A neopozitivizmus filozófiai iskola, amely magában foglalja az empirizmus ötleteit. Ez a tanítás a világ megismerése érzékszervi tapasztalatok felhasználásával. A logikára, a racionalitásra és a matematikára támaszkodva képes megszervezni a megszerzett ismereteket. A logikus pozitivizmus, amint ezt az irányt is nevezik, azt állítja, hogy ha minden, amit lehetetlen megtudni, megszüntetésre kerül, akkor a világ ismert lesz. A neopositivizmus, amelynek képviselői elsősorban Varsóban és Lvivben, Berlinben és még az Amerikai Egyesült Államokban is éltek, büszkén hordozták ezt a címet. Az I. világháború kitörése után sokan kivándoroltak Európa nyugati részébe és az Atlanti-óceán túl, ami hozzájárult e doktrína terjedéséhez.
Fejlődés története
Ernst Mach és Ludwig Wittgenstein először kezdett új irányról beszélni. Szavaik szerint a neopositivizmus a metafizika, a logika és a tudomány szintézise. Egyikük még értekezést írt a logikáról, ahol hangsúlyozta a kialakuló iskola központi rendelkezéseit:
- Gondolkodásunkat csak a nyelv korlátozza, ezért minél több ember ismeri a nyelveket és minél szélesebb körű az oktatásuk, annál tovább bővül a gondolkodásuk.
- Csak egy világ van, a tények, események és a tudományos haladás határozza meg, hogyan képzeljük el.
- Minden javaslat az egész világot tükrözi, mivel hasonló törvények szerint készültek.
- Bármely komplex mondat felosztható több egyszerű mondatra, amelyek lényegében tényekből állnak.
- A létezés magasabb formái kifejezhetetlenek. Egyszerűen fogalmazva: a szellemi szféra nem mérhető és nem vonható le tudományos képlet formájában.
Machism
Ezt a kifejezést gyakran használják a "pozitivizmus" meghatározásának szinonimájaként. Alkotói E. Mach és R. Avenarius.
Mach osztrák fizikus és filozófus volt, mechanikát, gázdinamikát, akusztikát, optikát és otorinolaringológiát tanult. A Machizmus fő gondolata az, hogy a tapasztalat világképét alkotja. A pozitizmus és a neopozitivizmus mint a tudás empirikus útját támogató tanítások elutasítják a Machism, amelynek fõ állítása az, hogy a filozófiának tudományá kell válnia, amely az ember szenzációit vizsgálja. És csak így lehet megismerni a valós világot.
Megtakarító gondolkodás
A filozófia neopozitivizmusa a régi probléma új látomása. A „gondolkodás megtakarítása” lehetővé tenné, hogy a lehető legtöbb kérdést minimális erőfeszítéssel lefedje. A neopositivizmus alapítói ezt a gyakorlati megközelítést a legmegfelelőbbnek, logikusabbnak és a kutatás számára szervezettnek ítélték. Ezenkívül ezek a filozófusok úgy vélték, hogy a tudományos elõkészületek és a készítmények felgyorsítása érdekében el kell távolítani a leírásokat és a magyarázatokat.
Mach úgy vélte, hogy minél egyszerűbb a tudomány, annál közelebb van az eszméhez. Ha a meghatározást a lehető legegyszerűbben és egyértelműbben fogalmazzák meg, akkor tükrözi a világ valódi képét. A machizmus lett a neopositivizmus alapja, és azonosította a tudás „biológiai-gazdasági” elméletével. A fizika elvesztette metafizikai elemét, míg a filozófia csak a nyelv elemzésének egyik módjává vált. Így megerősítette a neopositivizmust. Képviselői a világ egyszerű és gazdaságos megértését keresették, amelyet részben sikerrel is megváltottak.
Bécsi Kör
A Bécsi Egyetem Induktív Tudományok Tanszékén olyan emberek köre alakult ki, akik egyszerre akarnak tudományt és filozófiát folytatni. Ennek a szervezetnek az ideológiai magja Moritz Schlick volt.
David Hume-t egy másik embernek lehet nevezni, aki előmozdította a neopositivizmust. Azok a problémák, amelyeket érthetetlen tudománynak tartott, mint például Isten, a lélek és hasonló metafizikai szempontok, nem képezték kutatásának tárgyát. A Bécsi Kör összes tagja szilárdan meg volt győződve arról, hogy azok a dolgok, amelyek empirikusan nem voltak bizonyítva, következményekkel járnak és nem igényelnek részletes tanulmányozást.
Epistemológiai alapelvek
A "bécsi iskola" megfogalmazta a világ ismeretének alapelveit. Itt van néhány közülük.
- Az emberiség minden tudása szenzoros észlelésen alapul. Bizonyos tények nem kapcsolódnak egymáshoz. Amit az ember nem tud empirikusan megérteni, az nem létezik. Így született egy másik elv: bármilyen tudományos ismeretet redukálhatunk egy egyszerű mondatra az érzékszervi észlelés alapján.
- Az a tudás, amelyet az érzékszervi észlelés révén nyerünk, abszolút igaz. Bemutatták a valódi és a protokollmondatok fogalmait is, amelyek általában megváltoztatták a tudományos megfogalmazásokhoz való hozzáállást.
- A tudás abszolút minden funkciója a kapott érzések leírására redukálódik. A neopozitivisták számára a világ úgy tűnt, hogy az egyszerű mondatokban megfogalmazott benyomások kombinációja. A pozitivizmus és a neopozitivizmus nem volt hajlandó meghatározást adni a külvilágnak, a valóságnak és más metafizikai dolgoknak, tekintve őket jelentéktelennek. Legfontosabb feladatuk az egyéni érzések értékelési kritériumok összeállítása és rendszerezése volt.
tézisek
A magasabb ötletek és problémák tagadása, a tudás megszerzésének speciális formája és a megfogalmazások egyszerűsége nagymértékben bonyolítja a neopositivizmus fogalmát. Ez nem teszi vonzóbbá a potenciális követők számára. Két fontos tézis, amelyek e tendencia sarokkövévé váltak, a következőképpen fogalmazódnak meg:
- Bármely probléma megoldásához gondos megfogalmazást igényel, ezért a logikának központi szerepe van a filozófiában.
- Minden elméletnek, amely nem az priori, hozzáférhetőnek kell lennie a megismerés empirikus módszereivel történő igazoláshoz.
