A nyelvészetben létezik egy speciális "etnoszinkron" kifejezés, amely egy adott területen élő emberek nevére utal. Az a kérdés, hogy miként lehetne bizonyos városok lakosait felhívni, sok orosz anyanyelvű ember számára problémát jelent. Még a nyelvtani útmutatókban is megtalálhatók a különféle kiejtési és helyesírási variációk, ezért van némi zavar.
Penza rendetlenség
Ennek a jelenségnek az áldozata számos oroszországi város lakossága. Valójában mit hívnak Penza lakói? Egy hasonló problémát sok nyelvész megvitatott, megvitatva azt, hogy melyik változatot tekintik grammatikailag helyesnek, a hordozók számától függetlenül. Kiderül, hogy Penza lakosainak nevének megismeréséhez külön szótárakhoz kell fordulni, amelyeket rendszeresen frissítenek. A nyelvtudósok által megszerzett és ellenőrzött tudományos adatok megfogalmazják azokat az alapvető objektív szabályokat, amelyek szabályozzák az "etno-szinkronizmus" alkalmazásának sajátosságait.
Jól van?
Az "oroszországi lakosok szótára" két esetet is magyaráz meg, hogyan lehet helyesen megnevezni Penza lakosait. A juttatás lehetővé teszi, hogy egy belföldi vagy belvárosi penzát vagy penzát hívja fel, de penny és penny is hívható. A szótár azonban nem összpontosít egyetlen felhasználási esetre sem, így mindkettőt beszédben használhatja. Néhány szakértő viszont ragaszkodik ahhoz, hogy a Penza-variáció irodalmi és stíliailag visszafogottabb, ezért a Penzában élőket ilyen módon kellene hívni.
Meg kell jegyezni, hogy függetlenül attól, amit Penza lakosainak hívnak, a nőkhöz fordulás több problémát és kétséget okoz, mint a férfiak. A hímeket Penza-nak és Penzának is nevezik, míg a hölgyek gyakran „Penza-ká” válnak, szintén szokás, hogy Penza-lakosoknak hívják őket.
Az emberek hangja
A valóságban azzal a fogalommal, amelyet Penza lakosainak hívnak, vannak nézeteltérések és ellentmondások. Mondjuk, a "pennyaki" név már a tizenhetedik században jelent meg a nyelven. A szókincs-előírások ellenére sok Penza-i lakos ragaszkodik a Penza-változathoz, mivel a második módszer kissé szleng, sértő és anyanyelvűnek tűnik számukra. Ugyanakkor van egy másik nézőpont is, amely szerint a „penza” szó (amelyet a 20. század utolsó harmadában vezettek be) túl hivatalosnak tűnik, patózus, és engedelmeskedik a „tanácsadónak”. Az anyanyelvűek nyilvánvalóan nem lesznek képesek konszenzusra jutni, és a szótárbejegyzés nem javul.
