Az arab-izraeli konfrontáció az egyik legnagyobb fegyveres és politikai konfliktus, amely több mint fél évszázad óta destabilizálja a közel-keleti helyzetet. Az Intifada ennek a küzdelemnek a legszembetűnőbb epizódja. Ez nyilvánvalóvá vált mind a polgári engedetlenség cselekedeteiben, mind az ellenkező felek közvetlen fegyveres fellépéseiben. Részletesebben megtudjuk, mi az intifada, és kövessük annak kronológiáját.
Az arab-izraeli konfrontáció története
De először, annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjunk a helyzetről, amely e mozgalom kialakulásához vezetett, bele kell mélyülnünk az arab-izraeli konfrontáció történetébe.
Noha a zsidók és a palesztin arabok között konfliktusok merültek fel az első világháború vége óta, valódi léptéküket csak Izrael állam 1948-as megalakulása után érték el. Az ENSZ döntése szerint egy arab állam létrehozását feltételezték a palesztin területeken is, de számos okból ezt az ötlet soha nem valósult meg.
Már Izrael fennállása kezdeti szakaszában szinte az összes arab ország megtagadta elismerését legitim entitásként. 1947–1949-ben az izraelieknek arab államok koalíciójával kellett belépniük a függetlenségi háborúba. Az eredmény földcsuszamlás győzelem Izrael számára. A függetlenség megszerzése mellett az új ország képes volt megragadni számos olyan területet, amelyeket Palesztinában a soha nem létrehozott arab állam számára szántak.
De ez csak a kezdet volt. Új konfliktusok sorozata következett be. És szinte mindegyikben Izrael diadalmaskodott és anektákat vonzott be az arabok által lakott területekre.
Így a 80-as évek közepére szinte az egész terület, amelyet arab állam létrehozására szánták Palesztin területeken, izraeli megszállás alatt állt. Az izraeli és a megszállt területek lakosai közötti kapcsolatok rendkívül feszültek voltak, ami előfeltételeket teremtett az engedetlenség és az új fegyveres konfliktusok hullámának. 1967-ben létrehozták a PLO-szervezetet, amelynek célja a megszállási rendszer megszüntetése (fegyveres és politikai küzdelem útján) és egy független palesztin állam létrehozása volt.
Az "intifada" kifejezés lényege
Most nézzük meg, hogy az intifada kifejezés mit jelent kifejezetten. Ezt a fogalmat arabul szó szerint "lázadás" fordítja. Széles körben használták a 20. század 80-as éveinek végén, amikor egy engedetlenségi mozgalom elindult Palesztina elfoglalt területein, amelyek nyílt fegyveres és akár terrorista harcokká váltak.
Így az arab intifada palesztin lázadás a megszállási hatóságok ellen.
A felkelés háttere
Mint fentebb említettük, a palesztin arab lakosság rendkívül negatív volt Izrael megszállási hatóságai felé, és ezek viszont mindenképpen elnyomták a helyi lakosságot, és ellenségnek tekintették őket. Maguk a palesztinok szerint az izraeli adminisztráció ilyen zaklatása elnyomó volt.
Közvetlenül az első intifada kezdete előtt, nevezetesen 1987 közepén, több izraeli embert öltek meg, akik közül csak egy katona volt. Ez a tény tovább felmelegítette a már zavaros helyzetet. A nyugtalanságok hatalmas mértékben zajlottak, mindkét oldal kegyetlen cselekedetekkel. A helyzet fokozódott különösen a Gázai övezetben, az izraeli által elfoglalt palesztin területeken, amelyek határosak Egyiptommal.
Tűzolajat adtak hozzá Egyiptom és Jordánia elutasítása a palesztin területekről. Vagyis egy olyan helyzet, amelyben a helyi arabok ténylegesen nem rendelkeztek politikai jogokkal, megfogalmazódtak.
A palesztin iszlám dzsihád és a Hamász radikális szervezetek egyre népszerűbbé váltak a megszállt területek lakói körében. Ugyanakkor a PLO tevékenysége aktívabbá vált.
Az első intifada kezdete
A palesztin intifada 1987 decemberében kezdődött. Az arabok katasztrófája autóbaleset volt, amely egy izraeli katonai teherautó és egy nagy palesztinokat szállító teherautó ütközésének következménye. Ebben a balesetben sok helyi lakos halt meg. A palesztinok a tragikus eseményt az izraeliek szándékos bosszújának tekintették.
Tömeges zavargások kezdődtek. A palesztinok kezdetben kövekkel és más improvizált eszközökkel használták az izraeli elleni szerszámokat, tehát ennek az intifadanak a második neve „a kövek háborúja”.
Az első intifada továbbfejlesztése
Az izraeli katonaság, reagálva a bennük repülõ kövekre, célzott tüzet nyitott, ami tovább súlyosbította a helyzetet. A felkelés a Jordán folyó nyugati partján terjedt el, és december második felében elérte Jeruzsálemet, amelyet Izrael fővárosának tartott.
Az első palesztin intifadat sok serdülő jellemezte. Az idő múlásával a lázadók a kövek mellett „Molotov koktélokat” és lőfegyvereket is használtak. Ennek ellenére az izraeli hadseregnek hatalmas anyagi előnye volt a lázadókkal szemben, ami végül lehetővé tette számukra, hogy megbirkózzon velük.
A felkelés alatt körülbelül kétezer helyi arab és 111 izraeli halt meg.
Békemegállapodások
Fontos, hogy az intifada eseményei hozzájárultak az izraeli társadalom széttöredezéséhez. Sok izraeli hajlandó volt engedményeket tenni a palesztinok iránt a béke fenntartása és a hasonló konfliktusok elkerülése érdekében a jövőben. Ez a helyzet ahhoz vezetett, hogy Izraelben a „békepárt”, Yitzhak Rabin vezetésével nyerte meg a választásokat.
Az izraeli kormány tárgyalásokat kezdett a PLO képviselői által képviselt palesztin vezetőkkel. 1993-ban Oslo békemegállapodásokat írt alá Yitzhak Rabin és a PLO vezetője, Yasser Arafat között, amelyek a Palesztin Hatóság létrehozásáról rendelkeztek. Ez az esemény az első intifada befejezésének tekinthető.
A második intifada háttere
Az izraeli és Palesztina lakosai közötti fő ellentmondásokat - még a Oslo-i szerződés aláírása után - sem sikerült megszüntetni, és később a második intifada néven ismert konfliktus előfeltételeként szolgáltak.
Az új felkelés hivatalos oka Ariel Sharon 2000-es látogatása a jeruzsálemi Templom-hegyre. A palesztinok ebben az esetben megsértették a megállapodásokat, bár az izraeli fél ragaszkodott ahhoz, hogy a megállapodások szerint a szentélybe való belépés bármilyen vallású ember számára nyitva álljon.
Mindenesetre, az említett esemény csak katalizátor volt, és nem az új felkelés, az Al-Aqsa Intifada néven ismert kiváltó oka. Ez volt a neve a Templom-hegy egyik mecsetének.
A második intifada kezdete
A második intifada (Al-Aqsa intifada) a 2000. szeptemberi zavargásokkal kezdődött, ugyanazon a napon, amikor a Templom-hegyre jelentős látogatást tartottak. Másnap több tízezer ember vett részt a nyugtalanságban.
A kormányzati erők lőfegyvereket alkalmaztak ellenük, így mindkét oldalon sok áldozatot okoztak. Az izraeli hatóságok repülőgépeket is használtak, amelyek számos palesztin települést támadtak meg.
Érdemes megjegyezni, hogy az izraeli második intifada, az elsőtől eltérően, izraeli állampolgárságú arabok körében tömeges felháborodást kísért.
További Al-Aqsa Intifada események
Időközben az intifada Izraelben egyre szélesebb körben elterjedt. A palesztin radikális szervezetek számos terrorista támadást hajtottak végre az izraeli ellen.
A lázadók aktív akciói 2002-re nyúlnak vissza. Az izraeli hadsereg erre válaszul a Defensive Wall műveletet hajtotta végre, amely szinte teljesen meg tudta állítani az intifadat maga Izrael területén, ám ennek ellenére zavargások folytatódtak a Palesztin Hatóság területein. A jövőben azonban a felkelés hanyatlani kezdett, és 2005-re szinte teljesen leállt, bár egyes források szerint a második intifada végleges befejeződése csak 2008-ra esik.
A 2000 és 2005 közötti időszak közötti összecsapások során több mint 3100 palesztin és kb. Ezer izraeli vesztette életét. Ha figyelembe vesszük a 2008 intifada végét, az áldozatok száma jelentősen növekszik. A palesztinok körében ez majdnem ötezer, az izraeliiak között pedig 1200.
Az intifada következményei
A konfliktus mindkét fele rájött, hogy az intifada a pusztulás útja, mivel mind Izrael, mind a Palesztin Hatóság gazdasági mutatói között jelentős visszaesés történt, nem is beszélve az emberek veszteségeiről. Különösen érintette az idegenforgalmi ágazatot, mivel kevés nyaraló szeretne elmenni egy olyan országba, ahol aktív ellenségeskedés zajlik.
Noha a palesztinok és az izraeli vezetés nem írt alá hivatalos megállapodást, mindketten engedményeket tettek. Tehát 2005-ben az Izrael Állam kormánya úgy döntött, hogy végül kivonul az izraeli csapatok, a közigazgatás és a telepesek közül a Gázai övezetből. A palesztin ellenállás vezetői viszont hozzájárultak a konfrontáció intenzitásának csökkentéséhez.
Ezek a lépések, akárcsak az első intifada utáni megállapodások, nem oldották meg az arabok és az izraeli kapcsolatok problémáit, csak megfagyasztották a jelenlegi helyzetet. A legszélsőségesebb palesztin szervezetek úgy döntöttek, hogy folytatják a harcot, erre válaszul Izrael 2008-ban külön műveletet hajtott végre a Gázai övezetben.
