolát - platonai, tabernákulus, arisztotelészi, vázlatos és még sokan mások - elárasztják ez a gondolat, ez a helyzet a görög kultúra hanyatlásának idejéig folytatódott.
A középkorban, amikor a társadalom minden szféráját az egyház teljesen ellenőrizte, a vallás az egyetlen lény megismerési mód lett az egyetlen törvény - a Szentírás. A korabeli vallásfilozófia egyik legerősebb mozgalma a patrisztika (az "egyház atyáinak" tanítása) és a szcientistika volt, amelyek megvédték a kereszténység alapjait és az egyház intézményét.
Önálló tudományágként a vallás filozófiája a korszakban született
A reneszánsz, amikor a filozófusok sok egyházi doktrínát megkérdőjelezték és megvédték a vallási kérdések önálló megfontolásának jogát. A legszembetűnőbb filozófusok abban az időben Spinoza (a természet és az Isten egységét), Kant (Isten gyakorlati ok posztulátuma, a vallási követelményeket csak azért kell teljesíteni, mert a társadalomnak magas erkölcsű emberekre van szüksége), akiknek véleményét követői is követik: Schleiermacher és Hegel. A vallás filozófiáját a polgári jólét korszakában a vallás növekvő kritikája, az ateizmus vágya jellemzi, amely veszélyeztette a filozófiai vallás mint kutatási tudományág létezését.
