Szinte minden gazdasági rendszernek megvannak az előnyei és hátrányai. Ennek eredményeként számos makrogazdasági problémát határoz meg. Néhányuk már régen megjelent. Az emberiség évszázadok óta küzd velük. A modern gazdálkodási rendszerek azonban új problémákat fedeztek fel. A globális gazdasági problémákat és azok megoldásának fő módjait később tárgyaljuk.
makroökonómia
A közgazdaságtan egyik fő szakasza a makroökonómia. Egy ország vagy a világ egészének globális fejlődésével foglalkozik. A mikroökonómával ellentétben a makroökonómia számos specifikus mutatót vizsgál, például a GDP szintjét, a munkanélküliséget, az inflációt stb. A társadalom fejlõdésének fokára, nemzetgazdasági rendszerének hatékonyságára a legalapvetõbb paraméterek.
Más szavakkal: a mikroökonómia a fát, a makroökonómia az egész erdőt vizsgálja. Ez lehetővé teszi, hogy oldalról nézze meg a világproblémákat. A makrogazdasági rendszer egyes gazdasági jelenségek kombinációja. Egy országon vagy az egész világon belül megvizsgálják a kereskedelmet, a termelési kapcsolatokat, a résztvevők döntéshozatali jellemzőit stb.
A rendszer összes elemét egészként tekintjük. Ebben az esetben kiderül, hogy azonosít bizonyos problémákat, amelyek az országban vagy a világban rejlenek. Megoldásuk a modern gazdaság fő célja. Ettől függ a különböző országok polgárainak és az egész emberiség jóléte.
Problémák és azok okai
A makroökonómiai tervezés és előrejelzés lehetővé teszi a problémák azonosítását még azok felmerülése előtt, valamint a társadalmi fejlődésben meglévő problémák megoldását. Az ilyen igény kialakulását azonban számos ok okozza. A makrogazdasági szintű problémákat a makrogazdasági elmélet magyarázza. Ebben az esetben a kutatók globális modellt építenek fel. Ez lehetővé teszi a makrogazdasági változók közötti bizonyos kapcsolat azonosítását.
A közgazdasági elmélet lehetővé teszi a vizsgált folyamatok bizonyos szabályszerűségének kialakítását. Az ilyen problémák megjelenését sok ismert közgazdász magyarázza. Különböző szögekből néznek ki a problémára. A makro szintű problémák oka a korlátozott erőforrások és a korlátlan kereslet.
Érdemes megjegyezni, hogy mind a makro-, mind a mikroökonómia az emberek gazdasági magatartását vizsgálja. Ugyanaz a megközelítés a tanulmányhoz e két rendszerben. Ezt hívják a rendszer összes folyamatának egyensúlyi elemzésére. A mikroökonómiával ellentétben a makroökonómia azonban megpróbálja megoldani a globális problémákat. Ezek lehetővé teszik, hogy általában oldalt nézze meg a helyzetet. A globális rendszer minden egyes elemét a mikroökonómia tanulmányozza.
Makrogazdasági egyensúly
A makrogazdasági problémák megoldása a rendszer egyensúlyának elérésével történik. Ehhez meg kell keresni az összes mutató olyan helyzetét, amely mindenkinek megfelel. Ebben az esetben a korlátozott forrásokat (föld, munka és tőke) kiegyensúlyozott módon osztják el a közvélemény minden tagja között. Ebben az esetben kiderül, hogy elér egyetemes arányosságot.
Gazdasági kategóriák
A makroökonómiai tervezés és előrejelzés figyelembe veszi, hogy egyensúlyt alakítottak ki egyes gazdasági kategóriák között. A makro szintű problémák ideális megoldása a kereslet és a kínálat, az erőforrások és azok felhasználása, előállítása és fogyasztása közötti arányosság. A termelési tényezőket és annak eredményeit, valamint az anyagi és pénzügyi folyamatokat szintén harmonikusan össze kell hangolni.
Az egyes országok kormánya arra törekszik, hogy e kategóriák között makrogazdasági egyensúlyt érjen el. Ez az államok gazdaságpolitikájának és az elméletnek a kulcsfontosságú problémája.
Főbb kérdések
Van egy bizonyos lista az alapvető makrogazdasági problémákról. A bolygó szinte minden államának figyelembe kell vennie őket. A globális gazdasági szinten általános kérdések a foglalkoztatási kérdések. A munkanélküliség negatívan befolyásolja bármely társadalom fejlődését.
Ugyancsak negatív jelenség az infláció. A pénzkínálat értékcsökkenése különböző államokban eltérő ütemben zajlik. Ezenkívül az egyik fő globális probléma az állami költségvetések hiánya. A külkereskedelem egyensúlyhiánya makrogazdasági probléma.
Ezek a nehézségek magukban foglalják a ciklusok instabilitását, valamint egyéb komplikációikat, az árfolyamok instabilitását. Ez magában foglalja a beruházások nemzeti szintű felhalmozódását és mértékét, a különböző államok gazdaságainak külső kölcsönhatásait és így tovább.
A globális mutatók elemzése
A makroökonómiai elemzés lehetővé teszi a gazdaság állapotának felmérését, valamint a jövőbeli fejlődésének előrejelzését. Ilyen tanulmányok alapján az állam irányító testületei döntnek az illetékes gazdaságpolitika fenntartásáról. Meghatározzák a korlátozó fejlesztési tényezőket, majd intézkedéseket dolgoznak ki a rendszerre gyakorolt negatív hatásaik kiküszöbölésére.
Különböző gazdasági mutatók lehetővé teszik, hogy megítéljük egy ország fejlettségének fokát. Ezeket a statisztikai jelentések tükrözik. Nagyon sok mutató van felhasználva az elemzéshez. Az adatokat különféle hivatalos jelentésekből gyűjtik a munkanélküliségről, a gazdasági tranzakciókról stb. Ez lehetővé teszi makrogazdasági elemzés elvégzését.
A fő makrogazdasági mutatók között szerepel a GDP volumene, valamint a növekedés dinamikája, a fogyasztás mértéke, valamint a felhalmozódással, a kiadásokkal és a költségvetési bevételekkel való kapcsolat. A kivitel és az import méretét, az árindexek statisztikáit szintén becsüljük meg. Megvizsgálják a nemzeti valutaárfolyamokat is. Az elemzés külön megfontolása a munkanélküliség statisztikáit igényli.
Az egyensúly típusai
A makroökonómiai egyensúly modelleit figyelembe véve ki kell emelni az ideális és a valós egyensúlyt. Az első esetben a résztvevők gazdasági magatartásában érik el úgy, hogy érdekeiket teljes mértékben kielégítik a nemzetgazdaság minden ágazatában és struktúrájában.
Ilyen egyensúly számos körülmények között lehetséges. Mindenekelőtt minden résztvevőnek meg kell találnia az árukat a piacon. Ebben az esetben minden gyártónak meg kell találnia a szükséges termelési tényezőket. Az elmúlt időszak teljes termékmennyiségét teljes mértékben végre kell hajtani. Ez a tökéletes verseny kialakulását vonja maga után a piacon. Ebben az esetben nincs mellékhatás. Ez azonban gyakorlatilag lehetetlen.
A tökéletlen verseny körülményei között valós makrogazdasági egyensúly alakul ki.
Az egyensúly lehet teljes vagy részleges is. Az első esetben az egyensúly minden piacon kialakult. Részleges formában az egyensúly csak egy iparágban jön létre.
Klasszikus modell
A makrogazdasági egyensúly klasszikus modellje e gazdasági iskola képviselőinek véleményét képviseli, akik ezt az egyensúlyt különálló problémának nem tartották. Ez a koncepció alapvetõ tételein alapul.
Ebben a modellben a gazdaság a tökéletes versenyre épül. Ez önszabályozó. Ez azt jelenti, hogy az egyensúly az egyes piacokon önmagában alakul ki. Az eltéréseket véletlenszerű, átmeneti tényezők okozzák. A klasszikus modellben a elszámolási egység pénz. Ugyanakkor nincs független értékük. Ezért a pénz és az anyagi javak piacai nincsenek összekapcsolva.
Önszabályozás
A klasszikus elmélet makrogazdasági problémáit a gazdaság ideális modelljének szempontjából veszik figyelembe. A munkavállaló véleménye szerint tele van. Ezt a piac önszabályozása biztosítja. A munkanélküliség csak természetes lehet. A munkaerőpiac meghatározó szerepet játszik a piaci egyensúly kialakításában. Az egyensúly itt azt jelenti, hogy a cégek képesek voltak teljesíteni a termelési volumenre vonatkozó terveiket, és a háztartások megkapták a szükséges jövedelemszintet.
Az egyensúly kialakításának jellemzői a klasszikus modell szerint
A makroökonómiai egyensúly klasszikus modellje azt sugallja, hogy minden piacon automatikusan beállítják. Ha ketten hasonló helyzet áll fenn, akkor a harmadik határozza meg az egyensúlyt. Ez a szabály három egymástól függő piacra vonatkozik (tőke, munkaerő és áruk).
Az ilyen árrugalmasság a termelési tényezőkre is kiterjed. A bemutatott elmélet szerint egymással függenek. A klasszikus iskola makrogazdasági egyensúlyi modellje ugyanazt a mechanizmust biztosítja a nominális bérekhez. Ugyanakkor a reálbérek változatlanok maradnak.
A bemutatott elmélet szerint az árak és a termelési tényezők azonos arányban változnak. Ezenkívül az egyensúlyi modellt a klasszikus iskola képviselői csak rövid távon veszik figyelembe.
A megtermelt termelési mennyiség automatikusan jövedelmet biztosít. Ez megegyezik az összes áru és szolgáltatás értékével. Hány terméket gyártottak, oly sokat eladtak.
Keynesi elmélet egyensúlya
A makrogazdasági egyensúly kulcsfontosságú modellje vált a klasszikus elmélet alternatívájává. Létrehozásakor figyelembe vették az akkori kapitalista gazdaság jellemző akut problémáit. Akkor a termelés volumene rendkívül alacsony volt. A munkanélküliség hatalmas volt, a termelési kapacitásokat nem használták ki teljes mértékben.
A foglalkoztatás, az érdek és a pénz általános elmélete című munkájában J. Keynes két problémát próbál megoldani egyszerre. Feltárja a válsághoz és a hatalmas munkanélküliséghez vezető okokat. Szüksége volt egy program kidolgozására is, amely helyreállítja a korábbi termelési helyzeteket, a lakosság életszínvonalát.
Keynes volt az elsők között, akik felismerték a kapitalizmusban rejlő válság- és munkanélküliségi kérdéseket. Hangsúlyozta, hogy a kapitalizmus nem képes automatikusan szabályozni a gazdaság folyamatait. Keynes úgy gondolta, hogy az államnak be kell lépnie a gazdaságban zajló folyamatokba. Így elutasította a neoklasszicista állításait, és ebbe az irányba csapott.
Keynesi gazdaságtan meghatározása
A makrogazdasági egyensúly kulcsfontosságú modellje az összesített kereslet hiányát azonosította a fő problémaként. Ez a jelenség két okból származik. Az egyik az a tény, hogy a jövedelmek növekedésével a fogyasztók még inkább fogyasztanak. Növekedésük azonban aránytalan. A fogyasztás gyorsabban növekszik, mint a jövedelem. Ez elégtelen összesített kereslethez vezet, ami a gazdaság egyensúlyhiányához vezet. Ez csökkenti a további beruházások ösztönzését.
Ez arra készteti a kapitalistákat, hogy készpénzben tartsák forrásaikat. Nem fektetnek be a termelésbe. Végül is a pénz folyékony. Ez tovább csökkenti az összesített keresletet. A társadalmi foglalkoztatás szintén jelentősen csökkent. Megjelenik a munkanélküliség.
Keynes olyan cselekvési láncot épített fel, amely válsághoz vezet. Eleinte az emberek kevesebb pénzt költenek, mivel korábban töltöttek el. Emiatt a termelés csökkenni kezd. Csökken a beruházás egy nem növekvő üzleti vállalkozásba. Ez munkanélküliséghez, valamint a lakosság vásárlóerejének még nagyobb csökkenéséhez vezet. A gazdasági egyensúly összeomlik.
